– Alig egy héttel azután, hogy pályafutása második Bajnokok Ligája-győzelmét ünnepelte a Ferencvárossal, már munkába állt a Margitszigeten, csatlakozott az olimpiára készülő férfiválogatotthoz. Azért valamelyest sikerült feltöltődnie?
– Igyekeztem a lehető legjobban kihasználni a pihenőt – mondta Vogel Soma, a magyar férfi vízilabda-válogatott 27 éves, olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok kapusa. – Bevallom, kicsit sajnáltam, hogy a sokáig emlékezetes Bajnokok Ligája-döntő után nem élvezhettük ki igazán a győzelmet, mert gyorsan át kellett váltanunk válogatott üzemmódba, de ezt az érzést felülírta, hogy mégiscsak az olimpiára készülünk, aminél nem létezik nemesebb feladat. Könnyebb volt sikerélménnyel a hátunk mögött visszatérni egy hét után, a felkészülés során tudtunk erőt meríteni abból, amit ferencvárosi csapattársaimmal elértünk Máltán. Eléggé szenvedős lett volna az alapozás, ha máshogy alakul a négyes döntő…
– Hogyan építették fel a másfél hónapos felkészülést, mire helyezték a hangsúlyt az egyes szakaszaiban?
– Ahogy megszokott, jelentős terheléssel kezdődött a munka, de nem a klasszikus értelemben alapoztunk, mert már az első hetekben is nagyobb hangsúlyt fektettünk a gyorsaságra és a robbanékony erőfejlesztésre. Nem volt annyi savasító edzésünk, mint amikor az idény előtt, nyaranta elkezdjük a felkészülést, de így is nagyon fárasztó időszakon vagyunk túl – mentálisan és fizikailag egyaránt. Amikor június végén a horvátokkal készültünk Zágrábban, már többet foglalkoztunk a taktikával, az alapvető mechanizmusokon, játékkapcsolatokon, az összeszokottságon még kellett csiszolnunk. A margitszigeti tornán volt rá lehetőségünk, majd Olaszországba és Spanyolországba utaztunk, és szépen, fokozatosan összeállt a játékunk.
Született: 1997. július 7., Budapest |
– Az olimpiát megelőző hagyományos hazai rendezésű tornán szétlövéssel legyőzték a franciákat, majd két góllal kikaptak az olaszoktól, végül gólzáporos mérkőzésen megverték a japánokat.
– Másodikok lettünk, de nem lehettünk maradéktalanul elégedettek a teljesítményünkkel, kissé csalódottak voltunk, mert jobb játékra számítottunk. Persze tudtuk, hogy nem július közepén, több mint két héttel az olimpia előtt kell csúcsformában lennünk, nem is vártuk magunktól, de a riválisok is így voltak ezzel. Tanulságos torna volt, levontuk a következtetéseket és folytattuk a munkát, igyekeztünk a játék minden elemében fejlődni.
– Mennyire tartja mérvadónak a felkészülési mérkőzések eredményét? Ha csak az olimpiát megelőző néhány hétből indulunk ki, a spanyolok félelmetesnek tűnnek, és az olaszok is hamar elérték az üzemi hőfokot.
– Két olyan csapatot említett, amelynek az összeszokottságában rejlik az ereje, s nagyon tudatosan vízilabdázik. Bizonyos szempontból felnézhetünk rájuk, elleshetünk tőlük ezt-azt, szerintem nem szégyen beismerni, hogy követendő példa, ahogyan játszanak. Ezért is tartom nagyon hasznosnak, hogy az olaszokkal Szicíliában, a spanyolokkal Barcelonában készülhettünk, addigra már mindkét riválisunk túl volt néhány mérkőzésen, vagyis játékban volt. Az eredményből nehéz következtetést levonni, mert mindegyik csapat máshogyan építette fel a felkészülését, máshol tartott a munkában, a vissza-visszatérő fáradtsággal pedig mindenkinek máskor kellett megküzdenie.
– A magyar válogatottnak sikerült?
– Igen, mert a szakmai stáb nagyon tudatosan megtervezte a felkészülés menetét, ügyeltünk a regenerációra is, ami az olimpián is nagyon fontos, mert egymást érik a mérkőzések.
– A házigazda franciákkal kezdenek, majd sorrendben Spanyolország, Japán, Ausztrália és Szerbia következik. Ideális a csoportbeosztás és a menetrend?
