Vereckei Ákos: Úgy érzem, tökéletes idényt zártunk Zolival

Az esztendő első nagy nemzetközi versenye a szegedi Világkupa volt, amelyen a szakág három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet zsebelt be. Két olimpiai számban is sikerült a dobogó legmagasabb fokára állni: K-2 1000 méteren a sportág két ikonja, Kammerer Zoltán és Vereckei Ákos volt a leggyorsabb (Kammerer Kucsera Gábor párjaként K-2 500 méteren is nyert), és óriási meglepetésre győzött a többnyire fiatal versenyzőkből (Dombi Rudolf, Holpert Ervin, Hadvina Gergely, Boros Gergely) álló férfi négyesünk is.

A világkupa egyik nagy felfedezettje Szalai Tamás lett, aki K-1 500 méteren fantasztikus versenyzéssel szerzett bronzérmet két nagyágyú, a kanadai Adam Van Koeverden és a svéd Anders Gustafsson mögött, ráadásul K-2 1000 méteren egy második helyet is be tudott gyűjteni Kökény Roland párjaként.

Biztató idénykezdet volt ez, amelyet kiváló Európa-bajnoki szereplés követett. A tavalyi brandenburgi kontinensviadalon megszerzett két ezüstérem helyett egy arany-, két ezüst- és egy bronzérem volt a mieink mérlege Trasonában, ami markáns előrelépésként könyvelhető el. Szalai Tamás K-1 500 méteren elképesztő győzelemmel iratkozott fel a szám magyar Európa-bajnokainak sorába (Storcz Botond, Vereckei Ákos, Benkő Zoltán), és ezen kívül három olimpiai számban is sikerült dobogós eredménnyel előrukkolni.

K-2 1000 méteren Kammerer Zoltán és Vereckei Ákos épphogy kikapott német riválisaitól, a Dombi Rudolf, Kökény Roland, Hadvina Gergely, Szalai Tamás alkotta férfi négyesünk két esztendő szünet után kapaszkodott vissza a legjobbak közé egy második hellyel, míg a Dombi Rudolf, Beé István páros a már olimpiai programban szereplő K-2 200 méteren szerezte meg a harmadik pozíciót.

Vagyis a kontinensviadal is megmutatta: van erő, tehetség és tartás ebben a csapatban.

Az augusztusi poznani világbajnokságon, az idény fő versenyén azonban valamiért ezt nem tudták kihozni magukból a versenyzőink. Kammerer Zoltánnak és Vereckei Ákosnak köszönhetően egy ezüstérme ugyan lett a szakágnak, ám a többiek tudásuk alatt teljesítettek.

„Ha a férfi kajak szakág hozta volna magát, úgy, mint a női kajak és a kenu ezen a világbajnokságon, akkor hátra is dőlhetnénk. Nekik azonban ezen a versenyen minden kifelé pattant a kapufáról, vagyis minden rossz megtörtént velük, ami megtörténhetett" – értékelte a világbajnokságot követően a szakág teljesítményét Storcz Botond szövetségi kapitány.

„Nekem mindenképpen pozitívumokat adott ez az esztendő. Mondom ezt annak tükrében is, hogy a világbajnoki szereplés nem úgy sikerült, ahogyan azt elképzeltem. Igazából én Poznanban sosem tudtam jól versenyezni – összegezte az évet a K-1 500 méteren Európa-bajnok Szalai Tamás. – Úgy gondolom, az idén beértem a felnőtt korosztályba, és sikerült megragadnom a nagy lehetőségeket. Sokat fejlődtem, érzem, hogy jó és gyors vagyok, ami mindenképpen önbizalmat ad az előttem álló időszakra. Felesleges lenne rágódnom a rossz világbajnoki szereplésen, előre tekintek, a célom az, hogy olimpiai indulási jogot szerezzek és bekerüljek a londoni csapatba. Akár egyesben, akár párosban, akár négyesben..."

És hogy miként vélekedik az idei szezonjáról a magyar kajaksport – sokadvirágzását élő – kétszeres olimpiai bajnoka?

„Úgy érzem, tökéletes idényt zártunk Zolival, számunkra mindenképpen kedvezően alakult ez az év – mondja Vereckei Ákos. – A londoni játékok előtt szerettem volna megtalálni azt az embert, akivel aranyesélyesként utazhatok majd ki az olimpiára, és úgy gondolom, nagyon jó az összhang közöttünk, amit szeretnénk majd fokozni az elkövetkező években. Számomra ez a legfontosabb és az, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek együtt."