Kajak-kenu: Kárász Anna átmenetileg elveszítette a lendületét

– Hogy viseli a mindennapokat?
– Most már könnyebben – felelte Kárász Anna, az NKM Szeged négyszeres világbajnok és háromszoros Európa-bajnok kajakosa. – Volt egy nehezebb időszakom, amikor kiderült, hogy az idén nem lesz olimpia. Az újratervezés első időszaka leginkább azért volt mentálisan nehéz, mert újra át kellett élnem azt a hullámzó kedélyállapotot, amely az elmúlt éveimet is jellemezte: egy kiválóan sikerült, két világbajnoki és egy Európa-bajnoki aranyérmet hozó kétezertizennyolcas szezonra tavaly jött egy furcsa idény. (A 2019-es szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon a vb-címvédő Kárász, Kozák Danuta kettőst az előfutamban kizárták, miután a hajójuk könnyebbnek bizonyult a megengedettnél – a szerk.)

– Mi volt az elmúlt hónapok legfontosabb kérdése?
– Az, hogy miként fogom újra felépíteni magam és hogyan találom meg ismét a belső motivációt a hatalmas mennyiségű és minőségi munka elvégzéséhez, amellyel be tudok kerülni az olimpiai csapatba. Tavaly ősszel óriási lendülettel vágtam bele, de ez a lendület az olimpia elhalasztásával lenullázódott. A legfontosabb feladatom az volt az elmúlt egy-másfél hónapban, hogy a fejemben újra összeállítsak egy tervet – immár a következő évre.

– Közben azért, vélhetően, edz is.
– Persze. A Maty-éren készülök Kovács Lászlóval, akivel ősszel két év szünet után kezdtük újra a munkát. Az erőnléti edzéseimet a korábbi evezős Molnár Dániel vezeti, aki alaposan beleásta magát a tréningeknek ebbe a változatába. Olyan edzésmunkát végzünk, amely már-már a gyógytornát is helyettesíti, és amellyel a korábbi vállproblémáim kiújulását igyekszünk megelőzni. Ugyanakkor tagadhatatlanul nem ugyanazon a lángon égve dolgozom, mintha olimpiai versenyszezon lenne, inkább csak takarékon. Nincsenek versenyek, így nincs heti tizenegy edzés, csak nyolc-kilenc. Azokon a napokon, amikor nem érzem magamban a tüzet, nem nyomom teljes gőzzel, mert kajakozni nem érdemes keserűen – próbáltam már, nem vezetett sehová.

– Nézzük a pozitív oldalát: van ideje arra, amire normál üzemmódban nem lenne. Ősszel említette, edzőjével szeretnének az evezési technikáján változtatni, és izomépítésben is szeretne előrelépni.
– Nemigen tehetünk mást, muszáj a pozitív oldalát nézni... Valóban sokat technikázunk, és noha még nem látom tisztán, miért is lesz jó, hogy így alakult, hiszek abban, hogy kedvezően állnak majd jövőre a csillagok. Ami valóban pozitív, hogy olyan szabad vagyok, mint még talán soha, a hétvégéim kötetlenebbek, el tudok járni kirándulni, a szokásosnál jóval többet járok haza a családomhoz Dunaújvárosba, és volt időm egy sor olyan tevékenységre, amire máskor nemigen jut.

– Mi mindennel foglalta le a magát?
– A lakás felújításával és átrendezésével igyekeztem kikapcsolni. A karanténidőszak elején átfestettem a konyhabútort, és azóta már a máskor a nyár végére maradó lekvárfőzésen is túl vagyok; meggylekvárok sorakoznak a polcon. Konyhakertet is kialakítottam a balkonon, imádom a fűszernövényeimet, amelyeket így, hogy itthon vagyok, locsolni is tudok.

– A férfi kajakosok és kenusok, valamint a női kenusok többfordulós edzésverseny-sorozatban méretik meg magukat, női kajakban azonban nem rendeznek tesztviadalokat. Azért tudnak egymásról?
– A múlt héten beszéltem Medveczky Erikával, s noha más témában értekeztünk, megérdeklődtem, hol vannak, mit csinálnak és hogyan élik meg, hogy az idén nem készülnek semmire. Augusztus végén megtartják az országos bajnokságot, de abban Erikával egyetértettünk, nehéz olyan elánnal készülni, mintha olimpiai válogatókra élesítené a formát az ember.

– Nem hiányzik a versenyzés?
– Néha kicsit unalmasak a napok, olyan, mintha céltalanul ténferegnék, a feszített tempó valahol azért hiányzik; de úgy, hogy jövőre lesz olimpia, örülök, hogy nincsenek edzésversenyek.

– S ha majd minden visszaáll a régi kerékvágásba, melyik versenyszámban gondolkodik?
– Egyesben szeretnék még egyszer jól menni.

– Csak még egyszer?
– Nem titok, nem feltétlenül tervezek még egy olimpiai ciklust.