– Erre csak az olimpia után tudok válaszolni, akkor ideális, ha úgy alakul a torna, ahogy terveztük. Egyébként nemigen játszottam még olyan világversenyen, amelyen mindegyik csoportmérkőzésünk nehéz volt, egy-két találkozót mindig fölényesen nyertünk meg, azokon a játéknapokon tudtunk pihenni kicsit az erőltetett menetben. Az olimpia viszont a mezőny erőssége miatt is különleges, az utánpótlás-világversenyek új lebonyolításához tudnám hasonlítani, amelyeken az egyes divíziókban hasonló tudásszintű válogatottak küzdenek egymással. Nekem tetszik, ha minden mérkőzésnek jelentős a tétje, és nincsenek nagyobb különbségű összecsapások – nyilván fizikailag és mentálisan is bírni kell a terhelést, viszont végig meccsben maradunk.
– Papíron a spanyolokkal és a szerbekkel csatázhatnak a csoportelsőségért, de a franciák és az ausztrálok sokat erősödtek a közelmúltban, a japánok pedig olyan stílusban játszanak, amelyre nehéz felkészülni. Mondhatjuk, hogy sűrűbb a mezőny, mint Tokióban volt?
– Egyértelműen, nincs olyan ellenfelünk, amellyel ne kellene számolnunk. A mai vízilabdában minden csapatban vannak jó lövők, akik kihasználják, ha nem zavarjuk meg őket, ha nem érünk oda blokkolni. A riválisok kapusai is sokat fejlődtek, védekezésben pedig alapvető a fegyelmezettség, legyen szó a spanyol, a szerb vagy éppen a francia válogatottról. Szerintem nyolc-kilenc olyan együttes van, amely közül bármelyik meg tudja verni a másikat bármikor, és ebben talán nincs is benne a japán válogatott, pedig az olaszokat és minket is majdnem meglepett a Margitszigeten. Mondjuk, ránk amúgy is jellemző, hogy megszenvedünk velük, nem bánnám, ha Párizsban nem így lenne. Rájuk is alaposan felkészülünk, tényleg mindegyik vetélytársunkra figyelünk, nem lesz olyan csoportmérkőzésünk az olimpián, amelyet félvállról vehetnénk, és akár kicsit is kiengedhetnénk. Mindegyik találkozót százszázalékos erőbedobással kell elkezdenünk, nem elég csak a nagyszünet után a maximumon pörögnünk.
– Minden világverseny előtt elhangzik, hogy a negyeddöntő a kulcsmeccs, nagyon nem mindegy, hogy a folytatásban éremért vagy az ötödik helyért küzd a válogatott. Mi kell ahhoz, hogy a nagy tét ne okozzon görcsösséget?
– Szerintem sokat segítene, ha magabiztosan játszanánk a csoportkörben, ezáltal mentálisan jó állapotban, önbizalommal telve érkeznénk meg a negyeddöntőre. Ha betartjuk a taktikai utasításokat és fegyelmezetten, alázatosan játszunk, jó esélyünk van rá, hogy az egyenes kieséses szakasz első akadályát is sikerrel vegyük. Persze akkor sem kell megijednünk, ha esetleg több csoportmérkőzésünket is elveszítjük, mert az első négy helyezett továbbjut, a negyeddöntőt pedig még mindig megnyerhetjük, csak bizonyára nehezebb ellenfelet kapunk. Nem erre alapozunk, de ha így alakul, valahogyan össze kell kapnunk magunkat, hogy a legfontosabb mérkőzésekre csúcsformába kerüljünk. Minden eshetőségre felkészültünk.
– Varga Zsolt szövetségi kapitány tizenegy fukuokai világbajnokra számít Párizsban. Hogy érzi magát a csapatban, mennyire összeszokott a keret?
– Nagyon élvezem, hogy együtt játszhatok a srácokkal. Meggyőződésem, hogy csak akkor lehet jó egy csapat, ha a tagjai a medencén kívül is barátok, megvan közöttük a szükséges összhang. Ha nem így lenne, sportemberként akkor is muszáj lenne mindent alárendelnünk a vízben a közös érdekeknek, de szerencsére nálunk tényleg jó a közösség. A mátraházi edzőtáborozás után az olaszországi és a spanyolországi túra is lehetőséget adott a csapatépítésre, ahogy a világversenyek előtt általában, az utazás közeledtével ismét egyre jobban összeszokott a társaság.
