Legyen a versenyből valóban fesztivál! – Kecskés László-interjú

Azoknak, akik e cikket elolvassák, jelentős százalékuk indult már valamilyen futóversenyen. Budapesten vagy vidéken, országos jellegű tömegrendezvényen vagy lokális megméretésen, akár csak iskolai erőpróbán. Ha önszántukból nem, hát kötelező jelleggel. Mindenkinek van valamifajta víziója, milyennek képzel el egy futóversenyt, mi segíthetné a kényelmét, a szórakozását. Nos, ezen a téren az eddig négyszer megrendezett csongrádi Fussuk le! félmaratoni fesztivál elsőrangú teljesítményt nyújt. És az csak az egyik összetevője ennek, hogy a nagyjából 10.5 kilométeres kör útvonalának jelentős része a Tisza-gáton halad keresztül, csodálatos környezetben, a fesztivál szó ebben az esetben nemcsak frázis, hanem tartalom is van mögötte.

A Fussuk le! egyesület egész évben kapcsolatot tart a tagjaival, több városban is létrehozott futóklubot, Gödöllőn Erdélyi Zsófia, Budapesten, a Városmajorban Jenkei Péter vezetésével, ők mindketten Magyarország meghatározó hosszútávfutói. Erdélyi, londoni és riói olimpikonunk, illetve Mórocza Andrea, a tavalyi Spartathlon női és az Ultrabalaton összetett győztese biztosan elindul idén Csongrádon, és az aktuálisan legnagyobbnak számító neveket még be sem jelentették a szervezők. Akik közül az esemény megálmodójával, Kecskés Lászlóval, a Fussuk le! alapítójával beszélgettünk.
„Ma gyakorlatilag bárhol tudsz futni Magyarországon öt-tíz kilométert, akár félmaratonit, ami szuper, mozogjanak az emberek, futók vagyunk, ezt szeretjük! A Fussuk le! nem ebbe a sorba tartozik, futóünnepet szeretnénk Csongrádon, mert aki hónapokon át készül, hogy lerakja az asztalra a teljesítményt, megérdemel egy különleges hétvégét. És 2026-ra teljesen levetkőztük a klasszikus verseny sémáját” – szögezte le.

A május 8. és 10. között megrendezendő esemény első, pénteki napján az Irie Maffia együttes lép fel a Tisza Presszóban, a koncertre a futók egy csoportja kedvezményes jegyet vásárolhat. Ki lehet fújni a heti fáradt gőzt, találkozni és beszélgetni a futótársakkal, óvatosan már hangolódni a versenyre. Ezt tovább erősíti a szombat délelőtti közös átmozgató edzés, majd délután a Beszélgetős Tempó 4.0 elnevezésű összejövetel, amely az országban teljesen egyedülálló közöségi program – idén Mórocza Andreával beszélget a legendás versenyszervező, Márkus Öcsi, majd Erős Tibor ultrafutó előadása következik a hihetetlen kihívásairól. Mindezt körbeveszi egy pizzaparti nápolyi pizzákkal, és egy játékos futókvíz.
El sem jutottunk még a futásig, és máris rakásnyi nagy élménynek örülhetnek a résztvevők, hogy vasárnap következzen a csúcspont.
„Igyekszünk eszméletlenül profi versenyt szervezni minden évben, és ezt elismerve egyre több elitfutó jön el hozzánk azok közül, akiket meghívunk. Olyanok is rajthoz állnak majd idén, akik Magyarországon kevés viadalon indulnak, úgyhogy nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nekünk igent mondtak. Hétről hétre jelentjük be a neveket az esemény oldalán, még tartogatunk néhány meglepetést. Minden téren megyünk előre, egyértelműen több az előnevezőnk, mint tavaly, folyamatosan fejlődünk, másként nem is tudjuk elképzelni, próbálunk még többet adni, még jobbat csinálni. Az mozgat bennünket, hogy a futók rengeteg különleges és jó élménnyel gazdagodva távozzanak a hétvégén” – emelte ki Kecskés László.
Beszélgetőpartnerünk fontos újításként említette, hogy még inkább szeretnének kedvezni a gyerekeknek, ezért hoznak be a kínálatba az általános iskolásokat célzó futamot. A versenypályán tovább fokozzák az amúgy sem akármilyen hangulatot, a korábbiaknál is több zenei pontot helyeznek el az útvonalon, és különlegesebb lesz a rajt is.

