Az alkalmazkodás és a kreativitás művészete – interjú Gyimes-Capet Zsófiával

Vágólapra másolva!

2024.03.31. 19:11

Címkék

A kiváló röplabdázó az Egyesült Államokban és Franciaországban töltött évek alatt megszerzett tapasztalatával felvértezve lett másodszor is Magyar Kupa-győztes az elmúlt idényekben itthon egyeduralkodó Vasassal, amelynek színeiben a következő hetekben azért küzd, hogy pályafutása során először a bajnokságban is a csúcsra érjen.

Megállíthatatlan. Ellenállhatatlan. Megközelíthetetlen.

Ezzel a három szóval jól jellemezhető a Vasas női röplabdacsapatának elmúlt években mutatott teljesítménye. A nyolcszoros bajnok és immár 16-szoros Magyar Kupa-győztes, a honi mezőnyt uraló fővárosiak 2022-ben és 2023-ban is megnyerték az Extraligát és az MK-t is, két éve a regionális Közép-európai Ligában sem találtak legyőzőre, március elején pedig sorozatban a harmadik aranyat megszerezve újra megvédték címüket a kupában, miután az érdi fináléban magabiztosan legyőzték az elmúlt évtized másik meghatározó hazai női együttesét, a Békéscsabát.

„Nagyon nagy önbizalommal érkeztünk a legutóbbi kupadöntőre is. Tavaly augusztus óta rengeteget dolgoztunk együtt a csapattal, és ugyan voltak rendkívül nehéz időszakok az idényben, de éppen most egy kicsit nyugalmasabb szakaszba értünk, nincsenek már nemzetközi mérkőzéseink, ezért az MK-fináléra is jól fel tudtunk készülni – tekintett vissza a sikerre Gyimes-Capet Zsófia, a piros-kékek centere. – Két hét állt a rendelkezésünkre, egy minialapozást is beiktatva zavartalan ráhangolódás volt, ami nagyban segített, hogy teljes magabiztossággal lépjünk pályára. Az idény eddigi részében is már bizonyítottuk, képesek vagyunk a sikerre és mindannyian tudtuk, hogy jó formában vagyunk.”

Március elején újra Magyar Kupa-győztes lett (Fotó: Földi Imre)

A Vasas a nemzetközi porondon is letette a névjegyét, a magyar versenysorozatok mellett a Bajnokok Ligájában is megmérette magát, a bolgár Plovdiv ellen megszerezte a klubtörténet első győzelmét az elitliga csoportkörében, így a második számú európai klubsorozatban, a CEV-kupában folytathatta szereplését, amelyben nagy csatában maradt alul a francia Paris elleni negyeddöntős párharcban. Az elmúlt évek sikereinek letéteményese a 2021 nyarán kinevezett vezetőedző, Janisz Athanaszopulosz. A korábban hét évig Németországban dolgozó, öt esztendeje a cseh női válogatottat is irányító, 45 éves görög tréner új impulzusokat hozott, az ő szakmai tudása, továbbá a szisztematikus munka és építkezés, a játékoskeretben évek óta meglévő stabilitás, illetve állandóság pedig meghozta a gyümölcsét – az alig két és fél év alatt megnyert hat arany ennek ékes bizonyítéka.

„Ha egyet kellene választani, akkor a csapatkohéziót emelném ki az erősségeink közül – folytatta a Vasashoz tavaly nyáron három év után visszatérő, 27 éves Gyimes-Capet, aki pályafutása során másodszor nyerte meg a Magyar Kupát. – Janisz odafigyel erre a szegmensre is, ez a kulcs. Adódtak nehézségek az elmúlt hónapokban, sokat utaztunk, betegségek és sérülések is hátráltattak minket, de végig motiváltak maradtunk és a közös célra koncentráltunk, ez kellett ahhoz, hogy minden itthoni meccsen dominálni tudjunk. Részben hasonló, részben pedig más ez a mostani kupasiker. Az első győzelemkor még fiatalabb voltam, nem játszottam annyit, azt a diadalt talán egy kicsit kevésbé éreztem a magaménak. Most viszont fontos szerepem volt és sikerült bizonyítanom, hogy a pályán a helyem. Egy játékosnak mindig az a célja, hogy minél jobb csapatba kerüljön, külföldön és itthon is különböző klubokban röplabdáztam, és a Vasas évről évre igazolja, hogy nem véletlenül nyeri meg a kupát és a bajnokságot. Amikor a visszatérésem előtt tárgyaltam Janisszal és Sarlós Márton ügyvezetővel, látszott, hogy változatlanok a céljaik, és ennek én is a részese akartam lenni. A második legidősebb vagyok a keretben, mindenféleképpen több a tapasztalatom, mint az első vasasos időszakomban vagy mint több csapattársamnak, ez a pályán és a pályán kívül is segítséget jelent nekem.”

