Lételeme a sport – Hosszú kávé Ternovszky Bélával

– Nagy fradista hírében áll. 
– Így volt elrendelve, apám éppen Fradi-meccsen volt, amikor megszülettem. 1943 májusa volt, a front még nem ért ide, ment a bajnokság, anyám közben benn vajúdott a kórházban. Már a régi fatribünös Fradi-pályára is kijártam. Mivel a feleségem kosárlabdázó volt, a három lányunk is kosarazott, ám az iskolájuk az MTK és a Honvéd támogatásával működött, a fiúknak a Honvédban, a lányoknak az MTK-ban kellett sportolniuk. De Fradi-drukkerként csak nem engedhettem, hogy az MTK-ban kosarazzanak, ez összeférhetetlen! Átírattuk őket inkább a BSE-be. Minden korosztályban válogatottak voltak, ám tizennyolc évesen sajnos tönkrement a térdük.

– Nemcsak nézi, aktívan sportol is, még idestova nyolcvanhárom évesen is. 
– A mozgás a lételemem. Pomázon töltöttem a gyerekkoromat, ahol nagyon erős volt a helyi diáksport, az általános iskolánk válogatott focicsapata az úttörőolimpián a Népstadionban játszott döntőt. Apám egyetemista korában gyakorlatilag minden sportágat űzött, így nevelt minket is. Lovas tüzér volt a második világháborúban, amikor én még éppen csak megszülettem, de fénykép bizonyítja, hogy még ültem a lován, előtte a nyeregben. Nem sokkal utána elment a háborúba, és háromévnyi orosz hadifogság után láttam újra…

– Ezek szerint ő legalább hazatérhetett. 
– Ha kicsit nagyobb szerencséje van, megúszta volna az egészet. A Nemzeti Banknál dolgozott magas beosztásban, és amikor ideért a háború, ő a fronton volt, mi pedig a család jogán az „aranyvonattal” mentünk ki Ausztriába, ahová a Nemzeti Bank aranykészletét menekítették, halvány emlékem még van a kinntartózkodásról. Apám a fronttal együtt vonult visszafelé, és épp Ausztriába ért az alakulatuk, amikor vége lett a háborúnak. Néhány kilométerre voltunk csak egymástól, amikor szélnek eresztették az alakulatukat, a zömük amerikai, ő orosz fogságba került. Nagyanyámék megpróbálták még kiváltani, majdnem sikerült is, csak néhány órát késtek. Amikor hazatért a fogságból, felkészítettek minket a fogadására, meg kell tanulnunk a nagyapám által írt fogadóverset is. A nővérem megismerte, de nekem nem voltak emlékeim róla, eltoltam magamtól, hogy ki ez az idegen bácsi.

– Tehát apai ágon örökölte a sport szeretetét. 
Anyai nagybátyám a válogatott teniszező Riedt István, „Pubi”, Wimbledonban kerettag is volt, és csak azért nem jutott ki, mert őt is bevitték katonának. Aztán Rozsnyóira magyarosította a nevét, a fiait is oktatta teniszre, és én is választhattam egyet a teniszütői közül. Versenyeztem is, az ob II-ig jutottunk a csapattal, s a mai napig játszom.

– A teniszen kívül milyen sportágat űz még? 
– Milyet nem?! A Pannónia Filmstúdióban a tollaslabdától a fociig mindenfélét sportoltunk. Péntek délutánonként nagy, vérre menő focimeccsek voltak a szinkronosok és a rajzosok között. Sajnos többnyire a szinkronosok nyertek. Két teniszpálya is volt, az egyikre aztán felhúztak egy faházat, abban készült a János vitéz, a másikon még egy ideig teniszeztünk, de a salakot nem újították fel, utána már csak focira, kézilabdára, tollasozásra volt alkalmas. Néha lementünk a fináncokhoz a Pénzügyőr-pályára, ott meccseltünk a szinkronosokkal. Meg pingpongoztunk rengeteget. Pingpongasztalom otthon is van.

