Kárász Anna: Az orrlégzéses győzelem azért túlzás

A legszebbek, a legkeményebbek, a legeredményesebbek és viccesen szólva, szinte orrlégzéssel nyertek. Ők a magyar női négyes tagjai, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kárász Anna és Vad Ninetta, akik ismét, Moszkvában is zsebre tették a világot. A K–4 500 méteren szereplő csapathajónk (igaz, más-más összetételben) 2009 óta nem szenvedett vereséget világbajnokságon, ez az egység pedig száz százalékosra hozta a 2014-es évet, hiszen a szegedi világkupa (ott ültek össze először) és a brandenburgi Európa-bajnokság után a lengyel és a fehérorosz egységet maga mögé utasítva a világbajnokságon is győzelmet aratott.

„Könnyebb volt, mint hittem. Az orrlégzéses győzelem, amivel itt viccelődnek a többiek, azért túlzás – mondta Kárász Anna, aki első felnőtt világbajnoki címét ünnepelhette. – Az előfutamok eredményei alapján azt hittem, brutálisabb lesz, de nagyon egyben voltunk, végig vezettünk. Furcsa azt mondani, hogy hoztuk a kötelezőt, de tudjuk, hogy ebben a számban mindenki várja tőlünk az aranyat. És most ennek az idézőjeles kötelező győzelemnek nagyon-nagyon örülünk.”

„Egyszerű dolgunk volt, de nem akarok könnyelműnek tűnni, mert egy világbajnoki döntőben igenis meg kell halni. És mi bele is haltunk. Nagyon szerencsések vagyunk, mert ez a csapat nagyon profi csapat, és valójában kevés edzéssel is tudjuk ezt a szintet hozni” – tette hozzá Szabó Gabriella.

Érdekes körülmények között szerzett bronzérmet Vajda Attila, aki ugyan a negyedik-ötödik helyen érkezett a finishez, ám az élen álló, és a német Sebastian Brendellel az aranyért nagy csatában lévő brazil Queiroz dos Santos amatőr módon előbb rúgta be a hajóját, a cél előtt beborult, és így nem fejezte be a versenyt. A szegediek olimpiai bajnokának pedig így az ölébe hullott a bronz.

„Boldogok vagyunk, hogy összejött a bronzérem, mindenképpen dobogót szerettünk volna. Némiképp árnyalja a képet, hogy az is kellett hozzá, hogy a brazil srác ekkorát hibázzon, de óriási verseny volt, Attila végig küzdött, nem adta fel, többször is ráindított, és meglett az eredménye. Nagyszerű látni, hogy bár tíz évvel fiatalabb riválisai vannak, még mindig tartja a lépést a mezőnnyel, és mindent megteszünk azért, hogy Rióban is dobogóra álljon” – mondta Vajda edzője, Vécsi Viktor.

„Hatalmas hátszéllel kellett felvenni a versenyt, és mivel inkább szembeszélben edzettem, kevésbé éreztem a mozgást. Tudtam, hogy gyors lesz a pálya, és bár érzékeltem, hogy ezúttal nem a győzelemért, hanem a dobogóért küzdök, nem adtam fel. A célba érve azt hittem, hogy csak az ötödik vagyok, aztán Viktor jött üvöltve, hogy azonnal menjek mérlegelni, mert megvan a bronz. Nagyon örülök ennek a számomra aranyosan csillogó bronzéremnek” – mondta Vajda, akinek döntője után Medveczky Erikának és Sarudi Alíznak köszönhetően újabb bronzérmet ünnepelhetett a magyar csapat. A K–2 1000 méteren induló párosunk ugyanis a dán és a fehérorosz egység mögött a harmadik helyen célba – ezzel megismételték a 2011-es szegedi világbajnokságon elért sikerüket.

„Örültünk volna, ha sikerül a második helyet megszerezni, de elégedettek vagyunk a bronzéremmel is. Küzdelmes hét áll mögöttünk a betegségem miatt, de kihoztuk magunkból a maximumot. Csak a célban érzékeltem, hogy a harmadikok lettünk, annyira magunkkal voltunk elfoglalva a pályán” – mondta Medveczky Erika.

A Vass András, Kiss Tamás, Sarudi Pál, Varga Dávid kenu négyes is óriásit hajtott C–4 1000 méteren, sőt olyan jól finiseltek a fiúk, hogy majdnem megszerezték az ezüstérmet is a cél előtt már kiengedő fehérorosz egységgel szemben.

„A rajt után sajnos nem találtunk egymásra, négyszázkilencven méternél állt össze a mozgásunk, és nagy erényünk volt, hogy nem kötöttünk be, és fel tudtunk jönni. Talán a második hely is meglehetett volna, ha nem vagyok beteg. Szerda óta ugyanis hasmenéssel bajlódok” – mondta Sarudi Pál.

Csattanóként még egy ezüstérem dukált a magyar küldöttségnek, K–1 1000 méteren Csipes Tamara végzett a második helyen, igaz, ő annyira nem volt elragadtatva ettől az eredménytől.

„Ha tisztán második vagyok, vagyis közöm sem lett volna az első helyhez, az teljesen más, de ilyen kis különbséggel kikapni, ráadásul az utolsó métereken, nagyon bántó tud lenni. Persze, nagyon szép ez az ezüst is, főként egy világbajnokságon. És nem vagyok annyira csalódott, mert valójában a fő számom, vagyis a K–2 500 méter vasárnap következik.”

A magyarok még két ötödik helyet szereztek a nap során: Vasbányai Henrik és Mike Róbert C–2 500 méteren, a Hufnágel Tibor, Kökény Roland duó K–2 1000 méteren zárt az ötödik helyen.