Korszakos klasszisok a pályán Szabó Józseftől Nikolics Nemanjáig – a Fehérvár FC álomtizenegye

1941-ben alapították meg a Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK-t, amely Vadásztölténygyári Vasas, majd VT Vasasként is szerepelt, s 1968-ben kapta meg a máig a köztudatban élő nevét, a Videotont. A rendszerváltás után Parmalatként és Fehérvár 96-ként tűnt fel az NB I-s mezőnyben, az utóbbi években Mol Fehérvárként küzdött az élvonalban és tavaly nyártól Fehérvár FC a hivatalos neve. A Vidi háromszoros magyar bajnok (2011, 2015, 2018), a Magyar Kupát kétszer hódította el (2006, 2019).

KAPUS
DISZTL PÉTER (1960–)
Baján született, 14 évesen került Székesfehérvárra és három évvel később már bemutatkozhatott a Vidi első csapatában. Elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy a piros-kékek az 1984–1985-ös évadban az UEFA-kupa döntőjéig meneteltek, a Manchester United elleni tizenegyespárbajban például kivédte Arthur Albiston lövését. 1987-ben távozott, 1995-ben tért vissza egy idényre, összesen 246-szor védte a Videoton kapuját. A válogatottban 37 alkalommal kapott szerepelt, mindmáig ő az utolsó hálóőr, aki világbajnoki mérkőzésen védett, 1986-ban, Franciaország ellen. Később több alkalommal kapusedzőként segítette szeretett klubját.

VÉDŐK
VÉGH TIBOR (1956–)
Tősgyökeres fehérváriként csúcstartó a piros-kékben lejátszott NB I-es mérkőzések számában, 419 alkalommal szerepelt a klub mezében. A Vidi két csodálatos korszakában is pályára lépett, 1974-ben mutatkozott be az élvonalban, két évvel később ezüstérmes lett a bajnokságban, az UEFA-kupa-menetelés során pedig Csongrádi Ferenc sérülése után csapatkapitány lett. Pályafutása lezárása után Sopronban telepedett le, osztrák alacsonyabb osztályú csapatoknál edzősködött.
KOVÁCS JÓZSEF (1949–)
Nagybátyja, Bognár Ferenc nyomdokába lépett, amikor középiskolásként Balatonlelléről Fehérvárra került. 1968-ban mutatkozott be az élvonalban, összesen tizenkét évig viselte a Vidi szerelését, 1976-ban bajnoki ezüstérmet szerzett. A válogatottban 18 alkalommal jutott szóhoz, az 1972-es müncheni olimpián tagja volt a második helyezett együttesnek. Játékintelligenciája, eleganciája miatt a „magyar Beckenbauernek” titulálták. 1980-ban Újpestre igazolt, öt évvel később fejezte be a futballt.
JUHÁSZ ROLAND (1983–)
Az első olyan játékos a felsorolásban, aki nem fehérvári nevelésű, de vitathatatlanul beírta magát a klub történelemkönyvébe. A 95-szörös válogatott belső védő nyolc évet húzott le a belga Anderlechtben, 2013-ban, 30 évesen tért vissza Magyarországra, konkrétan a Videotonba, amellyel hét év alatt kétszer nyert bajnokságot, egyszer Magyar Kupát, szerepelt az Európa-liga csoportkörében, s persze fontos tagja volt a 2016-os franciaországi Eb-n szereplő nemzeti csapatnak. 2020-ban vonult vissza, volt másodedző a felnőttcsapatnál és klubigazgató is, tavaly ősszel mondott le posztjáról.
FEJES GÁBOR (1947–)
Szinte mindenben az első a Vidi történetében… Szerepelt a csapat első NB I-es mérkőzésén, ő volt a klub első válogatott játékosa, meghatározó szereplője az első élvonalban érmet szerző alakulatnak, pályán volt az első nemzetközi kupamérkőzésen, és a Sóstói Stadion villanyvilágítását avató összecsapásról sem hiányzott. 1968 és 1980 között 302 meccset játszott, utána technikai vezető, létesítményvezető és utánpótlás-edző is volt a klubnál. Fia, Fejes András is NB I-es futballista lett a Vidiben.

