Ránk tört a klímaváltozás – interjú Gyuricza Csabával, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorával

– Gémesi Csanád kard csapatban a tokiói bronz- után Párizsban ezüstérmet szerzett az olimpián. A Gödöllői Egyetemi Atlétikai Club vívójaként képes ösztönzést adni az egyetemi sportéletnek is?
– Olyannyira részese az itteni sportéletnek, hogy sokan azt hiszik, az egyetemünkre jár. Gödöllőn született, édesapja, Gémesi Levente a MATE-GEAC vívószakosztályának vezetője, a család nálunk sportol. Csanád személye jó példája annak, hogy az egyetem, a sportegyesület és a város nem is választható el egymástól. Ha már szóba került az olimpiai szereplés, mások mellett büszkeségünk Mészáros Eszter sportlövőnk is, aki a 15. helyen végzett Párizsban.

– Miért fontos egy agráregyetemnek a sport propagálása?
– Onnan kezdeném, hogy a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem ebben a formában 2021 februárjában jött létre a valaha volt legnagyobb felsőoktatási integráció révén, négy egyetem és tizenhárom agrárkutató-intézet egyesítésével. Közép-európai léptékben is nagy egyetemnek számít, sőt Európában az egyik legjelentősebb agrárfókuszú felsőoktatási intézmény. A sport a jogelőd egyetemeken is jelen volt – a GEAC-ot 1950-ben alapították –, de nem olyan kimagasló szinten, ahogyan ez Nyugat-Európában vagy Amerikában megszokott. Az egyetem rektoraként kezdettől alapkoncepcióm, hogy a tudományt, az oktatást, a kultúrát és a sportot kapcsoljuk össze. A sport révén sok diákot, fiatalt tudunk megszólítani az agráriumnak is, és fordítva is igaz, mégiscsak az a jó, ha olyanok állítják elő az élelmiszerünket, akik maguk is egészségesen szeretnének élni.

– Találkoztam a statisztikával, amely szerint a MATE-GEAC-nál három év alatt 300-ról 2200-ra nőtt az egyesületi tagok száma. A meghökkentő szám magyarázatért kiált: mi a létszámdúsítás receptje, netán kötelezővé tették a hallgatóknak a versenyszerű sportolást?
– Szó sincs erről, ez nem így működik. Először is átadtuk az egyetem létrejötte után nem sokkal Magyarország egyik legmodernebb uszodáját, elősegítve három új szakosztály megalakítását, nemzetközi hírű sportolók vezetésével: a férfi vízilabdát Kiss Gergely, a női vízilabdát Valkai Ágnes, az úszást Bernek Mutina Ágnes irányítja. Szándékunk volt, hogy a legkisebb korosztályt is mozgósítsuk. Az uszodával és a nagy sportolóegyéniségekkel 1000–1200 egyesületi tagot vonzottunk a GEAC-ba. Az, hogy az egyetem rendjének kialakításakor egészségtudatos és sportot támogató intézményt építettünk fel, kettős életpályamodellel, élsportolói ösztöndíjjal, megint csak vonzerőt jelentett a sportegyesület számára. Ambiciózus célokat tűztem ki, de hétszeres növekedésre én sem számítottam, az imponáló bővülésben azért szerepet játszik az is, hogy a 300 nagyon alacsony szám volt, az elődök a sport ügyét súlya alatt kezelték. A rektori programomnak központi eleme volt, hogy az oktatás és a tudományos színvonal emelése mellett a sportéletet intenzívebbé tegyük. Világos célunk, hogy az évtized végére Európa egyik legjobb agrár felsőoktatási intézményévé váljunk, Közép-Európában meg az elsők legyünk. Ezen az úton elindultunk, a tudományos, oktatási világranglistán körülbelül száz helyet meneteltünk előre. Hasonló fejlődésre törekszünk a sport terén is, és a tagok mellett a szakosztályok számát is szépen gyarapítottuk, az egyetemen már tizenhat sportág közül lehet választani.

