Xavier Pascual: Ez sport, nem matematika!

Vágólapra másolva!

2024.12.29. 12:01

Címkék

A világ egyik legjobb kézilabdaedzőjének tartják a Barcával háromszor Bajnokok Ligáját nyerő spanyol Xavier Pascualt, aki a nyáron vette át a magyar bajnok Veszprém irányítását, amellyel már megszerezte a klub történetének első klubvilágbajnoki címét, valamint meggyőző teljesítményt nyújt a BL-ben és a hazai bajnokságban. Az elmúlt fél évről, a módszereiről, a nehézségekről, a csúcsformáról és a fiatal magyar játékosokról kérdeztük.

– Sikerült berendezkednie Veszprémben?
– Igen, csak a nyelvükkel birkózom, mert nagyon nehéz, de szeretnék valamennyire megtanulni magyarul. Edzésen angolul beszélünk, otthon spanyolul, de az étteremben jó lenne magyarul rendelni, vagy megérteni, amit az emberek kérdeznek tőlem. Igyekszem, de nem tudom, mikor sikerül, mert egy nyelv megtanulásához idő kell, nekem pedig abból nincs sok, órákat töltök a munkámmal. Amúgy nagyon jó és kényelmes Veszprémben élni, a feleségemmel minden este sétálunk a városban, ráadásul közel van a Balaton és Budapest is.

– Nyáron olyan keretet vett át a klubnál, amelyet még nem ön állított össze. Mennyire csiszolódtak össze a csapattal?
– Nagyon meg vagyok elégedve, de ilyen esetben mindig időre van szükség, hogy egy edző megismerje a játékosait, és fordítva. Ebben a pillanatban úgy gondolom, tökéletesen ismerjük egymást, ez az én csapatom, és nekem ez a világ legjobb csapata! Minden energiámmal arra összpontosítok, hogy kihozzam a játékosokból a legjobbat, hogy kihasználjam mindazt a lehetőséget, ami bennük van.

Eddig elégedett csapatával (Fotó: Dömötör Csaba)

– Mennyire volt nehéz az elmúlt fél év?
– Ha az ember olyan topklub élére kerül, mint a Veszprém, pontosan tudja, hogy nem lesz könnyű dolga. Sehol sem. Óriási a nyomás, ami egyben csodálatos is, mert azt jelenti, hogy esélyünk van trófeákat nyerni, és nekem fontos, hogy ezt a játékosok is megértsék. Sok mindent megváltoztattam, mégsem csináltam semmi különöset, ez csak egy másik út, amire léptünk. Egy új edző mindig új ötletekkel jön, de alkalmazkodnia is kell az együttes keretéhez, játékához és elképzeléseihez. Voltak nehéz pillanataink, de úgy gondolom, az egyensúly megvan.

– Mondana példát a nehéz helyzetekre?
– Amikor Jehja el-Dera megsérült, az volt az idény eddigi legrosszabb pillanata. Egy játékost nem lehet egy az egyben pótolni, hiszen mindenki más, de azt hiszem, megtaláltuk a megoldást Aron Pálmarsson személyében, akitől megkaptuk, amit kerestünk. Gasper Marguc sokáig volt sérült, csak az év végén kezdett el játszani, de addig is a felelősség a többiekre hárult. A fiatalok is sokat segítenek, de így is kevesen vagyunk, szerintem kell még egy játékos.

– Melyek voltak az első intézkedései veszprémi edzőként?
– Azt mondtam Nagy László sportigazgatónak, hogy szükségem van egy olyan játékosra, aki tudja, mit akarok, ezért szerződtettük Luka Cindricet, aki sokat segített nekem a pályán. Nedim Remili elképesztő játékos, az előző évadban főleg középen játszott, én viszont visszatettem a jobbátlövőposztra, kissé változtattam a rendszeren, és úgy látom, a csapat is megértette, mit akarunk játszani.

– Cindric és Pálmarsson régi játékosai. Ők milyen szerepet töltenek be?
– Nem mindig könnyű belehelyezni az új játékosokat egy már meglévő modellbe, ezért olyanokat kerestünk, akik könnyen és gyorsan beilleszthetők a csapatba. Egyértelműen ezért szerződtettük Lukát és Aront, gyorsan meg kellett ismerniük a rendszert, mert ha mindent újra kellett volna kezdenünk, sok időt veszítünk. Ezen a nyáron minden nehezebb volt az olimpia miatt, kevesebbet tudtunk együtt gyakorolni, alkalmazkodnunk kellett, ha valamit nem lehetett megcsinálni, akkor más megoldást kellett találnunk. A csapat most pontosan tudja, hogy mit és hogyan akarunk játszani, mint ahogy azt is tudja, mikor végezzük a munkánkat jól és mikor nem.

