Vb-címet ért a kitartás, a hit és a lojalitás – Lando Norris-sorozat, 3. rész
A McLaren 2019-től sokáig folyamatosan fejlődött, Norrist pedig az is pluszmotivációval vértezte fel 2022-re készülve, hogy első közös évükben simán legyőzte a csapat új sztárigazolását, Daniel Ricciardót. Noha a brit pilóta a mögöttük hagyott idényben két győzelmi lehetőséget is elszalasztott, biztos volt benne, hogy a nagy áttörés már a küszöbön áll – fájdalom, ennél nem is tévedhetett volna nagyobbat… A wokingiak ugyanis nemes egyszerűséggel félretervezték a vadonatúj technikai előírások alapján megalkotott 2022-es autót, amely az idény nagy részében bántóan középszerű teljesítményt nyújtott.
A változásokban rejlő lehetőséget tehát képtelen volt kihasználni a McLaren, és egyetlen imolai dobogós helyezésén kívül Norris lelkét is csak az nyugtathatta, hogy ismét földbe döngölte Ricciardót, akit ezúttal 122–37-re győzött le a pontversenyben – az ausztrált a következő évre le is cserélték tehetséges honfitársára, az F2-es bajnok Oscar Piastrira. A csapat ugyanakkor csak ötödikként végzett a konstruktőri tabellán, és egyre inkább úgy tűnt, a folytatásban gyári háttértámogatás nélkül legfeljebb olyan felvillanásokra futhatja, mint 2021-ben. A korábbi évek lendületének megakadása aggaszthatta Norrist, főleg annak tükrében, hogy az év elején 2025 végéig kötelezte el magát a McLarennel. A stabilitás és a világos irányvonal hiányára utalt az is, hogy Andreas Seidl csapatfőnök a küszködős idény után elhagyta az alakulatot, a további teljesítménycsökkenést illető félelmek pedig hamarosan be is igazolódtak.
A vezetőség már 2023 elején érezte, hogy az új autó sem sikerült jól, és az első téli teszten annyira kilátástalannak tűnt a helyzet, hogy a helyszíni beszámolók szerint Norris elkeseredésében ököllel ütötte a garázsfalat… A McLaren ugyanis nemcsak lassú, de megbízhatatlan is volt, így az első két pocsék verseny után menesztették James Key technikai igazgatót. Sokan fintorogtak, amikor a feladatait három másik technikai szakember között osztották szét, a felelősségi körök horizontális jellegű elrendezése ugyanis korábban már kudarcba fulladt Wokingban. Az új csapatfőnök, Andrea Stella mindazonáltal szilárdan hitt a változás szükségességében, és a mélypontok sem tántorították el.
Amikor az idény ötödik versenyhétvégéjén Miamiban a két McLaren-pilóta kiesett az időmérő első szakaszában, szinte mindenki keresztet vetett a csapat idényére (és jövőjére…), így érthetően Norris lojalitása is megingott kissé. Egyedül a gyárban zajló pozitív folyamatokból meríthetett erőt, amelyek láttán egyébként Mika Häkkinen a nyár elején kijelentette: az addig mindössze 17 pontot összekaparó, hatodik helyen álló csapat lesz, amely megszorongatja, sőt, idővel le is győzi az egyeduralkodó Red Bullt.
A kétszeres világbajnokot ízekre szedték a kommentelők, épelméjűségét is megkérdőjelezve, de amikor júliusra végre elkészültek a McLaren átfogó fejlesztései, hirtelen a kétkedők arcára fagyott a gúnyos mosoly. Egészen elképesztő fordulatként ugyanis Häkkinen jóslata bevált, és onnantól a wokingiak a semmiből a második erővé léptek elő, ami hét dobogós helyezésig repítette Norrist. Bár Max Verstappen és a Red Bull hibátlan teljesítménye miatt a futamgyőzelem nem jött össze, az autó ugrásszerű fejlődése egy csapásra rózsaszínben láttatta a sokáig sötétnek tűnő jövőt.
Ezért is jelentett csalódást 2024 eleje, mert akkor váratlanul újra kinyílt az olló a két csapat között, és ez a brit pilóta hangulatára is rányomta a bélyegét (aki nem sokkal korábban úgy nyilatkozott, hálás ugyan a McLarennek, de az egész életével azért nem tartozik neki). Már túl volt a száz F1-es nagydíjinduláson, amikor Melbourne-ben egy faragatlan szurkoló a főépület emeletéről utána kiáltott: „Mikor nyersz már meg egy futamot, Lando?!” A versenyző a hang irányába fordított középső ujjal reagált, vagyis látszott, már neki is kezd tele lenni a hócipője a beváltatlan ígéretekkel. Talán legbelül fel is adta a reményt, ám általános megdöbbenésre néhány héttel később a McLaren a 2023-as fejlesztési csomagnál is jelentősebbet villantott, ami végre valahára tényleg elhozta a várt áttörést.
