Schmeichel kivédte Van Basten tizenegyesét – íme, az 1992-es Európa-bajnokság legjobb mérkőzése

Hogyan jött létre a randevú?
Tíz nappal az Eb rajtja előtt a világon senki sem mondta volna meg, hogy Dánia–Hollandia elődöntőt rendeznek majd – akkor ugyanis Dánia nem is volt még Eb-szereplő. Selejtezőcsoportjából a jugoszlávok jutottak ki, de tíz nappal a rajt előtt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 757. hivatalos jegyzéke arról rendelkezett, hogy Jugoszláviát kizárják minden sporteseményről az 1991-ben kitört polgárháború miatt. Az UEFA nyomban felkérte a jugoszlávok mögött csoportmásodik dánokat a szereplésre, a játékosokat a legenda szerint a strandról kellett összetrombitálni. Ennek megfelelően eléggé rozsdásan kezdtek Brian Laudrupék, 0–0-t játszottak az angolokkal, majd kikaptak 1–0-ra a házigazda svédektől. Úgy tűnt, ezzel vége is a dalnak, ám az utolsó csoportmeccsen óriási meglepetésre legyőzték a torna favoritjának tartott francia csapatot, így a négy között találták magukat. A hollandok a selejtezőben a portugálokat, a görögöket, a finneket és a máltaiakat előzték meg, az Eb-n pedig legyőzték a skótokat (1–0), ikszeltek a FÁK-kal (0–0), majd megverték a világbajnok németeket (3–1), így csoportelsőként várták az elődöntőt.

Kinek állt a zászló?

Óriási favoritnak számított a holland válogatott, amely nem csupán címvédő volt, de a csoportkörben is – különösen a németek 3–1-es legyőzésekor – meggyőző teljesítményt nyújtott. A dánoktól már a továbbjutás a csoportból (Anglia és Franciaország kárára) is hihetetlen volt, kevesen hitték, hogy az Andersen-szerű mese tovább írható. „A hol­­landokat fényképezte szinte mindenki az Ulleviben. Jutott ugyan néhány kocka »szegény« dánokra is, de inkább csak kötelességtudatból. Mindez persze némileg érthető is, mert hozzávetőlegesen olyan fölénnyel várta az itt lévő újságíróhad az Oranjét a döntőbe, mint Carl Lewist, ha velem futna versenyt” – tudósította a Nemzeti Sportot a helyszínről Dénes Tamás.

Kik voltak a sztárok?

A hollandoknál pályára léptek kilencen is (köztük Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard) a négy évvel korábbi Európa-bajnok csapatból, de már ott volt a következő generáció nagyjai közül Dennis Bergkamp és Frank de Boer. A dánoknál a legnagyobb név kétségkívül a Bayern München csillaga, Brian Laudrup volt, a legnagyobb hiányzó pedig a bátyja, Michael Laudrup a Barcelonából, aki addig csapatkapitány volt, de ő nem kért abból, hogy csak úgy, hipp-hopp beugorjon az Eb-re. Utána még hat évig játszott a válogatottban, de egy Eb-arannyal megrövidítette magát.

Mit húztak az edzők?

Akkor már nagyon divatjamúltnak számított a söprögetőposzt, de a trendek nem izgatták különösebben Richard Möller Nielsen dán kapitányt, vállalta, hogy az övé az egyetlen csapat a tornán, amely alkalmaz egy biztosító játékost (Lars Olsen) a kapus és a védősor között. Előtte négy védő helyezkedett, majd három középpályás és két csatár, ami ránézésre igencsak defenzív felállásnak tűnik, de erre a piros-fehérek igencsak rácáfoltak. Rinus Michels 4–3–3-ban játszatta a hollandokat, de a csatársorban Van Basten és Gullit mellett Bryan Roy inkább csak a „tömeget növelte”, sok vizet nem zavart.

Mi volt a dramaturgia?

A dánok azonnal tudatták mindenkivel, hogy nem védekezni rendezkednek be a címvédő ellen. Már a 40. másodpercben ziccerük volt, pedig a hollandok kezdtek… Újabb helyzet a második percben, és vezető gól az ötödikben: Brian Laudrup beadása átszállt Hans van Breukelen kapus fölött, Henrik Larsen pedig befejelte. Miután magukhoz tértek a hollandok, Dennis Bergkamp kifejelt labda után, 16 méteres átlövéssel egyenlített. De egy Bergkampéhoz hasonló góllal a 33. percben egyenlített Henrik Larsen. Már közel álltak a győzelemhez is a dánok, ám a 86. percben egy jobbról érkező szöglet után Frank Rijkaard a lábak között valahogy a kapuba kotorta a labdát hét méterről. A kétszer 15 perces hosszabbításban nem született gól, a tizenegyespárharcot pedig Marco van Basten hibája miatt az egyet sem rontó dánok nyerték meg.