– Mikorra szeretné csúcsformába hozni az együttest?
– Mit jelent pontosan a csúcsforma? Ebben a csapatban világklasszisok kézilabdáznak, akik csúcsformában játszottak a PSG ellen és az Eurofarm Peliszter ellen az első félidőben, de talán a Magdeburg és a Barca ellen is. Senki se gondolja, hogy sohasem fogunk veszíteni, és azt se, hogy rendre húsz góllal nyerünk. Ez senkivel szemben sem reális elvárás. Csodálatos csapatunk van és elképesztő keretünk, de nézzünk körül a mezőnyben, és vegyük észre, hogy jelenleg nem a miénk a világ legjobb együttese. Megnyertük a klubvilágbajnokságot, rendben, de ez csak egyetlen siker, és időre van szükségünk ahhoz, hogy a megfelelő mentalitást kialakítsuk. Július óta ezen dolgozunk, és jól haladunk.

– A Veszprém kétszer játszott gyengébben eddig az idényben. Ön szerint mi volt az oka a Sporting és a Szeged elleni vereségnek?
– Megfordítanám a kérdést: hány meccset játszottunk eddig? Mondjuk, harmincat? Vagyis huszonnyolcat megnyertünk, és szerintem nem azzal kellene foglalkozni, hogy kettőt elveszítettünk. Hány meccset veszített el a PSG vagy a Barca? Akkor miért gondolja azt bárki, hogy velünk ez nem történhet meg? A Barca két meccset veszített a klubvilágbajnokságon, egyet a Bajnokok Ligájában, vagyis összesen hármat. Akkor rosszabb lenne, mint mi? Nyilván nem. A legjobbak ellen lehetetlen mindig nyerni, ráadásul ez még az idény eleje volt. Csak egyetlen csapatra emlékszem, amely egy idényben minden meccset megnyert, az öt évvel ezelőtti Barca, amelyet én vezettem, de az a siker véletlen volt, óriási szerencse, mondhatni „baleset”. Szerintem rossz az a hozzáállás, hogy a vereségre koncentrálunk a győzelmek helyett. Ez sport és nem matematika! Ha veszítesz, tudnod kell, miért veszítettél, hogy tovább tudj lépni, és mindig el kell ismerni, ha a másik aznap jobb volt.

– Vannak szigorú edzői szabályai, amiket mindenkinek be kell tartania?
– Két egyszerű szabályom van. Az első, hogy mindenkinek tisztelnie kell a csapatot, és ha valaki bármilyen módon ellene fordul, én leszek az első, akivel szembe kell néznie. A másik, hogy a hozzáállás nem lehet vita tárgya. Azt el lehet fogadni, ha nem vagy mindig a leggyorsabb, a legerősebb vagy a legpontosabb, de ha nem küzdesz, nem harcolsz az edzésen és a meccsen teljes szívvel, megint csak velem fogsz találkozni. Ezt nagyon egyértelműen elmondtam a játékosoknak.

– Úgy tudom, a klub utánpótlását is aktívan követi. Valóban jár a meccseire?
– Igen, mert ez a sportág a szenvedélyem. A fiatalok játszatásával két gond van, egyrészt, ha nem érdemlik meg, hogy felhozzuk őket a felnőttbe, mi viszont mégis megtesszük, a másik pedig, ha megérdemlik, mégsem hozzuk fel őket. Szerintem mindkettőnek nagyon rossz az üzenete, egyikkel sem teszünk jót a fiataloknak. Magyarországon az a szabály, hogy meghatározott játékpercet kell adni a fiataloknak, így kiemelten kell figyelni arra, hogy az lépjen pályára, aki tényleg megérdemli. Senki se pusztán a szabály miatt kerüljön be a felnőttcsapatba, hanem azért, mert megdolgozott érte. Ennek eldöntése pedig az edző felelőssége. Viszont akik most a Veszprém keretében vannak, biztosak lehetnek benne, hogy azért kerültek be, mert jól játszanak, és ha bizonyítanak, még több játékidőt kapnak.