A FANATIKUS EDZŐ FIGYEL RÁJUK

A magyar bajnok roppant alacsony átlagéletkorú kerettel is képes érett és megbízható teljesítményre, a center úgy véli, ebben is jelentős szerepe van Janisz Athanaszopulosznak, annak, hogy ő miként kezeli a csapat életét meghatározó helyzeteket.

„Két csapatkapitányunk van Aysan Abdülazimova és Török Kata személyében, ők segítenek »összerántani« az együttest, miközben Janisz is mindig ott van, hogy kordában tartsa az olyan szituációkat, amelyek esetleg más irányba vinnének el minket, de szerencsére erre eddig nem nagyon volt példa. Szóval ilyen szempontból szinte könnyű dolga volt – emelte ki Gyimes-Capet. – A fiatal és az idősebb kerettagok is nagyon motiváltan és keményen dolgoznak együtt a közös célért, így nincs probléma. Nem volt semmilyen konfliktusunk az idényben, miközben ilyen azért előfordul, ha tizenhárom-tizennégy lány készül együtt sokáig, nehézségeken átesve, de mi összetartunk és reméljük, ez végig így is marad.”

A kaposvári Szedmák Rékával a bajnoki fináléban is szembekerül (Fotó: Koncz Márton)
Fotó: Koncz Márton

Gyimes szerint nehéz szavakba önteni, hogy miért olyan jó az edzőjük, ám szerinte kívülről is észrevehető és korábban külső szemlélőként ő is látta rajta, hogy rendkívül impulzív és szenvedélyes ember.

„A szabadidejében is folyamatosan nézi a meccseket, videókat, csak a játékra koncentrál és ezt részben tőlünk is elvárja: nyilván a szabadidő az szabadidő, de amikor dolgozunk, akkor százszázalékos figyelmet követel meg tőlünk. Ez természetesen fárasztó, mentálisan is megterhelőek az edzések, mert ha egy pillanatra is elkalandozik a figyelmünk, akkor egyből szól, jelez és kiabál. Ebből viszont tudjuk, nem szabad kiengedni a mérkőzésen sem, hiszen egy-két pont is jelentős változást hozhat a végeredményben, szóval erre is felkészít minket. Ez jó értelemben vett fanatizmus nála, ezt a sikerei is mutatják, játékosként csak a pozitív részét tapasztaltam az edzőnk ezen oldalának. Összességében Janisz a legjobb tréner, akivel dolgoztam. Régóta röplabdázom, sok edzőm volt és miközben ő fanatikus, emberileg is odafigyel ránk, ami szintén pozitív. Gyakran megkérdezi, hogy vagy, odajön edzés után és megkérdezi, mi a baj, ha úgy érzi, hogy valaki »nem volt ott teljesen« a foglalkozáson. Figyel a reakcióinkra, ha azt mondjuk, nagyon fáradtak vagyunk, akkor visszavesz a munkából. Az ilyen kétirányú kommunikáció nagyon fontos. Sajnos volt már olyan edzőm, aki panaszkodásnak vagy lustaságnak vette, ha jeleztük neki, fáradunk.”

A válogatottal két Eb-n szerepelt – 2021-ben a legjobb 16 közé jutott a csapattal (Fotó: Földi Imre)

A SPORTOLÓI ÉLET SZÉPSÉGEI

Az egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban végző, egy idényt Franciaországban is röplabdázó Gyimes-Capet pontosan tudja, milyen légiósként helytállni és érvényesülni egy külföldi egyesületben és ligában, míg itthon klub- és válogatott szinten is dolgozott magyar és külföldi szakember irányításával. Sokrétű tapasztalatait a Vasasnál is kamatoztatni tudja.

