Nehéz időszakon van túl Babos Tímea, de újra motivációt nyert a pároshoz

Vágólapra másolva!

2024.08.05. 10:30

Címkék

Nehéz időszakon van túl Babos Tímea, azonban négyszeres Grand Slam-győztes teniszezőnk a sikeres wimbledoni párosszereplésnek köszönhetően új lendületet kapott. Az egyesben korábban a világranglista 25. helyén is jegyzett 31 éves játékos őszintén beszélt az őt érő gyakori bántásokról, és azt sem tagadja, már nem tervez hosszú távra a pályán.

– A wimbledoni Grand Slam-tornán – amelyen párosban a negyeddöntőig jutott – arról beszélt, hogy hosszú idő után tudta újra élvezni a játékot. Az előtte levő időszakban miért nem ment?
– Az év elején még motivált voltam, sikerült visszaküzdenem magam az egyéni világranglistán, de nehéz volt egyensúlyozni az egyes és a páros között. Párosban ugyanis szerettem volna a nagy versenyeken elindulni, miközben egyesben még csak kapaszkodtam vissza. Brisbane-ben meccslabdáról kaptam ki az első körben. Utána megbetegedtem, az Australian Open selejtezőjében lázasan vesztettem döntő szettben. Itt megtört bennem valami, már akkor éreztem, hogy a horvát edzőmmel nem vagyunk egy hullámhosszon. Nem véletlen, hogy nem vittem el Ausztráliába, hanem most először inkább az édesanyámmal utaztam ki. Tavasszal játszottam jó versenyeket párosban, de állandó partner nélkül ez is idegőrlő volt, senkivel sem tudtam összeszokni. Az már nem motivál, hogy egy-egy meccset nyerjek. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, a pároskarrieremmel a hátam mögött nem illik hozzám, hogy az első körben kikapjak. Nem olyan játékosokkal kerültem össze, akikkel úgy véltem, elérhetnénk nagyobb eredményt. Emiatt is játszottam hit nélkül, miközben tudom, hogy a párosban még mindig nagyon sok van, a ranglistám nem tükrözi a valós potenciált. Szóval sem az egyest, sem a párost nem tudtam vinni teljes elköteleződéssel, mindez pedig rányomta a bélyegét a hangulatomra.

2024, Wimbledon: párosban negyeddöntős volt (Fotó: Babos Tímea Instagram-oldala)

– Ehhez jött még az említett edzőkérdés, amely azzal zárult, hogy elváltak az útjaik.
– Nem éreztem, hogy bárhova tartana a teniszem. Az olimpiai szereplés sem jött össze, majd elhatároztam, hogy szakítok az edzőmmel. Miután édesapámnak már nem volt feladata a magyar szövetségben, megkértem, hogy segítse újra a felkészülésem. Gyakorlatilag egy hónapig nem is versenyeztem, jól jött egy kis nyugalom. Aztán Wimbledonban az ukrán Nagyija Kicsenokkal jól egymásra találtunk, negyeddöntőbe jutottunk, kedves lány és a stílusa is tetszik. Újra motivációt kaptam a pároshoz, a következő időszakban szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni rá, előrébb kerülni a ranglistán, és a karrierem vége felé főleg a nagyobb versenyeken pályára lépni.

MEGKÜZDÖTT A „NEM VAGYOK ELÉG JÓ” ÉRZÉSSEL

– Alapjában véve agresszív a játékstílusa. Mitől függ, hogy éppen megvan-e az ehhez szükséges önbizalomszintje és félelem nélkül tud teniszezni?
– Párosban ez sohasem volt kérdéses. De egyéniben is többször előfordult, hogy rossz formában is tudtam a centerpályán jó meccset játszani. A logika azt diktálná, minél nagyobb erővel ütöm meg a labdát, annál kisebb az esélye, hogy a pályára megy, de ez nem így van. Éppen fordítva, ha visszafogom a kezem, és nem olyan sebességgel ütök, ahogyan tudok, akkor jön a hiba. Kétségtelen, hogy szükség van ehhez bátorságra és önbizalomra. Tisztában vagyok vele, hogy tudom kezelni a nyomást, ám közben az sem mindegy, milyen ingerek érnek a környezetemből. A korábbi francia edzőm, Thomas Drouet például sokat segített a játékom fejlesztésében, ám visszatekintve nyilvánvaló, hogy közben elég sok sérülést okozott. Évekbe telt, hogy a „nem vagyok elég jó” érzés eltűnjön. Persze ezért nem csak őt okolom, említhetem akár a sok kanapéharcost, a fogadókat vagy a médiát. Könnyű azt mondani, hogy ne foglalkozzam velük, viszont amikor tizennyolc évesen berobbantam a felnőttmezőnybe, még nem volt beszédtéma, hogyan kell kezelni a külső nyomást.