– Talán nem haragszik, ha kihagyom a szokásos kérdést, úgyis tudom, hogy olimpiai bajnokként szeretne hazatérni Párizsból. Inkább arra vagyok kíváncsi, hogy mi kell hozzá: tényleg a védekezés dönthet a kiélezett helyzetekben?
– Természetesen az a legfontosabb, hogy hátul fegyelmezettek legyünk – de aláírom, ha úgy nyerünk olimpiát, hogy nem védekezünk jól.
Változnak az idők. A tokiói olimpián még Nagy Viktor mögött második számú kapusként lett bronzérmes az akkor 24 éves Vogel Soma, ám azóta megörökölte az 1-es sapkát, Párizsban már az ő nevével kezdődik a férfiválogatott összeállítása. Három évvel ezelőtt két mérkőzésen kapott lehetőséget, a Japán ellenit (16–11) végigvédte, Dél-Afrikával szemben (23–1) a harmadik negyedben szállt be. A kamikaze-vízilabdát játszó ázsiaiak azért megdolgoztatták, a másik találkozón nem volt nehéz dolga, nem tudtak érvényesülni a dél-afrikaiak. Az egyenes kieséses szakaszban nem nevezték, így a lelátóról szurkolt társainak, a 12+1-es létszámszabály miatt ugyebár valakinek mindig ki kellett maradnia. Ezúttal viszont meghatározó szerep vár az FTC kapusára, saját bevallása szerint olyan, mintha pályafutása első olimpiájára készülne. Ehhez persze a hangulat is hozzájárul, mégiscsak más lesz zsúfolt lelátók előtt játszani, mint a pandémia miatt zárt kapuk mögött. Vogel Soma maximalizmusának, folyamatos fejlődésének is köszönhető, hogy 2022-ben Európa-bajnoki ezüstöt, tavaly világbajnoki aranyérmet szerzett a válogatott – jöhet az újabb nagy dobás, a párizsi olimpia! |
Csaknem hibátlan idényt zárt Vogel Soma a Ferencvárossal, amely 41 mérkőzéséből negyvenet megnyert, a Bajnokok Ligájában, a bajnokságban és a Magyar Kupában is felért a csúcsra. A sikersorozatban oroszlánrésze volt a kapusnak, aki második BL-győzelmével megelőzte egyszeres BEK-győztes édesapját, Vogel Zsoltot – annak legnagyobb örömére. „Most öt ötre áll a verseny a bajnoki címeket illetően, ám szeretném jövőre ebben is megelőzni” – mondta mosolyogva Vogel Soma, amikor a négyes döntő után kettejük párharcáról kérdeztük. Az ötöspárbajok specialistája egyébként a máltai tornán is kitett magáért, a szerb Novi Beograd elleni elődöntő szétlövésében fejjel védett az utolsó körben. A döntőben az olasz Pro Recco ellen parádézott, ráadásul a mezőnyből is rengeteg segítséget kapott, az utolsó másodpercekben például Dusan Mandics blokkolt hatalmasat, biztossá téve a Fradi sikerét. A klubjában Szakonyi Dániellel, a válogatottban Lévai Mártonnal, illetve a Párizsba utazó Bányai Márkkal is megtalálta a közös nevezőt Vogel – egyszerre csak egyikük van a vízben, mégis számít, hogy milyen az összhang közöttük. Gárdonyi András kapusedző úgy jellemezte tanítványát, hogy nagyon jó testi adottságai vannak, könnyedén mozog a vízben, ezért inkább a technikai jellegű edzésekre fektetnek nagyobb hangsúlyt. Ami a mentális részt illeti, Vogel Soma szerint a kapusok teljesítménye nyolcvan százalékban fejben dől el, a kiélezett helyzetekben sokat érhet a higgadtsága. |