„A nyelvvel szerencsére nincs gond, az angolom jó, azzal magabiztosan tudok érvényesülni – így a kétszeres Európa-bajnoki résztvevő center. – Franciaországban főleg franciául beszélt az edzőnk, az nehezebb volt az elején, de így tud tanulni az ember és én is hamar megértettem, hogy mit mond. A francia röplabdanyelvezetben jobban otthon vagyok, mint azáltalános társalgásban azon a nyelven. Ez a szépsége a sportolói életnek, hogy különböző tapasztalatokat szerzünk, miként az is fantasztikus, hogy különböző helyeken élhetünk. Az alkalmazkodás képessége is fontos, képes vagyok idomulni a különféle helyzetekhez. Igazából szinte mindegyik tréneremmel szerettem együtt dolgozni, függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi volt.”

Ahogy fogalmaz, az egész személyisége és eddigi élete a külföldi kalandok körül forog, kezdve a jellemformáló amerikai egyetemi évekkel.

„Életemben először elköltöztem otthonról, egy másik kontinensre, ott volt az időeltolódás is, az tényleg nehéz időszak volt – emlékezett vissza Gyimes-Capet Zsófia. – Meg kellett tanulnom helytállni a nehezebb szituációkban is. Megint csak az alkalmazkodóképességet említhetem ennek kapcsán, akkoriban tanultam meg ezt először. A sport szempontjából is rengeteget fejlődtem az Egyesült Államokban és Franciaországban is, sokat adtak hozzá a karrieremhez és a tudásomhoz azok az évek. Sokat tanultam magamról és a világról is. Ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően nyitottabb vagyok, pozitívan állok hozzá a dolgokhoz, szeretek mindig optimistaként tekinteni a nehéz helyzetekre is.”

A BAJNOKI CÍM MÉG HIÁNYZIK

A korábban a TF-ben, az Újpestben és a Kaposvárban is megforduló, az első osztályban finálét még nem vívó Gyimes-Capet Zsófiát és társait ebben az idényben itthon még senki sem tudta legyőzni, egyedül a nagy rivális Békéscsaba volt képes két játszmát nyerni, így egy pontot szerezni ellenük a bajnoki alapszakaszban még tavaly december elején. A székesfehérvári MÁV Előrével vívott Extraliga-elődöntőt is sikerrel vették a piros-kékek, három győzelemmel lezárták a párharcot, így ismét bejutottak a fináléba, amelyben a története első élvonalbeli döntőjére készülő kaposvári együttessel találkoznak – a papírforma alapján jó esély van arra, hogy az Athanaszopulosz-éra hetedik aranycsatájában megszülessen a hetedik diadal.

„Én is és a csapat is éhesek vagyunk a bajnoki győzelemre – szögezte le a center, akinek a magyar bajnoki cím még hiányzik a gyűjteményéből. – Ez megkoronázná az idényt. Úgy érzem, képesek vagyunk rá, és tényleg nagyon szeretnénk elérni, remélem, sikerül.”

ESKÜVŐ A MAGA VARTA RUHÁBAN

Az élsport melletti szabadidejében Gyimes-Capet Zsófia szeret mindig valamilyen kreatív tevékenységet végezni, ilyen például a varrás is.

„A legutóbbi munkám az esküvői ruhám volt, büszkén mondhatom, hogy sikeres darab lett – mondta a center. – Ebben az idényben már kicsit kevesebb időm és energiám jut erre, de úgy érzem, valamit mindig csinálnom kell a kezemmel, ha éppen nem rajzolok, akkor horgolok, mert a kreativitás nagyon fontos nekem. Az ember folyton gondol a sportolás utáni életére és mivel a művészeti véna nálam megvan, ha lehet ilyet mondani, akkor álmom a röplabdázás után esetleg ebből megélni, ami persze nem olyan könnyű. De ha valaki valamit eldönt és nagyon akarja, nyilván képes is megvalósítani, ezt sportolóként is állíthatom. Ki tudja, lehet, hogy megpróbálkozom ezzel, aztán majd meglátjuk, sikerül-e.”