– Téli sportok? 
– Síelek és korcsolyázom is. Néhány hete voltunk Eplényben síelni, előtte Ausztriában. Régebben Csehszlovákiába jártunk, de amikor először volt rajtam a vadonatúj Head lécem, ellopták, akkor szakítottunk Csehszlovákiával. Korizni a lányokat már meg kellett tanítani, mi még belenőttünk gyerekként, falun mindenki korcsolyázott. Kurblis korcsolyával, nem is tudom, hány cipőnek szedte le a kurbli a sarkát, talpát. Kijártunk a befagyott rétre, de Pomázon a főutcát is gyakran jegesre járták a járművek. Néha a HÉV-megállóból induló buszok hátuljába kapaszkodtunk, és úgy húzattuk magunkat korcsolyán a busszal, szóval a legvadabb dolgokat műveltünk.

– Tehát a lányait is a sportra nevelte. 
– Persze, az egész család aktív sportéletet él. Ikerlányaim sporttagozatos osztályba jártak, mentünk velük mindenhová, még atlétikai versenyekre is. Anna és Zita egypetéjű ikrek, a csapatversenyen előfordult, hogy mivel Annának nagyon jól ment a kislabdadobás, Zitának pedig nem annyira, az edző kitalálta, hogy Anna dobjon kétszer. De Zitát ez úgy feldühítette, hogy aztán akkorát dobott, hogy túlrepült a labda a bírón. Örültünk, hogy nem kellett csalni, más kérdés, hogy az érettségi előtt megpróbálták, de lebuktak, mert az osztály elnevette magát, amikor Zita akarta megírni Anna matekdolgozatát, pótérettségi lett a vége… Közös szenvedélyünk a lovaglás. Nyolcévesek voltak az ikrek, amikor Anna leesett a lóról, agyrázkódást szenvedett, három napig kórházi megfigyelésen volt. A feleségem azt mondta: kaphatnak kutyát, amiért mindig könyörögtek, ha a síelést és a lovaglást abbahagyják. Még aznap hazavittünk egy kutyát – és egy hét múlva már megint lovagoltunk. Még szép, egy kutya miatt csak nem fogjuk abbahagyni! Van két lovam, kisbéri félvérek, bevált, jó fajta.

– Ön megúszta a lovasbalesetet? 
– Dehogy, ugyanazon a pomázi réten és ugyanannyi éves koromban – hetvenévesen – lett ugyanolyan sérülésem, mint apámnak. Neki árokugratás után felbukott a lova, és a karja a ló hasa alá került, a kapálózó ló majdnem szétrúgta a fejét. Nagy nehezen tudtuk kihúzni a ló alól, a kulcscsontja tört el. Én nagy fűben vágtattam, a ló valami ürgelyukba lépett, fölbukott, én is beleálltam a földbe. Egy kicsit meg is zavarodtam, mivel a fejemet is odacsaptam. Törött kulcscsonttal visszaültem a lóra, vágtában hazáig, aztán mentünk a kórházba. Az orvos még aznap este meg akart operálni. Ellenkeztem, hogy apámnak is kulcscsonttörése volt, de magától összeforrt. Igaz, egy kicsit lejjebb volt az egyik válla élete végéig. Kérdeztem a nejemet: megtartasz, ha olyan lesz a vállam, mint apámnak? Igennel felelt. Úgyhogy nem hagytam magam megműttetni. Egy évre rá mégis megoperáltak, mert álízület alakult ki, lemezt, szegecset kellett beletenni. Jobban jártam volna, ha engedtem volna elsőre.

– Egyéb sportágak? 
– Próbálkoztam a vívással is. Méghozzá a Gerevich fiúkkal. Gerevich Aladárnak a Nemzeti Bankban volt a sportállása, kollégája volt apámnak. Együtt nyaraltunk a Balatonon. A fiai már vívtak akkor, és a barátoknak, kortárs fiataloknak ott rendeztek vívóversenyt, Ali bácsi zsűrizett. Ahogy minden vívó, úgy mi is tőrvívással kezdtünk, és én nyertem meg ezt az amatőr versenyt. De apám is vívott egyetemista korában.

– Ennyi sportág közül van-e kedvence? 
– Talán a tenisz. De le van szakadva a jobb bicepszem, egy fonákütésnél leszakadt. A rotátorköpenyem is le van szakadva, mivel a ló erősebbnek bizonyult nálam. A vállamat működtető négy izomból csak az egyik százas.

