A sportoló – aki a szezon korábbi vk-versenyein, Szegeden és Brandenburgban érem nélkül maradt – a Nemzeti Sportrádiónak nyilatkozva felidézte: miután a C-2 500 méteren Juhász Istvánnal megnyerték a hazai válogatót, pár órával később nála jelentkezett egy hányással, hasmenéssel járó betegség. Hozzátette: lefogyott 3–4 kilogrammot, és miután amúgy is nehéz fenntartani a csúcsformát három héten és három versenyen keresztül, számára ettől még nehezebbé vált a szezon, nem is jöttek az eredmények. Utána viszont volt egy kis szünet, újra tudott alapozni, visszaszedte a kilóit és az izmait, ennek köszönhetően jó formában utazott el a montreali világkupára.
„Ez volt a kulcsa az egésznek, mert egész évben éreztem, hogy jó formában vagyok, jól megy a páros, csak sajnos vannak olyan dolgok, amikkel nem tudok mit kezdeni” – mondta. Hozzátette: hiába vigyázott magára, hasonló betegeskedés már a tavaszi időszakára is rányomta a bélyegét, pedig korábban nem volt rá jellemző, és most sem tudja az okát.
Ellentétben a korábbi vk-versenyekkel, most jó erőben és formában érezte magát, a montreali előfutamokban nyújtott teljesítmény pedig bizakodásra adott okot neki az eredményességet tekintve.
Kollár Kristóf és Juhász István párosa megnyerte az olimpiai programban is szereplő C-2 500 méteres versenyszámot Montrealban, az ott harmadik Fejes Dániellel és Hajdu Jonatánnál kiegészülve pedig szintén aranyérmet szerzett a négyessel. Kollár szerint a hazai rivalizálás mindannyiuknak jót tesz és motiválja őket, ezt a nyomást tudja kezelni és segíti őt a fejlődésben. A négyes jó szereplése pedig visszaigazolása a házi versengésüknek, mert ott a hajóban – miként a parton is – megvan a barátság, a rivalizálást csak ellenfélként viszik ki magukkal a vízre – tette hozzá.
Kollár elsődleges célnak most a Los Angeles-i olimpiai részvételt tűzte ki maga elé, annak ellenére is, hogy az idei éve a betegségek miatt nem úgy indult, ahogyan szerette volna.
„Pont azt fogalmaztam meg magamban, jó, nem baj, ez most még belefért, sokkal nagyobb baj lenne, ha ez egy olimpiai év, és akkor betegeskedtem volna ennyit” – nyilatkozta.
A 25 éves Kollár Kristóf hozzátette: nem feltétlenül az motiválja, hogy sok érmet gyűjtsön addig a világversenyeken, ő elsősorban az olimpiai „életérzést, hangulatot” szeretné megtapasztalni.