KÖZÉPPÁLYÁSOK
CSONGRÁDI FERENC (1956–)
Utánpótláskorú játékosként került a Vidibe, 1974-ben, 18 évesen mutatkozott be az első csapatban, egyszer ezüstérmet, kétszer bronzérmet szerzett a piros-kékekkel a bajnokságban. Fáradhatatlan vezére, motorja volt a középpályának, az UEFA-kupa-menetelés során Manchesterben térdsérülést szenvedett, de a döntő visszavágóján, Madridban visszatért a Real ellen, pedig messze volt a tökéletestől az állapota. 24-szer volt válogatott, szerepelt az 1982-es spanyolországi vb-n. 1987-ben távozott a Videotontól, edzői karrierje során háromszor is vezette a csapatot.
KARSAI LÁSZLÓ (1947–)
Elmondása szerint Sándor „Csikar” nyomására tanácsolták el fiatalon az MTK-tól, 1967-ben került a másodosztályú Videotonhoz, amelynek rögtön karmestere lett, és az élvonalba vezette az együttest. A hetvenes években volt a klub emblematikus játékosa, sztárja, művésze, de a válogatottban méltatlanul keveset játszhatott, mindössze nyolcszor kapott szerepet. 334 meccsen 71 gólt lőtt piros-kékben, 1981-ben az osztrák Eisenstadtba ment profiskodni. Játékoskarrierje után játékvezető lett, az NB II-ig jutott, és utánpótlásedzőként dolgozott a Vidiben, immár nyugdíjasként él a városban.

CSATÁROK
MÁJER LAJOS (1956–1998)
Sárbogárdról került a Vidi ificsapatába 16 évesen, két évvel később, 1974-ben játszott először a felnőttek között. Villámgyors elfutásai, ördöngös cselei, trükkjei, fineszes megoldásai tették kiismerhetetlenné. Hiába remekelt az UEFA-kupa-menetelés során, a nemzeti csapatban már nem osztottak neki lapot, három válogatott szereplését 1976 és 1979 között tudta le. Kevesen mondhatják el magukról, hogy nemzetközi kupadöntőben győztes gólt rúgtak a Bernabéu-stadionban a Real Madrid ellen. Pályafutása után utánpótlásedző lett, tragikusan fiatalon hunyt el, 1998-ban ütötte el egy autó Fehérváron.
NIKOLICS NEMANJA (1987–)
Mezey György kiváló érzékkel csábította 2010-ben Kaposvárról Fehérvárra a zentai születésű támadót, aki meghálálta bizalmat, szakmányban lőtte a gólokat, első féléve után, valamint 2014-ben és 2015-ben is gólkirály lett, fontos szerepet játszott a klub első bajnoki címének megszerzésében (2011). 2015-ben a lengyel Legiába igazolt, majd a Chicago Fire következett, mielőtt 2020-ben két esztendőre visszatért. A klub történetének legeredményesebb bajnoki góllövője 117 találattal, ehhez 224 mérkőzésre volt szüksége. A 2016-os és a 2021-es Eb-t is megjárta, 43 válogatott meccsén 8 gólt szerzett, tavaly vonult vissza és sportvezetői karrierre készül.
SZABÓ JÓZSEF (1956–)
Még nem kapta meg a televízió- és rádiókommentátor, Gulyás László által 1984-ben megjövendölt szobrát Fehérváron, de Végh, Májer és Csongrádi mellett igazi ikonja az 1956-os korosztálynak. A népszerű „Tyantyi” 1977-ben, Dorogról került a Vidibe, tíz éven át keserítette az ellenfél kapusainak életét, 233 mérkőzésen szerzett 111 bajnoki gólnál állt meg, az 1984–1985-ös UEFA-kupa-sorozat gólkirálya lett, betalált a Dukla Prahának, kettőt rúgott a PSG-nek Párizsban, egy elveszett a köd miatt félbeszakadt visszavágón, de aztán mesternégyessel vette ki a részét a Partizán hazai kiütéséből. Pályafutása befejezése után Csongrádi Ferenc állandó segítője volt, utánpótlásedzőként is tevékenykedett, jelenleg a Vidi múzeumának őre, idegenvezetője.
TIBER LÁSZLÓ (1949–)
Maroshegyi srácként nőtt fel, a klub saját nevelésű játékosa, aki meglehetősen bohém természete miatt fiatalon majdnem elkallódott, pedig katonaként a fővárosba sorozták be, a Budapesti Honvédban futballozhatott. 1971-ben tért vissza a Vidibe, Kovács Ferenc hatására kezdett el profi módon élni, 220 meccsen 77 gólt lőtt, 2 válogatott meccsén 2 találatot szerzett. 1982-ben igazolt Siófokra, a másodosztályú csapattal nyert MNK-t, és feljutáshoz segítette. Pályafutása után edzősködött, sokáig a Sóstói Stadion büféjét üzemeltette, most a klub ovifociprogramjának részese Kiss Imrével, Fister Ferenccel karöltve.

