Multisport Eb, kajak-kenu: hét újabb A-döntős szereplést biztosított be a válogatottunk Münchenben

Csütörtökön a kajak-kenusok még megúszták az esőt, de az esti atlétikai számokban versenyző magyaroknak az időjárással is meg kellett küzdeniük a müncheni multisport Európa-bajnokságon – bár Halász Bence így is egyéni csúccsal ezüstérmes lett –, ez pedig előrevetítette, mi vár Hüttner Csaba szövetségi kapitány csapatára pénteken a város határában az Olimpiai Evezősközpontban.

Nem jöttek azonban zavarba a mieink, és a program korai szakaszában a férfi és a női kajak négyesünk is bejutott az A-döntőbe az előfutamából, utóbbi ráadásul elsőként ért célba.

„Nagyon féltem a rajtgéptől, első nap kétszer álltunk bele, egyszer belehúztam a papucsba, kicsit a mumusommá vált – vallotta be a női K–4 egység újdonsült sztrókja, Kiss Blanka, de emlékezhetünk, csütörtökön nem csak neki gyűlt meg a baja a szerkezettel, újpesti klubtársa, Rendessy Eszter beragadt az elinduláskor, de Nádas Bence is szóvá tette, hogy érdemes óvatosnak lenni. – Szerencsére jól kaptuk el a rajtot, aztán a pálya elején előnybe is kerültünk, amit végig megtartottunk.”

A halifaxi világbajnokságon K–2 200 méteren aranyérmes versenyző elárulta, eddig főleg párosban versenyzett, így volt rajta nyomás, hogy a négyesben sztrókként szerepel, de mentálisan sokat készült az elmúlt időszakban, hogy ebből ne legyen baj. Úgy érzi, egyre nagyobb az összhang is az egységen belül, és reméli, hogy sikerül az első négyben végezniük.

Az elmúlt időszakban hullámvölgybe kerülő Adolf Balázs javított, és középfutamgyőztesként A-döntőbe jutott, ugyanez a feladat vár a szintén nehéz időszakot megélő Takács Kincsőre, aki a C–1 200 méter előfutamában hatodik lett.

Ugyanezen versenyszám férfiváltozatában Korisánszky Dávidot kellemetlen „tréfával” lepték meg a német szervezők: előfutama végén a (televízióban is leadott) eredményközlés szerint a harmadik helyen rúgta be a hajóját, aztán kiderült, hogy elfelejtették az ukrán versenyzőt számításba venni, akiről végül megállapították, hogy 27 ezredmásodperccel gyorsabb volt az MTK kenusánál, aki ezt nem tudta, amikor odalépett hozzánk interjút adni.

„Amikor lejöttem a vízről, még azt mondták, harmadik vagyok – lepődött meg Korisánszky. – Akkor még örültem. Három századmásodpercen múlt, hogy most boldog vagy egy idegesebb, szomorkásabb nyilatkozatot adhatok.”

Hozzátette, ilyenkor automatikusan elkezd azon járni az agya, vajon mit tehetett volna másként, hogy ez a minimális különbség az ő javára döntsön, és a középfutam előtt – amit szívesen megspórolt volna magának – elemezni fogják, hogyan gyorsulhat még.

„Ebben a futamban is volt néhány új elem – világított rá Korisánszky Dávid. – A rajt után kicsit el szokott menni jobbra a hajóm, ezt próbáltuk kiküszöbölni azzal, hogy a rajtnál a szokásosnál lejjebb fogtam a lapátot, aztán amikor kormányozni kell, átfogtam a megszokottra. Ilyen apróságokkal próbálunk csiszolni a teljesítményen.”

Hasonlóan szoros befutót hozott a férfiak K–1 200 méteres előfutama is, ott Birkás Balázs 45 ezredmásodperccel maradt le grúz ellenfelétől, de így is második lett, amivel bejutott az A-döntőbe. A pálya során a többiek hamarabb indították meg a hajójukat, mint a magyar versenyző, akinek így több ereje maradt az utolsó etapra – már ha kétszáz méteren egyáltalán szakaszokra lehet bontani a távot.

„Próbáltam a saját dolgomra figyelni, újra össze kell raknom az egyesemet, mert nemrég tudtam meg, hogy ebben a számban indulok – értékelt a Nemzeti Sportnak Birkás Balázs. – Nehéz megtalálni azt az iramot, amellyel hatékonyan végig tudok menni a pályán. De úgy érzem, sikerült, a pálya közepén és végén voltam erősebb, amikor a többiek kevésbé bírták.”

Kiemelte, a végig egyenletes tempóban látja a siker kulcsát, így jobb időt ér el, mintha az elejét jobban megnyomná, és emiatt a végén kicsit visszaesne. Éppen ezért nem figyelt versenytársaira, de bevallotta, napszemüvegben, borongós időben ha figyelte volna, sem látta volna a mellette fehér kajakban kilövő, több mint félhajónyi előnyről a negyedik helyig visszaeső spanyol riválisát, Iván Fernándezt.

„Tudom jól, hogy mi ilyenkor a dolgom, folyamatosan haladni, hogy a végére ne lassuljak. Úgyhogy ha látom, akkor sem reagálok rá – mondta Birkás, aki miután a televíziónak és a Nemzeti Sportnak is adott egy-egy interjút, zárásként rákérdezett: – Amúgy hányadik lettem?”

Szintén a legrövidebb távon Lucz Anna is egy tizeden belül volt a lengyel Marta Walczykiewicz mögött, így A-döntős. Az Újpest kajakosa a négyesben is szerepelt.

„Örülök, hogy a csapathajóval nyertünk, ez volt igazából a főpróbánk – értékelt Lucz Anna, akit egyébként egész családja, köztük a visszavonulását nemrég bejelentő olimpiai hatodik helyezett nővére, Lucz Dóra is a helyszínen buzdít. – Alig két hét telt el a világbajnokság óta, azóta nem sok lehetőségünk nyílt összeülni.”

Arra is kitért, hogy csak egy hete tudta meg, hogy a kvótaszerzés szabályai miatt a csapathajók közül csak K–4-ben szerepel, K–2-ben nem. Emiatt némileg csalódott, hiszen nem elégedett a Kiss Blankával a halifaxi világbajnokságon mutatott teljesítményével, égett a bizonyítási vágytól, de így legalább tud a négyesre koncentrálni.

Mesélt az egyéni 200 méteres futamáról is, amelyet a kettes pályán kellett teljesítenie. „Nagyon rossz pálya, ott eveznek mellettünk a melegítő kajakosok, akik nem voltak tekintettel a versenyzőkre, akiket onnan egyébként nem is nagyon látni, nehéz tájékozódni.”

Férfi K–2-ben A-döntős Balaska Márk és Csizmadia Kolos is. Női kajak kettesünk, Fojt Sára és Pupp Noémi 500 méteren szintén, azonban az uraknál C–1 500 méteren Kiss Balázs csak a B-döntőbe jutott.

A délutáni programban már döntők következnek, a férfi K–1 500, K–4 1000 méter, C–2 1000 méter és a női K–2 1000 méter, C–1 500 méter fináléja ráadásul magyar résztvevőkkel, illetve para-szakágon a férfi VL2 és női VL3 kategóriában is az érmekért harcolhatnak versenyzőink. Rajtuk kívül még Rendessy Eszterre vár egy középfutam K–1 500 méteren.