– Nem vette igénybe pszichológus segítségét?
– Korábban több pszichológussal dolgoztam együtt, tőlük sok mindent tanultam, de mindig úgy éreztem, csak egyfajta tapaszt adnak a sebre, miközben magát az okot sohasem kezeljük. Én viszont azt szerettem volna, hogy az alapproblémát oldjuk meg, hogy később ne térjen vissza. A változás felé mutató végső elhatározás persze mindig az adott személyen múlik, magának kell túllendülnie az elé kerülő akadályokon. A családom mellett a párom is sokat segít, együtt haladunk az önfejlesztéssel. Korábban magamban tartottam a problémákat, és bár Bika létemre türelmes vagyok, egyszer-egyszer nálam is elpattant a húr a pályán. A mai napig dolgoznom kell azon, hogy ne legyek annyira maximalista, perfekcionista, ne gondoljam azt, hogy nem vagyok elég jó. Másrészről tudom, hogy az előbb említett hozzáállásom, valamint a munkamorálom, az akaratom és a küzdőképességem juttatott el arra a szintre, hogy címeket tudjak nyerni.

Nővére, Zsuzsanna amerikai egyetemi bajnok volt (Fotó: Babos Tímea archívumából)

– Volt olyan edzője, akitől sokat kapott?
– Az amerikai Michael Joyce-t említeném, aki Marija Sarapovával, Viktorija Azarenkával vagy Konta Johannával is dolgozott, és akivel a koronavírus-járvány miatt szakadt meg az együttműködésünk. Vele és Nick Horvattal – aki előttem, majd utánam is Donna Vekiccsel dolgozott – szerettem edzeni, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. A legtöbbet azonban édesapámnak köszönhetem, ő nevelt fel és faragott belőlem teniszezőt. Anno azért hagytuk abba a közös munkát, mert nem akartuk, hogy az apa-lánya kapcsolatunk lássa kárát. Mégiscsak tizenkét éven keresztül dolgoztunk és utaztunk együtt, sokszor közös hotelszobában aludtunk, és ennyi idő alatt mindkettőnknek összegyűltek a maga sérelmei. Most, hogy újra együtt edzünk, megint harmonikusan és jókedvvel dolgozunk. Apu mindig is szigorú edző volt, a közös foglalkozások intenzitása sem csökkent. Már nem valószínű, hogy lesz új edző a karrieremben.

– Hogyan látja, mennyire nehéz vagy éppen könnyű az edzői feladata?
– Egyrészt könnyű velem dolgozni, mert amit mondanak nekem, azt megcsinálom, így neveltek. Másrészről tudom, hogy van egy karakterem, nem vagyok birka, vannak kérdéseim, ha valamivel nem értek egyet, nem tartom magamban. Érdekes, hogy a teniszben sokáig az edzők nem adhattak tanácsot a mérkőzés alatt, tehát míg az edzésen végrehajtottad az utasítást, a pályán magadnak kellett megoldanod a helyzetet. Ez volt talán az egyetlen sportág, amelyben fizetted, utaztattad az edződet, aki ott volt a meccsen, de egy szót nem szólhatott hozzád. Az elmúlt két évben változtattak ezen, már bekiabálhatnak az edzők, de csak az egyik oldalról, a másikról csak mutogathatnak. Így már sokkal könnyebb az olyan teniszezők helyzete is, akik kevésbé látják át a játékot.