– Miért maradt ki a nagypályás labdarúgás?
– Kérdezték már mások is, így Csányi Sándor MLSZ-elnök, az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke is. Neki is elmondtam, és azt hiszem, megértette érvemet, hogy a futball alapvetően nem az egyetemisták sportja.

– Ott van ellenpéldaként a futballban is aktív BEAC vagy a MAFC.
– A gödöllői egyetemen a labdarúgás hagyományai kevésbé voltak markánsak, mi olyan egyesületet szerettünk volna kialakítani, amely az élsportban erősséget jelenthet, és az infrastrukturális hátteret is meg tudjuk teremteni hozzá. A szabadidősport-szakosztály keretében egyébként lehet űzni a kispályás futballt és a futsalt, és hosszú távon szóba kerülhet a nyitás a nagypályás változat felé is, de egyelőre nem tervezünk stadiont építeni.

– Azt gondolná az ember, hogy egy egyetemi sportegyesület célja főként a tömegesítés. Miként lehet megtalálni az egyensúlyt a versenysport és a hobbisportolás között?
– Ahogyan egyszerre kívánunk alaptudományokat oktató és magas szinten művelő, az alkalmazott tudományok irányába is elmozduló egyetem lenni, a sportban is megvan a kettős helyzet. Amellett, hogy nagyon sok fiatalt akarunk a sportnak megszólítani, a legkiválóbbaknak szeretnénk megadni az élsport lehetőségét. Ehhez két fontos egyetemi szereplő a GEAC, illetve a testnevelési sportintézetünk, amely összefogja az egyetemi tömegsportot. Országos viszonylatban jó, ha a fiatalok húsz százaléka sportol. Mi azt szeretnénk, ha az egyetemen messze meghaladnánk ezt az arányt. Meggyőződésem, hogy az egészség megőrzése nem a rendelőintézetekben, a kórházakban, hanem az egészséges életmódnál, a sportnál és a táplálkozásnál kezdődik.

– Utóbbi téma kapcsán adódik a kérdés: miként segítheti az egyetem élelmiszertudományos kutatási eredményeivel a sportot?
– Személyes alapelvem, hogy attól várhatunk el egészséges élelmiszer-előállítást, környezettudatos gazdálkodást és fenntartható bánásmódot, aki saját magával szemben is megfogalmazza ezt az igényességet. A sporton keresztül lehet rászoktatni a fiatalokat arra, hogy ezt a szemléletet a szakmai munkájuk során is kövessék. Magam is igyekszem példát mutatni azzal, hogy rendszeresen sportolok. Az egészséges élelmiszerek kifejlesztésében mi kutatás szintű együttműködéseket alakítottunk ki a Magyar Olimpiai Bizottsággal, egyes sportszakszövetségekkel, a honvédséggel és ilyen módon részt veszünk a magyar űrprogramban is.

– Milyen előnyökkel jár, hogy a MATE-GEAC megkapta a kiemelt vidéki sportegyesület státuszt?
– Egyrészt elismerése az eredményeknek, amelyeket elértünk, nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is. Másrészt többlettámogatást jelent.

– Mekkora a sportegyesület éves költségvetése?
– A teljesítményhez képest rendkívül alacsony. Mondhatjuk, hogy egységnyi forintra vetítve valószínűleg az országban az egyik leghatékonyabban működő egyesület a miénk. Most 500 millió forint körül alakul az éves büdzsénk – amikor átvettem az egyesület vezetését, a töredéke volt.

