Felülmúlhatatlan évet zárt? Sztárportré Tadej Pogacarról

Vágólapra másolva!

2024.10.22. 11:23

Címkék

Óriási szólót követően magasba emelte kerékpárját a célvonalon túl Tadej Pogacar a 2024-es idénye első és utolsó versenyén is. Közte megnyerte a Giro d’Italiát, a Tour de France-t és a világbajnokság mezőnyversenyét, meg még számos, évtizedek óta fennálló rekordot is megdöntött. A 26 éves klasszis a legnagyobbak közé emelkedett.

81, 35, 51, 38, 48. Nem a hétvégi lottószámok, csupán azt érzékeltetik, mennyire kiemelkedett a kerékpársport mezőnyéből idén a szlovén Tadej Pogacar, aki ennyi kilométeres szólógyőzelmet aratott öt különböző idei versenyén. 2024-ben összesen 25 alkalommal nyert, többször senkinek sem sikerült ebben az évezredben, pedig olyan riválisai vannak, mint a dán klasszis, Jonas Vingegaard, a belga szupertehetség, Remco Evenepoel, valamint honfitársa, az idei Vuelta nyertese, Primoz Roglic.

A L’Équipe a címlapján állította párba Fausto Coppival

Hét évvel ezelőtt, 2017. július 2-án ért véget Budapesten a Tour de Hongrie, a magyar körversenyt a kolumbiai Daniel Jaramillo nyerte meg, második a 18 éves Peák Barnabás lett, aki hét másodperccel múlta felül a harmadik, vele egyidős Tadej Pogacart, aki a szlovén ROG-Ljubljana csapatában tekert. „Az szinte végig sík verseny volt, sík időfutammal, akárhányszor egymás ellen versenyeztünk nehéz, emelkedős viadalon, mindig megvert, kétség sem férhetett hozzá, kivételes tehetség” – mondta a Nemzeti Sportnak három évvel később Peák.

„A testvérem miatt kezdtem el biciklizni, őt akartam utánozni. 2008-ban volt az első versenyem, azt hiszem, negyvenen indultunk, utolsó lettem. De élveztem minden percét” – emlékezett vissza Pogacar a Tuttobiciwebnek adott interjújában. Különleges adottságaira 13 éves korában figyeltek fel, amikor egy szlovéniai versenyen a nála jóval idősebbekből álló mezőnyt üldözte. „Megtolhatnátok kicsit a kisgyerek szekerét” – vetette oda a szervezőknek a korábbi világbajnoki bronzérmes szlovén országúti kerékpáros, Andrej Hauptman. Csakhogy „Pogi” éppen lekörözni készült korosabb riválisait…

Hauptman – akit később második apjaként tisztelt – a szárnyai alá vette, 2016-ban harmadik lett az országúti Európa-bajnokságon a juniorok között, a világbajnokságon pedig 50. a mezőnyversenyben. 2017-ben már a felnőttek között indult, a már említett Tour de Hongrie-val ellentétben a Szlovén körön ő lett a legjobb fiatal, az Eb-n a 102. helyen végzett az elitkategóriában, a norvégiai világbajnokságon viszont befért a legjobb húszba. Egy évvel később első lett a franciaországi Tour de l’Aveniren és az olaszországi Giro della Regione Friuli Venezia Giulián, a vb-n pedig hetedikként ért célba.

A Tour de l’Avenir fordulópontot jelentett a karrierjében, ugyanis a verseny alatt jelentette be az UAE csapata, hogy nála folytatja egy nagyon tehetséges szlovén kerékpáros. „Már eléggé érti a dolgát ahhoz, hogy tudja, hogyan kell megmutatni a képességeit, az emelkedőkön a mozgékonyságot lenyűgöző erővel kombinálja, ami sík terepen és a sprintekben is hatékonnyá teszi” – írta róla az UAE honlapja. A csapatnál dolgozó korábbi profi kerékpáros, Giuseppe Saronni így emlékezett vissza rá: „Amikor aláírt, nem volt elszállva magától, és nem kért őrült összeget. Lehetőséget szeretett volna kapni arra, hogy fejlődjön.”

A lehetőséggel pedig maximálisan élt. Első évében előbb a portugáliai Algarvét nyerte meg, pedig eleinte tartalékként számítottak rá, majd hatodik lett a nehéz terepű Baszk körön. A Kaliforniai körversenyen is győzött, ennek köszönhetően augusztus végén életében először rajthoz állhatott egy háromhetesen. A Vueltán mindenki megismerte a nevét, újoncként három szakaszt is megnyert, összetettben a harmadik helyen végzett, az élen pedig honfitársa, Primoz Roglic zárt.

És kettejük párharca tette emlékezetessé a 2020-as Tour de France-t. A még a Visma színeiben tekerő Roglic összetettben 57 másodperces előnnyel vágott neki a 20. szakaszon a Lure és La Planche des Belles Filles közötti 36.2 kilométeres időfutamnak, amelyet egy rendkívül meredek emelkedő zárt le. Azon a kaptatón már csak 36 másodperc volt közöttük a különbség, végül Pogacar 1:56 perccel múlta felül riválisát – el is tört a mécses mindkettőjüknél. A győztes értékelése közben Roglic odament hozzá, pacsiztak és átölelték egymást.

Pogacar a Tour történetének második legfiatalabb bajnoka lett, sőt, a legjobb fiatalnak járó fehér trikó mellett a hegyi pontverseny győztesét illető pöttyös trikó is az övé lett. A hétszeres Tour-nyertes – később mindtől megfosztott – Lance Armstrong sem fukarkodott a jelzőkkel: „Minden idők egyik legnagyszerűbb teljesítménye volt, amit a kerékpársportban valaha is láttunk. Teljességgel hihetetlen győzelem Tadej Pogacartól!”