– Lehet így teniszezni, nem tiltja el az orvos? 
– Ó, engem már rég eltiltottak, még a gerincműtétem után, mert az is volt. Gerinccsatorna-szűkület miatt zsibbadt a lábam, azt mondták, ha nem operálják meg, az egyenes út az ágyhoz. Az operáció után az első kérdésem az volt: mikor lovagolhatok? „Lovagolni? Hát megőrült maga?” – kérdezett vissza az orvos. „Hát jó. És a tenisz?” – kérdeztem. „Szó sem lehet róla, az a rotációs mozgás tilos.” „Síelés?” „Dehogy, egyszer elesik, és…” „Levegőt azért vehetek?” Addig mentem, amíg a negyedik vagy ötödik ortopéd orvos azt nem mondta: „Lovagolni? Az jó, olyan mozgással jár, ami jót tesz. Tenisz? Nem kifejezetten javallott, de ha jólesik…” Na mondom, ez az én orvosom, rá kell hallgatnom! A szerva nem az igazi, az évtizedeken át automatikussá vált mozdulat nem megy, de felviszem a kezem magasra, úgy szerválok, vagy néha alulról. Az az elvem: sport nélkül lehet élni – de minek?

– Az első önálló rendezése, a Modern edzésmódszerek is sporttémájú. 
– Nepp Jóska kollégám tudta rólam, hogy a másik alkotóeleme az életemnek a sport, amíg ő a churchilli elvet vallotta: csak semmi sport. Kissé ironikus felhanggal nekem írta a Modern edzésmódszerek forgatókönyvét, az a lényege, hogy a modern sport célja már nem az egészséges élet, inkább jellemzi az eredménycentrikusság, a túlhajszoltság. Kvázi ezt parodizálja a film a különböző sportágakban. Akkor értem el abba a stádiumba a Pannóniában, hogy saját, önálló rendezésem lehetett, amivel rögtön az élre is törtem, mert a stúdió történetében a legtöbb nemzetközi és hazai díjat besöprő film lett a Modern edzésmódszerek. Elég sokáig tartotta is ezt az aranyérmes pozícióját, amíg Jankovics Marci Sisyphusa le nem taszította a trónról.

– Élt és dolgozott az NSZK-ban. Lehetséges, hogy a Macskafogó főhőse, Nick Grabowski névadója az 1974-es nyugatnémet futballválogatott sztárja, Jürgen Grabowski? 
– Nem, Nepp Jóska a Kowalski nevet akarta adni a főhős egérnek a Száguldás a semmibe című amerikai film nyomán, abban volt Kowalski a főszereplő neve, de Jóska rosszul emlékezett, és Grabowskit írt a forgatókönyvbe. Több Grabowski is jelentkezett aztán, aki azt hitte, remélte, róla van elnevezve. Előfordulnak ilyen félreértések. Például az én rokonságomban volt Hufnáger nevű, és miután megcsináltuk a Mézga családot, vérig sértődött, hogy őt karikírozom, pedig ez is a véletlen, Jóskának volt egy általános iskolai osztálytársa, róla nevezte el a karaktert.

– Ha már a Mézga család: van, aki szerint Öcsi, a 30. századi rokon Puskás Ferenc alakmása, aki az emigrációban élő futballistához képest időben van távol. Lehetséges ez? 
– Ezeket én nem szoktam megcáfolni, de megerősíteni sem áll módomban. Mert ha ezt egyszer így el lehet képzelni, akkor miért ne?! Miért mondjam én azt, hogy á, nem, semmi köze hozzá… Ráadásul nem tudom, hogy Nepp gondolt-e erre. De nem hiszem, sohasem emlegette előttem Puskás nevét a közös negyven évünk során. Ám ha bele lehet látni, akkor miért ne?!

– Tehát csak abban lehetünk biztosak, hogy a Macskafogóban Safranek kislányát nem Luka Modric ihlette, hiszen ő abban az évben született, amikor a rajzfilm készült. 
– Ó, pedig nagyon szeretem Modric játékát! David Beckham és Cristiano Ronaldo miatt korábban a külföldi csapatok közül a Manchester Unitednek szurkoltam, de miután ők klubot váltottak, a Real Madridért szorítottam. Most pedig Szoboszlai Dominik miatt már a Liverpoolnak.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 7-i lapszámában jelent meg.)