Vogel Soma felnőttpályafutása során hét olyan döntőben játszott, amely ötméteresekkel dőlt el. Az elsőt, a 2017-es európai Szuperkupa-finálét a Szolnok ellen elveszítette a Ferencvárossal, ám a következő hatot egyaránt megnyerte, ebből négyet a klubjával. A zöld-fehérekkel a legemlékezetesebb siker a 2019-es hannoveri Bajnokok Ligája-döntő volt, amelyet az FTC 10–10-es döntetlen után ugyanúgy 4–3-ra nyert meg szétlövéssel az Olympiakosz ellen, mint a válogatott a görögök elleni 2023-as vb-döntőt – érdekesség, hogy mindkét mérkőzésen Varga Zsolt és Theodorosz Vlahosz állt a medenceparton. A fukuokai fináléban négy (!) ötméterest hárított Vogel, elmondása szerint a párbaj előtt gyorsan átfutotta Gárdonyi András kapusedzővel, hogy ki hova lőhet, de azért az ösztöneire is hagyatkozott. „Két védés abszolút megérzés volt, kettőt viszont előre elterveztem – mondta az ötösölő kapus. – A lövők ilyenkor már fáradtak, nem tiszta fejjel gondolkodnak, akaratlanul is a jól bevált lövéseiket veszik elő, amire lehet készülni. Jó érzés, hogy az ellenfél játékosai is látják, korábban védtem büntetőket, és ez ott van a fejükben.” A válogatottal a vb-aranyérem előtt 2020-ban Eb-t is nyert Vogel Soma, a budapesti döntőben a spanyolokat győztük le ötméteresekkel. |
Győztes: 2018, európai Szuperkupa-mérkőzés (FTC, az Olympiakosz ellen). 2019, magyar bajnoki döntő, 3. meccs (FTC, az OSC ellen). 2019, Bajnokok Ligája-döntő (FTC, az Olympiakosz ellen). 2020, Európa-bajnoki döntő (magyar válogatott, Spanyolország ellen). 2020, Magyar Kupa-döntő (FTC, a Szolnok ellen). 2023, világbajnoki döntő (magyar válogatott, Görögország ellen) Vesztes: 2017, európai Szuperkupa-mérkőzés (FTC, a Szolnok ellen) |
A MAGYAR KERET
Kapusok: Bányai Márk (Szolnoki Dózsa Praktiker),
Vogel Soma (FTC-Telekom)
Mezőnyjátékosok: Angyal Dániel, Manhercz Krisztián (mindkettő CN Marseille, francia), Fekete Gergő, Jansik Szilárd,
Molnár Erik, Nagy Ádám, Varga Dénes (mind FTC), Hárai Balázs, Vigvári Vince (mindkettő Genesys OSC Újbuda), Vámos Márton (Olympiakosz, görög), Zalánki Gergő (Pro Recco, olasz)
(A játékosok klubjaként azt tüntettük fel, amelyikből kiharcolták a válogatottságot.)
A FÉRFI PÓLÓTORNA
JÚLIUS 28., VASÁRNAP
A-csoport
15.00: Olaszország–Egyesült Államok
16.35: Horvátország–Montenegró
21.05: Románia–Görögország
B-csoport
10.30: Ausztrália–Spanyolország
12.05: Szerbia–Japán
19.30: Franciaország–Magyarország
JÚLIUS 30., KEDD
A-csoport
12.05: Horvátország–Olaszország
16.35: Egyesült Államok–Románia
19.30: Montenegró–Görögország
B-csoport
10.30: Ausztrália–Szerbia
15.00: Japán–Franciaország
21.05: Spanyolország–Magyarország
AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK
A-csoport
10.30: Görögország–Egyesült Államok
16.35: Olaszország–Montenegró
19.30: Románia–Horvátország
B-csoport
12.05: Szerbia–Spanyolország
15.00: Franciaország–Ausztrália
21.05: Magyarország–Japán
AUGUSZTUS 3., SZOMBAT
A-csoport
12.05: Horvátország–Görögország
16.35: Montenegró–Egyesült Államok
21.05: Olaszország–Románia
B-csoport
10.30: Spanyolország–Japán
15.00: Ausztrália–Magyarország
19.30: Szerbia–Franciaország
AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ
A-csoport
15.10: Görögország–Olaszország
18.30: Horvátország–Egyesült Államok
21.40: Románia–Montenegró
B-csoport
12.00: Magyarország–Szerbia
13.35: Ausztrália–Japán
20.05: Franciaország–Spanyolország
AUGUSZTUS 7., SZERDA
14.00: negyeddöntő
15.35: negyeddöntő
19.00: negyeddöntő
20.35: negyeddöntő
AUGUSZTUS 9., PÉNTEK
13.00: az 5–8. helyért
14.35: elődöntő
18.00: az 5–8. helyért
19.35: elődöntő
AUGUSZTUS 10., SZOMBAT
19.35: a 7. helyért
AUGUSZTUS 11., VASÁRNAP
09.00: az 5. helyért
10.35: bronzmeccs
14.00: DÖNTŐ
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. július 27-ei lapszámában jelent meg.)