Remekül érezte magát Wimbledonban (Fotó: Babos Tímea Instagram-oldala)

MEGMUTATJA AZ IRIGYELT ÉLETE ÁRNYOLDALÁT IS

– Bosszantotta, hogy sokszor megkapta, miért nem köteleződött el a páros mellett, amikor sorra aratta a nagy sikereket?
Sohasem értettem ezt a felvetést, hiszen a párosom nem látta kárát az egyesbeli szereplésemnek, Kristina Mladenoviccsal így is folyamatosan hoztuk a győzelmeket. Mire kellett volna nagyobb hangsúlyt fektetnem? Így is világelső lettem, Grand Slam-tornákat, vébéket nyertünk. A másik oldalról: a mai napig kevesen mondhatják el magukról itthon, hogy a 25. helyig jutottak az egyéni világranglistán, ráadásul csaknem tíz éven keresztül ott voltam a top százban, amire más magyar játékos nem volt képes. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a páros pénzdíjai csak az utóbbi években kezdtek el emelkedni, korábban a párosbeli előkelőbb helyezésem ellenére is rendre előfordult, hogy az adott évben az egyessel többet kerestem, de ez mellékes szempont.

– Mennyire volt csalódás, amikor Mladenoviccsal külön folytatták?
– Vallom, hogy minden okkal történik. Amikor először különváltunk a riói olimpia miatt, még megértettem, a második alkalom viszont nem volt korrekt tőle. Címvédőként és első kiemeltként érkeztünk a 2021-es Australian Openre, aztán már Melbourne-ben, néhány nappal a rajt előtt lépett vissza. Találhattam volna a helyszínen más párt, de ott sem motivált, hogy olyannal induljak el, akivel esetleg egy-két meccset nyerünk. Ezután hosszabb mosolyszünet következett, és amikor tavaly újrakezdtük, már nem úgy működött a párosunk, nem találtuk meg a korábbi összhangot.

Az ausztráliai utazás kellemes része (Fotó: Babos Tímea Instagram-oldala)

– Miként érintette, hogy a névtelen kommentelők gyakran pécézték ki maguknak?
– Azt éreztem, hogy egyszerűen sohasem volt elég jó, amit csináltam. Amikor egyesben igen előkelő helyen álltam a ranglistán, akkor is megkaptam, hogy miért nem vagyok még előrébb, ha párosban képes vagyok rá. Természetesen az a legfontosabb, hogy magammal elégedett legyek, de néha mindenkinek szüksége van a dicséretre, az elismerésre. Itthon nincs akkora hagyománya a tenisznek, sokan nem is tudják, mekkora a konkurencia, csak azt látják, sok pénz van benne, bejárjuk a világot és közben meg „játszogatunk”. Nincsenek vele tisztában, mennyi munkával és lemondással jár. Amikor édesanyám januárban elkísért az ausztráliai versenyekre, a végén megjegyezte, soha többé nem jön el egy ilyen hosszú sorozatra, mert még neki is borzasztóan megterhelő volt. Vagy említhetném az idei wimbledoni tornát is a sok esőzéssel, amely miatt egész nap készen kell állnod, várakoznod, miközben a táskádból élsz. Nem minden csupa csillogás – mindennek megvan az árnyoldala.

– Ezért is mutat többet a közösségi oldalán a sportág hátteréről az utóbbi időszakban?
– Igen. A közösségi média a legtöbb esetben nem a valós képet mutatja, mindenki csak a jó dolgokat posztolja. Én viszont szeretnék betekintést nyújtani a nehézségekbe is. 72 országban jártam eddig, jó néhány könyvet megtölthetnék az élményeimmel. Persze ott van New York vagy Dubai is, de a másik oldalt is látni kell, hogy milyen helyeken fordultam meg a Fülöp-szigeteken vagy hol aludtam Dél-Afrikában. A fiatalok manapság szüntelenül a telefonjukon lógnak, nem mindegy, milyen világot látnak. Ha engem is időben felkészítettek volna rá, biztos jobban kezelek egyes helyzeteket. Sportolóként nem érdemtelenül értem el eredményeket, hanem mert valamiben jó vagyok és megdolgoztam érte. Tudom, hogy az irigy embereknek nehéz elviselniük, ha valaki sikeres és jól keres. Tisztelet a kivételnek, de sokszor azt éreztem, külföldön jobban megbecsülik az eredményeimet, mint itthon. Manapság már tudok mosolyogni a bántó kommenteken is. Persze előfordul, hogy nálam is betelik a pohár, és megmutatom, miket írnak nekem. Ha folyamatosan a fejedhez vágnak valamit, előbb-utóbb elgondolkozol rajta, hogy tényleg így van-e, így működik az emberi agy. Ezért is fontos, hogy megfelelő önképed legyen, jó emberekkel vedd körül magad, így könnyebben tudod a helyén kezelni a sértő megjegyzéseket.

