Kárai Péter: Segíthetünk abban, hogy a kajak-kenu nemzetközi szinten fejlődjön

Egészében láthat rá a világ kajak-kenu sportjára Kárai Péter, hiszen a hazai szövetségben betöltött alelnöki tisztsége mellett elnökségi tagként dolgozik az ECA-ban és az ICF-ben. Különös kapcsot jelent tehát e három szervezet kommunikációjában és munkájában.

„Hogy mekkora hatásom van a sportágra? – gondolkodott el Kárai Péter a Nemzeti Sport kérdésére. – Erre azt tudom mondani, hogy a végső döntést mindig a legerősebb ember mondja ki. Ami esetemben befolyást jelent, az a különböző munkacsoportokban való tagságom. Az ICF-ben a Los Angeles-i olimpia kvalifikációs, a brisbane-i játékok programját kialakító és a kajak-kenu sokszínűségéből adódó kihívások kezelésére létrehozott munkacsoportnak vagyok tagja. Az elnökkel, Thomas Konietzkóval nagyon jó viszonyt ápolok, szoktunk együtt futni. De mit jelent a barátság? Havonta felhív, beszélünk, ám amikor dönteni kell, természetesen nem a jó kapcsolat az első számú mérlegelési szempontja.”

Az ICF 2024-ben, az antlayai közgyűlésen határozott arról, hogy Budapestre helyezi át a központját, a projekt múlt keddre valósult meg, akkor adták át az irodát: „A legtöbb szövetség a klasszikus vonalat képviseli, Lausanne-ban van a bázisa, hogy közel legyen a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz. Svájc kiváló az adminisztrációban, kedvező feltételeket és jó kulturális környezetet biztosít, ezt sokan kihasználják, viszont a költségek nagyon magasak. Magyarországon remek a sportkormányzat, erős a sportdiplomácia és alacsonyabbak a költségek. Mi vagyunk a legsikeresebb kajak-kenu nemzet, jelentős állami támogatást kapunk, innovatívok vagyunk, jól tudunk versenyeket és kongresszusokat szervezni, emberi erőforrást allokálni, tehát segíthetünk abban, hogy a sportág nemzetközi szinten fejlődjön. Mindezek által körvonalazódott, hogy létrejön a budapesti központ, szatellitirodaként pedig megmaradt a korábbi bázis Lausanne-ban, illetve ugyanilyen minőségben van még egy ICF-iroda a kínai Hangcsouban.”

Kíváncsiak voltunk arra is, miért jó a magyar kajak-kenunak, hogy Budapesten van az ICF-központ: „Az egyik legjelentősebb pozícióban Vékássy Bálint van, ő vezeti az irodát. Nem mellesleg ő az ICF nemzetközi rendezvényekért felelős igazgatója, mellette Bugár Dávid is kiemelt szerepkörben van sportvezetőként, mindketten döntéselőkészítők. A budapesti irodában huszonhárom ember dolgozik, a világ különböző országaiból. Az iroda ittléte megerősíti, hogy befolyásunk lesz a sportág jövőjére, az ICF vezetői többet lesznek Budapesten – Thomas Konietzko például azt mondta, két-három hetente ide utazik –, az egyeztetések számának növekedése szorosabb kapcsolatot, gördülékenyebb kommunikációt és több véleményformálási lehetőséget biztosít.”

Kicsit visszakanyarodva: Kárai Péter kiemelte, megítélése szerint megérne egy vitát annak a jelentősége, hogy fontos-e egyáltalán még a nemzetközi szövetségeknek a NOB fizikai közelsége Lausanne-ban: „Ezt amiatt vetettem fel, mert a NOB egyre inkább csak a tényekre, számokra alapozva hoz meg döntéseket. Az érintett sportágaknak az első számú, legfőbb feladata az, hogy benne maradjanak az olimpiai programban, és ez folyamatos kihívást jelent. A kajak-kenut száztizenkét oldalon át elemezte a NOB a párizsi olimpiát követően: nem tragikus a helyzetünk, valamivel az átlag alatt teljesítünk az általuk vizsgált tizennégy mutatóban, amely a televíziós nézettségre, a közösségi médiára, a közvéleményre, a sajtóra és a jegyeladásokra helyezte a hangsúlyt.”

A kapott adatok (is) arra sarkallják az ICF-et, hogy a folyamatos fejlődésre törekedjen: „Az új NOB-elnök, Kirsty Coventry felszólította az összes szövetséget, hogy a sportáguk törekedjen a rövidebb formátumú, a gyorsaságra, a megnyerő történetekre fókuszáló, globálisan vonzó olimpiai programra, amely a fiatalok számára is izgalmasabbá válik. Sokan húzták a szájukat, de éppen ezért átalakítottuk a kvalifikációs rendszerünket, s elkezdtük megreformálni a világkupa-sorozatunkat. A munka folyamatosan zajlik, Los Angeles után is várhatók változások, minden esetben a sportág elemi érdekét, az olimpiai programban maradást tartjuk szem előtt. Ami engem illet, kilenc éve vagyok az MKKSZ alelnöke, természetesen folyamatosan egyeztetek a magyar vezetőkkel, és tájékoztatom is őket mindenről.”