„Az immár nyolc hónapja a csoportomban nagyon rendesen edző Szalai Tamás papíron még mindig Honvéd-versenyző, most hívtak, hogy talán rendeződhet végre az átigazolása, amiért persze fizetni kell a Honvédnak. Ebben a huzavonában már az is felvetődött bennem, hogy saját zsebből kifizetem a versenyzőm klubváltását, de mondjuk az ronda dolog lett volna, akkor biztosan kitálalok mindent az átigazolásokkal kapcsolatban, sok egyesületet megsértve. Ezek ugyanis nagyon nincsenek rendben: a sportolókat röghöz kötik, aránytalan összegeket kérve a még egészen kicsi gyerekekért is, akiknek a sportolását jócskán a szülők fizetik. Ma válogatott versenyzők nem tudnak átmenni másik klubba, másik edzőhöz. Régebben jobb volt az átigazolási szisztéma: most több a pénz, többet is követelnek – túl sokan élnek a sportból” – panaszolta Fábiánné.az is felvetődött bennem, hogy saját zsebből kifizetem a versenyzőm klubváltását, de mondjuk az ronda dolog lett volna, akkor biztosan kitálalok mindent az átigazolásokkal kapcsolatban, sok egyesületet megsértve. Ezek ugyanis nagyon nincsenek rendben: a sportolókat röghöz kötik, aránytalan összegeket kérve a még egészen kicsi gyerekekért is, akiknek a sportolását jócskán a szülők fizetik. Ma válogatott versenyzők nem tudnak átmenni másik klubba, másik edzőhöz. Régebben jobb volt az átigazolási szisztéma: most több a pénz, többet is követelnek – túl sokan élnek a sportból” – panaszolta Fábiánné.
Hozzátette: „Én a Vasasnál minden emberemről vezetek feljegyzéseket egy füzetben, rögzítve, hogy kire mennyit költünk havonta. Az én versenyzőim szembesülnek az eredményeik elmaradása esetén azzal, hogy bizony a támogatás véget is érhet. Meg is mutatom nekik időről-időre a kimutatásaimat, s gyengébb válogató szereplés esetén fel is teszem a kérdést: miért?”
A korszakos kajakedző a támogatási elosztást is kritizálta: „A műhelytámogatásokkal kissé melléfogtak: nekem tizenegy versenyzőm van, tizenegy potenciális Eb- és vb-résztvevő, plusz mondjuk úgy: több, mint a fele olimpiai éremesélyes. Szokásom nagyot álmodni, most is ezt teszem. Ehhez képest a támogatások elosztása igazságtalan: 1 millió 225 ezer forintot kap a szövetségtől műhelytámogatásként összesen a csapatom, ez az egyik legkevesebb. Majdnem ugyanannyit, mint például az MTK, ahol már nincs is felnőtt versenyző. Milyen elosztás ez? Hát nem éppen munkaalapú. A Vasasnak így igen megerőltető ezen versenyzők teljes ellátása.”
„Havonta százhuszonöt-ezer forintért kaptam volna egy motorcsónakot magam alá. Persze az üzemeltetését, a benzint mindig is az egyesületem fizette. Amióta én ebben a sportágban dolgozom, ilyen még nem fordult elő, hogy edzőként fizetnem kelljen a válogatók előtt a motorcsónakért, ami a hivatalos kerethirdetés után már egyébként ingyenes lesz a válogatottak trénereinek. Talán van még három évem, nem akarok dicsekedni, de mégiscsak az egyik legeredményesebb edző vagyok, talán erre meg a koromra való tekintettel kaphattam volna ennyi kedvezményt, hogy Kati nénit egyszer kivételezzük” – sorolt még egy sérelmet Fábiánné.
A téli edzőtáborról viszont áradozott a tréner: „Abu Dzabi mint edzőtábor nagyon bevált, eddigi pályám során ez volt a csúcs, pazar időjárással, remek ellátással, saját méretre készült hajókkal. Szeretném, ha a szövetség ezt jövőre is megvenné nekünk. Amikor mi hazatérünk a téli külföldi melegvizes edzőtáborokból, leköltözünk Szolnokra, hiszen nincs saját fővárosi bázisunk, ingáznunk kell, a versenyzők csak hétvégére mehetnek haza. Hogy mit várok a csapatomtól az idén? Ez nem olyan, mint a medence az úszóknál, hogy se áramlat, se szél. Nagyon lelkesek a srácok, rengeteg segítséget kapunk a Vasastól, de további támogatások nélkül sajnos megint az MTK-korszakom válságába csúszhatunk bele.”