– Korábban több interjújában kongatta a vészharangot az agrárium helyzetével kapcsolatban, egyebek mellett a szántás azonnali betiltását sürgetve, és jelezve, ha elmarad a földművelés reformja, „egyszerűen nem lesz ennivalónk”.
– Mindannyian a bőrünkön érezzük, hogy a klímaváltozás ránk törte az ajtót. Két éve letarolta az Alföldet az aszály, az idén az év második felében évszázados rekordokat döntött a hőmérséklet, a csapadékhiány több százmilliárd forintos kárt okozott. Tehát egyértelműen látszik, hogy változtatni kell azon a gyakorlaton Magyarországon, amely az élelmiszertermelésben, az alapanyag- és takarmányelőállításban negyven-ötven éven keresztül megszokott volt. Ha megváltozik a klímánk, hogyha olyan az éghajlatunk ma, mint ötven évvel ezelőtt Bulgáriában, a növénytermelésünket, az állattenyésztésünket is ezekhez a viszonyokhoz kell igazítani. Na most ez az, ami nagyon nehezen megy. Ezért fogalmaztam meg talán sarkosnak tekinthető szakmai állításokat például a szántásról, amely a leginkább nedvességpazarló eljárás. A vizet kell megőrizni, másként helyben tartani, mint ahogyan a korábbiakban tettük, hiszen szélsőségessé vált az időjárás. Nagyon gyorsan változik a klíma, drasztikusan következnek be szélsőséges jelenségek – gondoljunk a dunai árvízre –, és ehhez a felkészülést azonnal el kell kezdenünk.

– Ismert tétel, hogy egy Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés mintegy háromszáz kilométerrel tolja délebbre az országot a globális klímatérképen. Befellegzett Magyarországon a téli sportoknak?
– Erre csak annyit mondok, hogy a tizenkét éves gyerekem tavaly látott először havat idehaza. Ami az előző nemzedéknek még természetes volt, mára szinte teljesen eltűnt. Gyerekkorunknak része volt a havazás, a szánkózás, ez a mai gyerekeknek már inkább csak külföldön érhető el, a magyarországi síelés lehetőségei korlátozottak.

– Az agrárium és a sport között közvetlen kapcsot jelentett a rendszerváltás előtt, hogy a termelőszövetkezetek szolgáltak a falusi sport bázisaként, motorjaként. Érdekeltté lehet tenni a vállalatokat abban, hogy piaci keretek között is aktív szerepet vállaljanak a sportfinanszírozásban?
– Érdekes a felvetés. A téeszek megszűnése alapvetően rendezte át a vidék működését. Mi az egyetemen azt mondjuk, hogy a vidék számára képezünk értelmiséget. Ha ez az értelmiség elkötelezett a sport iránt, és a sportszeretetet már gyerekkorban vagy egyetemistaként magába szívja, akkor lehet arra számítani, hogy majdani önkormányzati, banki, vállalati döntéshozóként is vállalja a katalizátor szerepet, amelyet korábban a téeszek töltöttek be.

– Talajtani szakmérnökként mit szól ahhoz, hogy az utóbbi években országszerte százával épültek műfüves futballpályák, hatalmas természetes talajfelületeket borítva be műanyaggal?
– Én minden ellen vagyok, ami a természettel szembemegy. Ha léteznek természetes megoldások, nekünk nem a műanyag irányába kell elmozdulnunk, hanem olyan növénykeverékeket összeállítanunk, olyan technológiákat kidolgoznunk, amelyek a megváltozott feltételek mellett is alkalmassá teszik egy pálya fenntartását. A sportgyepekkel kapcsolatos oktatás és kutatás egyetemünknek mindig is kiemelt feladata volt. Ahol ehhez nincs adva az infrastruktúra, vagy akkora a terhelés, hogy természetes borítással már nem megoldható, ott viszont szerepe van a mesterséges változatnak is.

– Hogyan lehetne a műfűvel kapcsolatos klímavédelmi szempontot hatékonyabban beépíteni a közgondolkodásba?
– Mint minden más területen, itt is fontos a tudatformálás. És ha nem is a direkt tiltás, de a szigorú szabályozás mindenképpen segíthet. A tiltásnak létezik udvarias, finom formája, ott vannak, mondjuk, a támogatáspolitikai eszközök. Nem az a kérdés, hogy melyik megoldásnak van létjogosultsága, hanem az, hogy melyiknek mekkora. A legfontosabb, hogy a sportolásra, egészséges életmódra a lehetőséget mindenhol biztosíthassuk hazánkban. A figyelemnek egy sportlétesítmény esetében a megvalósítástól az üzemeltetési feladatokon keresztül egészen a hulladékkezelésig kell terjednie.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. október 5-i lapszámában jelent meg.)