„Sajnálom, hogy így történt – nyilatkozta Douchev-Janics. – Meg az egész szituációt, ami körülöttem forgott, de igazából örülök, hogy már vége."
A kajakosnő arra kérdésre, hogy csak máshol tudta igazán értékelni azt a sok szépet és jót – úgy szakmai, mint erkölcsi elismerésben –, amit magyar kajakosként Magyarországon kapott, a következőt válaszolta.
„Nem azt, hogy milyen jó életem van, mert azért azt nem lehet mondani, hogy könnyű egy sportolónak, hiszen rengeteget dolgozik mindenki, és ugyanígy vagyok ezzel én is. Jó helyzetben van a focista, vagy a kézilabdás, mert mi, kajakosok azért nem vagyunk annyira jó helyzetben. Viszont rendszer és fegyelem van Magyarországon, ami tetszik, és ez az, ami nincs Szerbiában, ami hiányzott, én pedig nem tudok így sportolni."
Douchev-Janics vajon csalódott a szerbekben?
„Nem azt mondom, hogy csalódtam, inkább láttam, hogy nem működnek együtt. Szerintem, hogy ha szeretnének valamit, akkor változniuk kell. Mondtam nekik, hogy ez így nem helyes, de nem hallgattak rám. Semmilyen más variációt, más elképzelést nem fogadtak el tőlem, ugyanúgy akartak dolgozni, ahogy eddig. Hát akkor én meg erre azt mondtam: én ezt így nem tudom bevállalni négy évre. Megköszöntem, és eljöttem."
A versenyző tavaly ősszel jelezte, hogy szülőhazájában, Szerbiában folytatja pályafutását, de mivel a magyar szövetség nem járult hozzá országváltásához, március elején bejelentette, hogy mégis Magyarországon marad. Egy nappal később az is kiderült: nem korábbi klubjában, Szegeden, hanem Győrben kajakozik tovább.
A magyar szurkolók egy jelentős része a történtek után elfordult a versenyzőtől, aki erről így vélekedik:
„Megértem azokat, akik csalódtak bennem, és azokat is, akik haragszanak rám, és nem bocsátanak meg nekem. De sokan nem tudhatják, hogyan gondolkodom, és nem látnak bele a családi életembe sem, szerencsére. Most úgy látom, hogy már többen vannak, akik visszafogadtak azért, hogy magyar és győri színekben fogok versenyezni. Amikor hazatértem a portugáliai edzőtáborból, Budapesten például a repülőtéren szurkolók fotózkodtak velem. Húsvétkor Szegeden edzettem a Maty-éren, ott is mindenki biztatott, ezúton is köszönöm nekik.”
Douchev-Janics Natasa múlt pénteken tért haza a portugáliai edzőtáborból, s mint mondta, többé-kevésbé elégedett a jelenlegi formájával, és főként az egyes számokra koncentrál majd az idei viadalokon.
„Nem vagyok teljesen elégedett, még van mit dolgozni rajtam. Jó csapatba jöttem haza, itthon vagyok, és biztos vagyok benne, hogy ezeket a kis hibákat a válogató versenyekig ki fogjuk javítani. Elsősorban az egyesekben szeretnék minél gyorsabban menni, a kétszáz méter a fő cél, de ötszázon is jól szerepelhetek. Mindent meg tudok nyerni, ha minden úgy megy, mint eddig” – fogalmazott.
A versenyző új edzője, Tokár Krisztián megerősítette, hogy a kajakos jó fizikai állapotban szállt vízre Győrben.
„Érzékelhető, hogy Natasa jó formában van. A kislánya születése után a második alapozást végezte, a mostani már keményebb, összeszedettebb volt, mint a korábbi felkészülése. Biztos vagyok benne, hogy a válogatókon már a régi Natasát fogjuk látni versenyezni” – mondta Tokár.
Kadler Gusztáv, a győri egyesület szakosztályvezetője – egyben az MKKSZ alelnöke és Tokár apósa – elmondta: nagy reményeket fűznek Douchev-Janics Natasa leigazolásához, és biztosak benne, hogy az egyénisége húzóerő lesz a klub több szép reményű, a korosztályában nemzetközi szintű eredményekre képes versenyzője (Farkasdi Ramóna, Takács Tamara, Czéllai-Vörös Zsófia) számára is.
„Janics Natasa szerződésének írásba foglalása még folyamatban van, de minden szerződés annyit ér, amennyit betartanak belőle – válaszolta Kadler Gusztáv. – A szintén háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán tizennyolc éve a klubunk tagja úgy, hogy mindössze egy amatőr versenyzői szerződés köti hozzánk. A főbb pontokban Natasával természetesen megállapodtunk, és a szerződése a riói olimpiáig szól majd.”
A sajtótájékoztató zárásaként Ábrahám Csaba, a Győri VSE ügyvezető elnöke úgy köszöntötte a 30 éves Janics Natasát, mint aki visszatért a folyók városába. A fiatal Janics ugyanis – még jugoszláv színekben – 1999-ben háromnegyed évig Győrben készült a versenyekre. A kajakost jelképesen is befogadták új klubjába azzal, hogy a sajtó képviselői előtt átadták számára a győri egyesület felszerelését.
NINCS BENNEM FÉLELEM! ÖSSZEÁLLHAT MÉG A BAJNOK KAJAKPÁROS?