„Mallorcán szeretnék megöregedni” – interjú az Üllői útnak búcsút intő Muhamed Besiccsel

A sziget egyik felén lassan mélyülő, homokos partszakaszok, a másikon meredek sziklafalak. Mallorca a hatvanas évektől fokozatosan vált a turisták népszerű nyaralóhelyévé, fővárosa, Palma de Mallorca színes kavalkádjával, messze földön híres éttermeivel és tengerparti szórakozóhelyeivel várja az utazókat. Muhamed Besic tizenkét éve járt először a Baleár-szigetek legnagyobbján, és első látásra szerelembe esett. A bosnyák futballistát annyira megragadta a sziget hangulata, hogy néhány éve már Mallorca az otthona.

A Ferencvárostól a nyáron elköszönő 47-szeres bosnyák válogatott középpályás az Everton futballistája volt, amikor párjával a szigeten nyaralt. A mediterrán életstílus mindig is közel állt hozzá, ahogy fogalmazott, jobb helyet el sem tudna képzelni a nyugdíjas éveire.

„Sokáig csak a szabadságomat töltöttem itt, ám egy ideje Mallorca az otthonom. Tizenkét éve jártam itt először, amikor Angliában futballoztam, és annyira beleszerettem, hogy négy éve már ide járok haza. Megöregedni mindenképpen itt szeretnék, de hogy mit tartogat az élet még addig, azt nehéz megjósolni.”

Besic és családja csodálatos panorámájú házban él – ezekben a napokban is a spanyol szigeten lazít. Illetve dehogy lazít, naponta jár az egyik közeli sportközpontba tréningezni. Noha a Ferencvárostól elköszönt, 31 évesen nem érzi még idősnek magát, jó ideig szeretne a profi futballban maradni.

„Hat-hét évig szeretnék még játszani – mondta lapunknak, amikor mallorcai otthonában telefonon elértük. – A nyáron lezárult egy fejezet az életemben, sokáig nem lehetett tudni, maradok-e a Ferencvárosnál, végül elbúcsúztam… Sajnos a sérülés, a térdszalagszakadás keresztülhúzta a számításaimat, másképpen képzeltem el a pályafutásom ezen szakaszát, de a Fradi nekem mindig a szívem csücske marad, csak a szépre és jóra emlékezem.”

A légiós szereti a nyugalmat, felesége és három gyereke is vele él Mallorcán, de a nyüzsgő főváros helyett egy kisebb településen vett házat, amelytől a tengerpart egy ugrás és Palma de Mallorca is rövid idő alatt elérhető.

„Húsz perc alatt a főváros központjában vagyok. Ott aztán van minden, ami kell… Rengeteg étterem, kávézó – az más kérdés, hogy a főszezonban nemigen járunk be, mert túl sok a turista. Most, június elején még elviselhető, de a következő két hónapban ki lehet tenni a megtelt táblát.”

Besic 2014 és 2021 között hét éven keresztül futballozott Angliában, s noha megöregedni Mallorcán szeretne, az angliai háza is megvan még. Az Everton labdarúgójaként annak idején Manchesterben lakott, később saját ingatlant vett, amelyet megtartott. Manchesteri házától negyven perc alatt az Everton edzőközpontjában volt, ráadásul szerencséje is volt, hiszen a Sheffieldnél töltött kölcsönidőszaka alatt sem kellett elköltöznie, mert az is közel van Manchesterhez.

„Gyakran megyek Angliába is. Az elmúlt hetekben is voltam, ránéztem a házra, és találkoztam a barátaimmal. Néhány napot maradtam, jólesett visszatérni.” De hogy a pályára hol tér vissza, egyelőre kérdéses. Ázsiából több ajánlatot is kapott, ám szeretne Európában maradni. A bosnyák középpályás előbb 2012 augusztusa és 2014 júliusa között futballozott az Üllői úton, majd az angliai éveket követően, 2021 szeptemberében tért vissza. Annak idején 20 éves volt, amikor Hamburgból a Ferencvárosba került, s most a saját bőrén is érzi, hogy repül az idő.

„Az akkori keretből csak Dibusz Dénes volt most is a csapatban… Első körben két évet töltöttem a Fradiban, akkor indult el jó irányba a klub, amikor Angliába szerződtem. Emlékszem, akkor még a dobogóért küzdöttünk, mostanra viszont már csakis a bajnoki cím jöhet szóba, a második hely csalódás… A legnagyobb különbség az akkori és a mostani Fradi között a mentalitás. A csapat akkor még bontogatta a szárnyait, most pedig mindent elsöprő lendülettel megy előre, ez a győztes szellemiség közel állt hozzám.”

Hogy Besic milyen nagy harcos, arról a sérülései árulkodnak. Többször is a sírból hozta vissza karrierjét, legutóbb a Ferencvárosban – a Kisvárda elleni idegenbeli meccsen, 2023 februárjában szakadt el a térdszalagja. Ausztriában az az orvos operálta meg, akiben a Bayern München labdarúgói is megbíznak, és bár a rehabilitáció alatt nagyon maga alatt volt, végül (ismét) visszatért a pályára. Amikor a műtétet követően felkelt, átfutott az agyán, hátha csak rémálom az egész. Aztán ránézett a lábára…

„Az első két-három hét ilyenkor a legrosszabb, még fájdalmak is gyötrik az embert. Ülni, állni, feküdni sem jó. Ilyenkor egyszerűen nem találja az ember a helyét. Azt az időszakot egyszerűen túl kell élni. Az évek alatt rájöttem, fejben kell erősnek maradni. Igazi harcos vagyok, a pályafutásom alatt nemegyszer kellett ezt a hercehurcát végigcsinálnom. A hitem, a vallásom sokat segített abban, hogy sohase adjam fel a reményt.”

A középpályás Berlinben született bosnyák szülők gyerekeként. Édesanyja és édesapja a délszláv háború elől menekülve hagyta el Boszniát, ám a gyökerei mindig is fontosak voltak neki, a testét borító számtalan tetoválás közül az első a „Bosanac”, azaz bosnyák volt. Gyerekként kisebb berlini klubokban kezdett futballozni, majd Hamburgban folytatta, onnan került Magyarországra. Pályafutása legszebb éveit, összesen hetet, Angliában töltötte, az Everton labdarúgójaként kölcsönben futballozott a Middlesbrough és a Sheffield United csapatában is.

„Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen karrierem alatt sok szép stadionban játszhattam. Angliában az ősi rivális Liverpool stadionja, az Anfield és a manchesteri Old Trafford volt rám a legnagyobb hatással. Ott ellenfélként is élmény volt pályára lépni. De a bosnyák válogatott tagjaként jártam Dél-Amerikában is, ahol Argentína ellen a Rio de Janeiró-i Maracanában több mint nyolcvanötezren voltak a lelátón. Gyerekként el sem tudtam képzelni, hogy ilyen messzire juthatok.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. június 15-i lapszámában jelent meg.)