EDZŐ
KOVÁCS FERENC (1934–2018)
A szakember, aki igazán tényezővé tette a Videotont a magyar bajnokságban, aztán Európában is – szobra ősz óta áll a Sóstói Stadion előtt. Első fehérvári időszaka 1972 és 1977 közé esett, a piros-kékek 1976-ban közel álltak első bajnoki címük megszerzéséhez, de sokak szerint nem nyerhették meg… 1983 és 1986 között a két bajnoki bronzérem mellett UEFA-kupa-döntőig vezette a Vidit, amely az út során a Dukla Prahát, a PSG-t, a Partizant, a Manchester Unitedet és a Zseljeznicsart ütötte ki, s a Real Madridot is legyőzte a döntő visszavágóján. Harmadszorra, az 1987–1988-as évadban már nem jöttek a sikerek, de az előző évtizedben haláláig tiszteletbeli elnökként rengeteg hasznos tanáccsal segítette a klub vezetőit, edzőit, játékosait.

A klubot 1952-ben, Sztálin Vasmű néven alapították, egy évre rá már Sztálinvárosi Vasasként szerepelt és 1961-ben lett Dunaújvárosi Kohász. Legnagyobb sikereit 1998-tól Dunaferr SE-ként érte el, 2000-ben bajnok lett, 2001-ben ezüstérmes az élvonalban. 2003-ban kiesett, támogatói eltűntek, néhány év vegetálás után a 2008–2009-es NB II-es bajnokság felénél visszalépett a küzdelmektől és megszűnt. Összesen húsz idényt töltött a legmagasabb osztályban. KAPUS: Rabóczki Balázs (1999–2001; 2-szeres válogatott, 132 NB I-es mérkőzés – ebből 72 a Dunaferrben) VÉDŐK: Molnár Zoltán (1999–2002; 395 – ebből 88 a Dunaferrben), Salamon Miklós (1988–2002; 2-szeres válogatott, 186 – 144 a Dunaferrben), Éger László (1998–2002; 9-szeres válogatott, 416 – 138 a Dunaferrben), Gróf András (49 – ebből 46 a Kohászban) KÖZÉPPÁLYÁSOK:  Kotász Antal (1953–1954; 37-szeres válogatott, 303 – 38 a Sztálinvárosi Építőkben), Jäkl Antal (1997–2003; 330 – 122 a Dunaferrben), Lengyel Ferenc (1986–1992, 1995–2003; 244 – 177 a Dunaferrben) CSATÁROK: Tököli Attila (1997–2002; 25-szörös válogatott, 413 – 166 a Dunaferrben), Igor Nicsenko (1998–2001; 255 – 84 a Dunaferrben), Kuti László (1976–1980 – 9-szeres válogatott, 198 – 92 a Kohászban) EDZŐ: Egervári Sándor (1999–2002); bajnokként érkezett az MTK-tól, a következő évadban a Dunaferrből csinált aranyérmest, 2001-ben pedig ezüstig jutott. 2002 nyarán köszönt el a várostól.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. február 3-i lapszámában jelent meg.)