Mitől vált legendássá?

A kétszer 15 perces hosszabbításban Dánia foggal-körömmel védekezett, mert nem volt több cserelehetősége Richard Möller Nielsennek (akinek Henrik Andersent is sérülés miatt kellett lecserélnie), majd John Sivebaek és Lars Olsen is megsérült, és nem jött le ugyan, de már csak sétált a pályán… Így kellett kitartaniuk a dánoknak Van Basten, Gullit és Bergkamp ellen – micsoda hősiesség! És hogy a tizenegyespárbajban éppen a hollandok legnagyobb sztárja, az előző Eb gólkirálya, a kétszeres (és az Eb-kudarc ellenére az év végén háromszorossá váló) aranylabdás Marco van Basten hibázott – micsoda dráma!

Mit írt a sajtó?

„Azok a játékosok, akik két héttel ezelőtt még a különböző szállodák bárjánál vagy az úszómedence partján ültek, most Eb-hősöknek számítanak” (Express – angol). „Őrület – ezek a vikingek! Fantasztikus ez a Povlsen. Nem Marco van Basten, nem Jean-Pierre Papin és nem Gary Lineker Európa legjobb középcsatára, hanem Flemming Povlsen” (Bild – német). „A dánok ellen a világbajnok sem érezheti majd biztonságban magát” (Westdeutsche Allgemeine Zeitung – német). „A holland védők csak futkostak összevissza, és agyonstrapálták magukat anélkül, hogy hatástalanítani tudták volna a dán dinamitot. Ezzel szemben a dánok keményen megfékezték a hollandok középpályáscsillagait, az alkalmi csillagkutatóknak csupán Dennis Bergkampot sikerülhetett azonosítaniuk. A többiek csak pislákoltak” (La Gazzetta dello Sport – olasz).

Tudta?

A dán közszolgálati televízió helyszíni riporterállásában a csapat döntőbe jutását az az immár kommentátorként dolgozó Preben Elkjaer Larsen kiáltotta világgá, aki nyolc évvel korábban a spanyol–dán Eb-elődöntő tizenegyespárbajában az egyetlen hibázó volt.

Volt-e visszavágó?

Azóta két Eb- és egy vb-meccsen találkoztak a felek. 2000-ben a hazai pályán játszó hollandok a csoportkörben visszavágtak (3–0), majd a 2010-es dél-afrikai vb csoportmeccsén is nyertek 2–0-ra, a mindmáig utolsó tétmeccsüket viszont 1–0-ra a dánok nyerték meg a 2012-es Eb-n.

Az egész tornán kiválóan védett az akkor már a Manchester Unitedben szereplő kapus, az Eb öt meccsén összesen négy gólt kapott. A csúcs mindenképpen Van Basten tizenegyesének hárítása volt. Az elődöntő után mondták azt a dán újságírók, hogy hosszú ideig azt sem tudták, hogyan kell kiejteni a nevét, mert az evidensnek tűnő, németes „Smej­hel” nem az igazi, ugyanis a kapus családja lengyel eredetű. Akkor tudták meg, hogy „Smájkelnek” kell ejteni. De akárhogy is kell, ezen a napon mindenki megtanulta a nevét – legalább leírni.

További nagy meccsek 1992-ben

B-csoport: Hollandia–Németország 3–1 (2–0)
Akkor még úgy tűnt, hogy minden rendben van a címvédő holland csapattal, amely a regnáló világbajnokot győzte le nagyszerű futballal, és revansot vett az 1990-es vb-nyolcaddöntőért. Frank Rijkaard és Rob Witschge góljával negyedóra után már 2–0 volt, de a harmadik, Dennis Bergkamp találata volt a legszebb.
Elődöntő: Németország–Svédország 3–2 (1–0)
Lehengerlő futballt mutattak be a németek a házigazda ellen, Thomas Hässler fantasztikus szabadrúgásgólt csavart, Karl-Heinz Riedle pedig duplázott. „Vége az édes Eb-mesének! Vége, mert a németeket egyáltalán nem érdekelte, hogy egy mesevilág kellős közepébe csöppentek” – kesergett a Dagens Nyheter című stockholmi újság.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 13-i lapszámában jelent meg.)