Négyszeres Grand Slam-győztes, háromszoros világbajnok, világelső volt párosban (Fotó: Török Attila)

AZ ÉV ELEJÉN MÍNUSZ SZÁZMILLIÓRÓL INDULT

– Ha már a pénzt említette, a teniszben minden játékosnak nyilvános a pénzdíjakból származó összkeresete. Aki felmegy a profiljára a WTA honlapján, láthatja, hogy 8.7 millió dollárnál tart, amely átszámítva több mint 3 milliárd forint, magyar viszonylatban hatalmas összeg. Mennyire fest ez valós képet egy teniszező anyagi helyzetéről?
– A pénzdíjból adózni kell 30-35 százalékot az adott országban. Aztán mindenre nekem kell előteremtenem a pénzt, az edzőmtől kezdve a többi, velem foglalkozó szakemberen át az utazásig, az étkezésig. A tenisz ilyen szempontból elég költséges sportág: amikor az élmezőnyben voltam, és nagyobb stábbal utaztam, nyíltan vállaltam, minden év elején úgy számoltam, hogy mínusz 100 millió forintról indulok. Ha pénzdíjakból bejön év végére ennyi, még csak nullán vagyok. Nyilván nem azért áldoztam rá ennyi évet az életemből, hogy ne származzon belőle semmi hasznom a visszavonulásomat követően, ilyen szempontból szerintem jól bántam a megkeresett pénzzel.

Az utóbbi időszakban egyre jobban érzi magát a bőrében (Fotó: Babos Tímea Instagram-oldala)

– A párja egyben az erőnléti edzője is, és ön nem is titkolta, hogy kiváló kondiban érzi magát az utóbbi időszakban. Van valami „titok”?
– Korábban sem volt erőnléti problémám a meccseken, viszont kétségtelen, hogy sokáig ingadozott a súlyom. Ez kapcsolatban állt azzal is, hogy éppen mennyire éreztem jól magam a bőrömben. Az említett francia edzőm miatt állandóan stresszben voltam, márpedig ilyenkor a szervezet is több vizet tart benn. Ráadásul Drouet mellett étkezési zavarral is küzdöttem, egyszerűen nem mertem előtte enni, inkább nassoltam, de olyan is előfordult, hogy gyakorlatilag egész nap nem vettem magamhoz semmit. Dolgoztam dietetikusokkal is, de ők sem tudtak igazán segíteni, magam tapasztaltam ki, mi a jó a testemnek. Amióta nyugodtabb az életem, elmúlt ez a probléma, de természetesen az is sokat számít, hogy hatékonyak a kondiedzéseink is.

– A budapesti tornán arról beszélt, hogy valószínűleg egyesben utoljára láthatta a hazai közönség. Meddig tervez még, és hogyan készül a következő életszakaszára?
– Nem titok, hogy nem szeretek a budapesti pályán játszani, még sohasem értem el jó eredményt egyesben. Most sem volt tervben, hogy elindulok, kínszenvedés is volt az egyéni szereplés, a párosnak legalább örülhettem. Pontosan nem tudom megmondani, meddig folytatom, de az biztos, hogy már a karrierem vége felé járok. Ha tudom élvezni a játékot, mint az elmúlt időszakban, és látom, hogy párosban van értelme, akkor szívesen csinálom. Kisebb versenyekre már nincs kedvem visszamenni, és még egyszer végigjárni a „szamárlétrát”. Kétszer megtettem, és visszaküzdöttem magam, ennyi elég volt. Megérdemlem, hogy a legjobb versenyeken játsszak a hátralevő időben, és jó érzéssel fejezzem be a teniszt. Nagyon családcentrikus vagyok, így idővel szeretnék saját családot. A visszavonulásom után sem leszek otthonülő típus, tanultam lakberendezést, négy nyelven beszélek, az angol, a német és a francia után szeretném elsajátítani az olaszt is. Jól kommunikálok, kellően széles látókörűnek tartom magam, szívesen helyezkednék el akár a médiában is. A tenisz biztosan az életem része marad, el tudom magam képzelni például mentorszerepben. Szerencsére a profi karrierem során sikerült annyira megalapozni a jövőmet, hogy nem kell aggódnom miatta.