„Csupán az volt az álmom, hogy itt legyek a Tour de France-on, erre megnyertem… Fogalmam sincs, mikor fogom ezt egyáltalán felfogni, de roppant büszke vagyok a csapatomra, és nagyon hálás mindenkinek, aki segített” – mondta a Pogacar, aki egy évvel később megvédte címét, ezúttal a nyolcadik szakasztól folyamatosan az összetett elsőnek járó sárga trikóban tekert, mögötte 5:20 perces lemaradással második lett egy bizonyos Jonas Vingegaard. Ugyanabban az évben bronzérmet szerzett az olimpián, nagy álmának nevezte, hogy egyszer a szlovén válogatott színében is nyerjen valamit, de erre még várnia kellett.

A 2021-es Tour után hosszasan beszélgetett a sportág legendájával, a belga Eddy Merckxszel, akihez egyre többen hasonlították. „Mondta nekem, hogy szerinte tényleg képes lehetek rá, hogy a nyomába lépjek. Nem tudom, hogy igaza van-e, nem azért kezdtem versenyezni, hogy történelmet írjak. Szeretek versenyezni, de nem pörgök a jövőn, nekem az eddig elért eredmények számítanak igazán. Bár amikor ezt hallom személyesen Merckxtől, átfut az agyamon, hol is tartok ennyi idősen.”

2022-ben a már említett Jonas Vingegaard megverte őt a Touron, viszont ahhoz a versenyhez kapcsolódik egy örökké emlékezetes jelenet. Pogacar a 18. szakaszon, 28.7 kilométerre a céltól, a Col de Spandelles lejtőjén bukott, Vingegaard azonban nem akart ebből előnyt kovácsolni, s bevárta riválisát. 2023-ban is dán ellenfele mögött, a második helyen végzett a Touron, a Párizs–Nizzát viszont megnyerte. A naptári év végén pedig bejelentette, 2024-ben két háromhetesnek is nekivág, a Tour mellett először indul a Giro d’Italián. Arra a kérdésre, hogy mikor érezné magát sikeresnek, azt a választ adta, hogy ha sárgában lenne a Tour de France-t lezáró nizzai időfutamon. Rögtön helyesbített: „Ha újra a végsőkig harcban lehetnék a győzelemért. De majd a Tour után látjuk igazán, hogy valójában mi a siker.”

Meglátta. 81 kilométeres szólógyőzelemmel kezdett a Strade Bianchén, élete első Giróján a második szakasztól az összetett elsőnek járó rózsaszín trikóban tekert – miközben nagy riválisai, Primoz Roglic, Jonas Vingegaard és Remco Evenepoel a Baszk körön történt súlyos tömegbukás után lábadozott. Újoncként közel tízperces előnnyel nyert, ekkora különbséggel 1965 óta nem arattak győzelmet a Girón. Harmincnégy nappal később következett a Tour, amelyen visszatértek nagy ellenfelei. Vingegaard ugyan egyszer le tudta győzni sprintben, de összetettben 6:17 perccel múlta felül a dánt. Ezzel megdöntötte Marco Pantani 1998-as csúcsát, a Kalóz óta senki sem tudta egy éven belül megnyerni a két Grand Tourt. Viszonyításképpen: Pogacar abban az évben született.

A párizsi olimpián nem indult, ebben az is szerepet játszott, hogy párját, Urska Zigartot nem vitte magával a szlovén válogatott, pedig ő nyerte meg az időfutamot és a mezőnyversenyt is az országos bajnokságon. Így viszont alaposan rá tudott pihenni és készülni a zürichi világbajnokságra, amelyen a céltól száz kilométerre indított támadást, az utolsó ötven kilométeren pedig teljesen egyedül tekert. Néhány perc erejéig úgy tűnt, elfogy az előnye, de kitartott, és Stephen Roche 1987-es sikere óta először fordult elő, hogy a Giro és a Tour megnyerését követően ugyanabban az évben a vb-t is behúzza valaki.

Pogacar szivárványos trikóban sem lassított, az idényét lezáró olaszországi egynaposok közül először a San Luca megmászása során szakított le mindenkit a Giro dell’Emilián – Tom Boonen 2006-os sikere óta a szlovén tudta megnyerni első versenyét friss világbajnokként. A Tre Valli Varesinén már azért tekerhetett, hogy beállítsa Alessandro Petacchi 2005-ös rekordját, az olasz sprinter akkor 25 győzelmet ért el egy éven belül, Pogacar eggyel kevesebbnél tartott. Csakhogy a versenyzők kérésére a szakadó esőben zajló viadalt félbeszakították. A négy nappal későbbi Lombardián újabb hatalmas szólósikert aratott az UAE kerékpárosa, s méltó módon zárta le a 2024-es évet. A L’Équipe címlapján tisztelgett előtte: párhuzamot vonva közte és Fausto Coppi között, aki 1949-ben megnyerte a Girót, a Tourt és a Lombardiát is.

„Az utolsó tíz kilométeren csak élveztem a hangulatot, amelyet a szurkolók teremtettek, és arra gondoltam, mennyire várom már a szezon végét. Hogy hová jutottam el ezután a győzelem után? Majd meglátjuk a pályafutásom végén” – mondta a Lombardia megnyerését követően. Jövőre pedig akár a Vueltára is visszatérhet, de egy biztos, vannak még rekordok, amelyeket megdönthet.