Kajak-kenu: Muszáj lesz az ötszáz méterre felkészülni – Lucz Anna

– Három éremmel térhetett haza vasárnap este a koppenhágai világbajnokságról. Melyikre a legbüszkébb?
– A kétszáz egyesben nyert ezüstérmemre, mert az ott nyújtott teljesítményemmel magamat is megleptem. Nem volt könnyű a mezőny, a tokiói olimpia első két helyezettjét leszámítva mindenki rajthoz állt, ezért is olyan értékes számomra ez az eredmény – mondta Lucz Anna.

– A másik ezüstérmet állandó párjával, Kiss Blankával lapátolták össze. 2019-ben Szegeden még bronz­érmesek voltak, vagyis ha a fejlődésüket nézzük, jövőre az arany következik?
– Jó lenne, ha ezt ennyire egyszerűen ki lehetne jelenteni. Természetesen erre törekszünk Blankával, és úgy érzem, évről évre sikerül előrébb lépnünk a mezőnyben.

– Mitől ennyire jó a párosuk?
– Sokat számít, hogy régóta egy hajóban ülünk, és persze az is fontos, hogy nemcsak a vízen, a parton is remek az össz­hang közöttünk. Most egyébként helyet cseréltünk a hajóban, én ültem hátul és mind a ketten úgy éreztük, hogy így jobban ki tudjuk evezni magunkat.

– A harmadik érmet, az aranyat a vasárnapi vegyes K–2 200 méteren nyerte meg Csizmadia Kolossal. Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szándékát, a nemek létszámközelítésére való törekvést nézzük, akár olimpiai szám is lehet ebből a vegyes versenyből?
– Van rá esély. Tavaly világkupaszám volt, idén már ott volt a világbajnokság programjában, és úgy láttam, nagy tetszést aratott, hiszen nagyon sok kajakos odaállt a rajthoz. Ez jó előjel lehet. De… Természetesen nem lehet csak erre alapozni, muszáj lesz az ötszáz méterre felkészülni, hiszen a programváltozás miatt ez maradt olimpiai távnak. Az elkövetkező években az lesz a cél, hogy azon érjünk el minél jobb eredményeket. Hogy miként, azt majd az edzőnk, Homoki Tamás kitalálja.

– Az edzője nyilván elégedett volt a teljesítményével.
– Nagyon. Blankára és rám is nagyon büszke, kaptunk is gyorsan három hét pihenőt, ami már nagyon kellett, hiszen meglehetősen hosszú volt a szezon. Nem is emlékszem arra, hogy szeptember közepén-végén világbajnokságot rendeztek volna.

– A körülményekre, az időjárásra sok panasz érkezett. Nehéz volt megélni a koppenhágai napokat?
– Úgy, hogy sikereket értem el, nem annyira. De tény, a víz és az időjárás sem volt kellemes. Szeles volt a pálya, „lötyögött” a víz, hideg volt, ilyen körülmények között az ember nehezebben tud felpörögni. De nem panaszkodom, mert mindenkinek ilyen feltételekkel kellett versenyezni.

– Az elmúlt években három Lucz lányt ismert meg a hazai kajakos élet, Noémi már abbahagyta a versenysportot, Dóra és ön azonban ott vannak a válogatottban. Sőt, ön szerezte meg a család első világbajnoki aranyát. Ki lehet jelenteni, hogy túlszárnyalta a nővérét?
– Ezt nem mondanám. Dóri többszörös Európa-bajnok, sőt, ott volt a tokiói olimpián, ahol a hatodik lett kétszáz méteren. Ez hatalmas teljesítmény, olyasvalami, amelyről én még csak álmodozom.