Kecskés Lászlót még a legelején, amikor kipattant a fejéből a Fussuk le! félmaratoni fesztivál megvalósítása, két dolog mozgatta. Az egyik, hogy nagyon szereti Csongrádot, sokáig élt ott és a mai napig az otthona, noha azóta temérdek helyen élt Magyarországon belül és külföldön is (jelenleg éppen Hamburgban). A másik, hogy valami olyat szeretett volna létrehozni, ami érték, és a városához kapcsolható. Az amatőr triatlon világában, amelyből ő érkezik, vannak példák erre a fesztivál-struktúrára, imádta is, hogy odamehetett két nappal korábban a verseny színhelyére, felvette a rajtszámot, bedepózta a biciklit, meghallgatta a szakmai beszélgetéseket, rész vett a tésztapartin, aztán a viadalon. S mindezt (vagy legalábbis valami hasonlót) átültette a futásba:
„Ne csak arról legyen szó, hogy elutazunk, lefutjuk a távot, megmérik az időnket, megkapjuk az érmet és uzsgyi, haza. Teljes értékű hétvégét szerettem volna, többnapos kikapcsolódást, hogy lehessen arról beszélgetni, milyen volt a koncert, sztorikat gyűjteni, átélni a metálfrissítést, hallgatni a DJ-t, megkóstolni a befutócsomagba rejtett rétest, tésztát, inni Bodor Martin fröccséből, és végül elmenni az uszodába, felfrissülni a termál- vagy a sportmedencében, hogy pozitívan záruljon az esemény.”
Azt is hangsúlyozta Kecskés László, itt nem arról van szó, hogy a többi futóverseny rossz lenne, nagyon fontos, hogy rengeteg kisvárosban is el tudnak már menni a helyiek felmérni a tudásszintjüket. Az ő és szervezőtársai célja azonban egy valódi futóünnep meghonosítása, amely a legjobb az országban, nagyon határozottan kiáll ezen differenciálás mellett, és itthon kevesen törekszenek hasonlóra – terepfutásban például Csányi Csanya számít iránymutatónak. Egy budapesti verseny esetében persze a külföldről érkező futó valószínűleg nem egy napra tervez, és megcsinálja magának a kísérőprogramokat, de Csongrád tekintetében a Fussuk le! arra is jó, hogy megtöltse a kisvárost akár belföldi turistákkal, hiszen a szállások döntő része már most tele van, sokan egy évre előre beírják magukat az adott helyre.

„Alapvetően szerencsések vagyunk, elég támogató közegbe csöppentünk, az elején azt mondták, Laci, ez marha jó ötlet! Maga a koncepció persze a futóknak és a városnak is kicsit új volt, de az elmúlt négy-öt évben bebizonyosodott, hogy nagy értéke Csongrádnak ez a verseny. Rengeteg futó távozik innen élményekkel, be tudjuk nekik mutatni a várost, a nevezetességeket, a környéket. Mindezt el is ismeri a város vezetése, és a környékbeli vállalkozók, akik nélkül nem működhetne ez a fesztivál. Idén új főtámogatónk lesz, az Aeroprodukt Zrt.”
Hogy erre a hétvégére miért szervezi rá egymás után másodszor Csongrád vármegye székhelye, Szeged a saját maratoniját, arra a kérdésre nehéz választ adni, így vagy úgy, de nem tűnik szerencsésnek a párhuzamosság. Mindenesetre azt már a saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy a Fussuk le! fesztivál megér egy misét, hiába tűnik reklámszagúnak, valóban így van, mert megadja az esélyt a ráhangolódásra, leveszi a kapkodós kezdés terhét a versenyzőkről, és egy igen gyors pályán kínál szuper élményt. Ha valaki az egyéni csúcs szándékával utazna le délre, talán annak sem kell csalatkoznia!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 14-i lapszámában jelent meg.)

A kardvívás doktora – interjú a 70 éves Nébald Györggyel

Lételeme a sport – Hosszú kávé Ternovszky Bélával






