Élete formájában indulhat Párizsba a kétszeres olimpiai bajnok Csipes Tamara

Vágólapra másolva!

2024.07.17. 11:07

Címkék

Négyesben már kétszer állt ötkarikás játékokon a dobogó felső fokán Csipes Tamara, most, Párizsban egyesben is kiváló esélye van, hogy érmet szerezzen, akár a legfényesebbet is...

– Hogy érzi magát? Hüttner Csaba szövetségi kapitány szerint most végezték a felkészülési időszak legkeményebb munkáját.
– Ez így van, éppen a múlt héten gondolkodtam, lehetünk-e még ennél is fáradtabbak, mert az is nagyon fontos, hogy ebben az időszakban ne menjünk le teljesen a gödör aljára, olyan mélyre, hogy onnan már ne lehessen visszajönni, mert az az edzésminőség rovására megy. Azt sem tehetjük meg, hogy megint pihenünk egy hetet, meg kell találni a fáradtságnak azt a pontját, amelyből még lehet regenerálódni. Pénteken olyannyira fáradt voltam, hogy úgy éreztem, nem tudok már azon szinten teljesíteni, amilyenen akarok, és a hétvégi otthon töltött két nap nem elég kipihenni magam, főleg úgy, hogy várt a kisgyermekem. Szerencsére aztán a hétfői napom szuper volt, most meg kell találni azokat az időpontokat, amikor pihenni lehet, mert jövő héten már nem szabad azt éreznem, hogy a fáradtságtól nem tudok újraindulni.

– Ha jól tudom, immár a frissítés következik.
– Igen, rövidebbek lesznek az edzések, de az intenzitásuk nem csökken. A lényeg, hogy kommunikáljunk, elmondjam, mit érzek, és néha kell a könnyítés, hogy tényleg egyre frissebb legyek.

– Emberpróbáló feladat lehet három számot teljesíteni az olimpián öt nap alatt. Hogy lehet erre a legjobban felkészülni?
– Nehezen. Az egyes bizonyos szempontból a legkönnyebb, mert ott egyedül vagyok. Kicsit nehéz a helyzet, mert az Európa-bajnokság miatt későn voltak a válogatók, és ha a kettesről vagy a négyesről van szó, akkor kérnék még egy hónap felkészülési időt, ha lehetne. Az egyes jól megy, a csapategységek összecsiszolódása, finomhangolása már fogas kérdés, de azt hiszem, van annyi rutinunk, hogy megoldjuk. Azt nem tudom megmondani, ez mire lesz elég, nem is szeretnék jóslásokba bocsátkozni. A munkát elvégeztük, amit lehetett, megtettünk, ha Párizsban kijön belőlünk az, amit szeretnénk, bármi megtörténhet.

– Három hét van a rajtig. Várja már, hogy az olimpián versenyezhessen?
– Most éppen hullafáradt vagyok… Ha a múlt hét kedden kérdezi, rávágtam volna, hogy holnap már indulhatunk is, de most tényleg nagyon fáradt vagyok. De persze jó lesz már Párizsba menni. Úgy gondolom, tényleg jó formában utazhatok a játékokra, és ez mentálisan óriási pluszt ad.

– Tokióhoz képest megváltoztatták az olimpiai döntők programját, a négyessel kezdenek, aztán jön a kettes, végül az egyes. Nem lenne jobb a régi sorrend, a páros, egyes, négyes?
– Én annak örülnék a legjobban, ha a négyessel kezdhetnénk, szeretem „beevezni” magam a pályán nem egyéni számban. Ilyenkor is a legjobbra törekszik az ember, de fejben teljesen más kihívás, a csapat ott van mellettem és átlendít az első pillanatok izgalmain. Aztán jöhetne az egyes, végül a kettes, de ez nem kívánságműsor. Igen, fárasztó a program, de tudatosan készülök rá mentálisan is. A riválisok között is többen három számot mennek, például az új-zélandi Lisa Carrington.

– A három száma közül melyikben tartja magát leginkább esélyesnek?
– Egyesben. Igaz, az utolsó napon is két pályát kell majd menni, de ez nekem előny, mert képes vagyok kétszer is jól teljesíteni. Inkább az előtte lévő napok pluszterhe, stressze aggaszt egy kicsit, de nagyon készülök rá fejben, hogy minden rendben legyen.

– A szegedi Maty-éren nem hivatalos világcsúcsot lapátolt egyesben júniusban, és a hírek szerint már itt, Szolnokon is ment hasonlóan erős pályát.
– Igen, az 1:45-tel kezdődő időm után ezúttal 1:46-ost sikerült elérnem, pedig azt éreztem, legalább két másodperccel rosszabb az eredményem. Nagyon örültem neki.

– Lehet még ezeket az időket ott, a megfelelő helyen és időpontban felülmúlni Párizsban?
– Ez nem csak rajtam múlik. Ha most itt, Szolnokon a vízre nézünk, azt látjuk, ideálisak a körülmények. Ha ilyenek lesznek az olimpián is, akkor azt mondom, igen. Sajnos a párizsi pálya elvileg nem ilyen jó, de majd meglátjuk.

– Milyennek találja a versenyek helyszínét?
– Amikor ott versenyeztem, akkor nem volt ideális. Úgy tudom, nincs felevező sáv, pedig kötelező lenne. Megígérték, hogy lesz, de majd meglátjuk, ha odaérünk. Az előrejelzések szerint trópusi hőség is lehet a versenyek napján…

– Akkor ezt a körülményt most kiválóan modellezhetik Szolnokon ezekben a napokban.
– Igen, ott is lehet negyven fok felett a hőérzet. Nincs más lehetőség, mindenre fel kell készülni, nehogy váratlanul érjen minket. Azt mondom, mindig a legrosszabbra kell számítani, és aztán ha valami jó történik, annak nagyon lehet örülni. Az előolimpián annyira rossz körülmények között versenyeztünk, hogy utána hajót is cseréltem.

– Lelkileg, mentálisan mennyiben más a harmadik olimpiájára készülni, mint az előző kettőre?
– Nehéz kérdés. Tokió előtt is nagyon jól éreztem magam, fizikailag talán most jobb formában vagyok és jobb időket is megyek. Mentálisan is erősebbnek érzem magam, mégiscsak van tapasztalatom az egyesről is.

– Élete formájában van?
– Ha azt nézzük, milyen időket mentem az elmúlt hetekben, talán mondható, hogy igen, de mindent csak önmagamhoz képest szabad mérni. Hogy ez az olimpián, a legjobbak között mire lesz elég, még nem tudom. Ha Tokióban lettem volna ilyen, akkor lehet, más eredmény születik, de most valószínű, hogy a riválisok is a lehető legjobb formában vannak.