Norris a 110. futamán Miamiban nyerni tudott – a sors játékaként éppen azon a helyszínen, amelyen egy évvel korábban autója a legkilátástalanabb teljesítményt nyújtotta. A floridai diadal ráadásul nem csupán egyszeri felvillanás volt, a McLarennel onnantól szinte minden helyszínen eséllyel harcba lehetett szállni a futamgyőzelemért, ami a sok-sok mélypont után teljesen új dimenziókat nyitott meg a brit pilóta előtt. Noha ekkor még különböző stratégiai, műveleti és versenyzői hibák miatt nem tudta igazán megszorongatni Verstappent a vb-címért, négy győzelemmel, 13 dobogós helyezéssel és nyolc pole pozícióval az összetett második helyén zárt, fölényesen maga mögé utasítva csapattársát, Piastrit.
Az egy évvel korábban még a győzelmek hiánya miatt froclizott Norris tehát hirtelen az egyik nagy esélyesként várta 2025-öt, az első tesztek után pedig a szakmabeliek és az ellenfelek is egyértelmű favoritnak kiáltották ki. A korábbi két idénnyel ellentétben ezúttal a McLaren rögtön az első versenytől ütőképes autóval állt ki, sőt, olyan dominanciát alakított ki, amelyre a csapat vezetősége sem számított. Hat év idegőrlő hullámvasutazás után tehát Norris végre álomszerű helyzetbe került – volna, ha nem éppen ekkor változik meg kettejük között az istállón belüli dinamika Piastrival…
Hiába kapott ugyanis világverő autót a brit versenyző, a korábbi konstrukciókkal ellentétben valamiért nem érezte ugyanolyan intenzíven az első tengelyt, ami nagyban visszavetette a teljesítményét. Vagy túlerőltette a vezetést, ami hibához vezetett, vagy csak túl óvatos és lassú volt, miközben harmadik idényében csapattársa szinte kivirágzott. Tíz verseny után Piastri 5–2-re vezetett a futamgyőzelmekben, miközben 22 pontos előnnyel állt a tabella élén, és fél távhoz közeledve úgy tűnt, a folytatásban is neki áll a zászló. Norris ebben az időszakban sokat hibázott, megesett, hogy az időmérő döntő etapjában törte össze az autóját, de az is, hogy rosszul állt fel a rajthelyére, az elbaltázott indulásokról nem is beszélve. Azzal sem segítette a saját helyzetét, hogy a média nyilvánossága előtt feltűnően önkritikus és önostorozó stílusban nyilatkozott, ekkor tehát nemigen látszott, miként tudna kikecmeregni a negatív spirálból.
Becsületére legyen mondva ugyanakkor, hogy nem csupán panaszkodott és a sebeit nyalogatta, hanem minden korábbinál keményebben kezdett dolgozni, sőt, nem derogált neki mentáltrénerekkel és sportpszichológusokkal bővíteni közvetlen csapatát. A szimulátorban ülve mérnökeivel éjt nappallá téve kutatta, miként tudná visszanyerni a korábbi érzést az első tengelyen, és kapott is egy új fejlesztésű felfüggesztést, amellyel valamelyest javult a helyzete. A nyáron már sikerült szorosabbá tennie a házon belüli küzdelmet, ám amikor augusztus 31-én Zandvoortban elfüstölt a motorja, és 34 pontra nőtt lemaradása csapattársával szemben, úgy tűnt, mindennek vége.
Csakhogy az ősszel mintha csak suhintottak volna felettük egy varázspálcával, hihetetlen módon megváltozott az addigi trend. Hirtelen Piastri kezdett el korábban rá nem jellemző hibákat elkövetni, miközben a tempója sem volt a topon, Norris pedig olyan magabiztossá és eredményessé vált, mint talán még soha előtte, így négy futammal a vége előtt már az ő nevével kezdődött a vb-tabella. De nem is róla lenne szó, ha onnantól minden simán ment volna, hiszen eközben Verstappen és a Red Bull is „feltámadt poraiból”, és szinte a semmiből elkezdte gyűjteni a győzelmeket, dobogós helyezéseket. Persze a McLarennek ezzel együtt is illett volna már hamarabb biztossá tenni az egyéni vb-címet, de egyfelől a két pilóta túl sok pontot rabolt egymástól az idény különböző szakaszaiban, másfelől pedig a hajrában hajmeresztő hibákat követett el. Túl hamar leállt a 2025-ös fejlesztésekkel, ráadásul Las Vegasban technikai kihágás miatt kizárták a versenyzőket, Katarban pedig a stratégiát baltázták el, így Norrisnak az évadzárón is izgulnia kellett, vajon kitart-e 12 pontra olvadó előnye Verstappennel szemben.
A tavaszi énje lehet, hogy nem is bírta volna el a nyomást, de decemberben az abu-dzabi harmadik hely éppen elegendő lett ahhoz, hogy két egység megmaradjon a különbségből, és felérjen a csúcsra. Megannyi mélypont, hiú remény és fals ígéret után az egykori gokartos tehetség végre beteljesítette sorsát, és a Formula–1 világbajnoka lett – ráadásul szeretett McLarenjével, amely mellett a legsötétebb időkben is kitartott.
A lojalitás, a hit és a kitartás vezetett el tehát odáig, hogy a mások kezében sokszor csodált vb-trófeába 2025-ben azt a nevet gravírozzák bele: Lando Norris.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. január 10-i lapszámában jelent meg.)
