Grzegorz Lato: dukált a búcsúmeccs a vb-gólkirálynak – az első 100-szorosok, 20. rész

Grzegorz Lato minden idők egyik legnagyobb lengyel labdarúgója. 1971-ben kezdett el játszani a válogatottban, amelynek 13 éven át volt oszlopos tagja. Nem elsősorban a klubkarrierje jelentős, noha a nem túl neves Stal Mielec csapatával kétszer is lengyel bajnok lett (1973, 1976), otthoni pályafutását ebben az egy klubban töltötte 1966 és 1980 között, mielőtt a belga Lokeren légiósa lett. Az ő igazi „terepe” a válogatott volt, amellyel valóban világraszóló sikereket ért el. Három világbajnokságon szerepelt – nem is akárhogyan, és a lengyel csapat sem akárhogyan! Az ő időszakát lefedő esztendők voltak a lengyel labdarúgás aranyévei olyan klasszisokkal, mint Jan Tomaszewski kapus, továbbá Kazimierz Deyna, Andrzej Szarmach vagy Zbigniew Boniek.

Az NSZK-ban rendezett 1974-es tornán a lengyel futball első vb-érmét szerezte meg a válogatott, a bronzmeccsen a címvédő Brazíliát győzte le 1–0-ra. Lato pedig hét góljával a vb gólkirálya lett: duplázott Argentína (3–2) és Haiti (7–0) ellen az első csoportkörben, győztes gólt szerzett Svédország (1–0) és Jugoszlávia ellen (2–1) a második csoportkörben, és ő döntötte el a bronzmérkőzést is a brazilokkal szemben.

Az 1978-as argentínai tornán ezt a teljesítményt nem sikerült megismételni, de a legjobb nyolc közé akkor is eljutott a lengyel együttes, Lato egyetlen gólját Brazília ellen szerezte, viszont pályára lépett mind a hat mérkőzésen a két csoportkörben.

És volt még egy nagy dobása ennek a válogatottnak: 1982-ben Spanyolországban újra bronzérmes lett! Az akkor már 32 esztendős Lato Peru ellen volt eredményes az 5–1-s siker során, Lengyelország megnyerte az első és második csoportkörben is a maga csoportját, aztán az elődöntőben nem bírt a későbbi győztes olaszokkal és a duplázó Paolo Rossival (0–2). A bronzmeccsen viszont sikerült legyőzni a remek erőkből álló Franciaországot 3–2-re, így újabb érem került a nyakába.

Ez az alicantei vb-bronzmérkőzés volt Grzegorz Lato 99. fellépése címeres mezben. És mivel már a torna előtt bejelentette, hogy a végén búcsút int a válogatottnak, így is tett. Majd klubot és földrészt váltott, a belga Lokerenből a mexikói Atlante együtteséhez szerződött. Eltelt csaknem két év, amikor a lengyel szövetség úgy döntött, korszakos játékosa megérdemel egy búcsúmérkőzést a válogatottban. Még akkor is, ha ezzel az „ajándék” meccsel lesz 100-szoros válogatott. Még akkor is, ha ezzel ő lesz az első 100-szoros lengyel válogatott. A jubileumi találkozóra a belga együttest hívta meg Varsóba a lengyel szövetség.

„A Legia stadionjában került sor a mérkőzésre – emlékezett vissza 40 évvel később, 2024-ben Grzegorz Lato a Fakt című újságnak. – Azt hiszem, a hatvanadik perc körülig játszottam. Aztán integettem a közönségnek, és levonultam a pályáról. És a végén Belgium gólt szerzett, nyert egy nullára. Később az öltözőben nevettünk, hogy én döntetlent játszottam Belgiummal, mert amikor lementem, még nulla nulla volt, úgyhogy csak ti kaptatok ki, mondtam viccesen a csapattársaimnak.”    

A memóriája kissé megcsalta ugyan, mert a 85. percig játszott, de a sztorit ez sem gyengíti, mert a belga gól a 88. percben esett. „Hatalmas élmény volt – folytatta. – A meccs után kígyózó sorokban érkeztek a gratulálók, köztük a belga szövetségi kapitány is elismerését fejezte ki, és minden jót kívánt nekem. Virágcsokrokat és különféle ajándékokat kaptam a századik mérkőzés emlékére. A srácok és a kapitány is kitett magáért, csodálatos bánásmódban volt részem. A szurkolók is elkényeztettek: a lelátóról énekelték nekem a »boldog születésnapot«, mert néhány nappal korábban lettem harmincnégy éves.”    

Lato azt is elmondta a Faktnak, hogy hazajönni a búcsú-, egyben jubileumi mérkőzésére logisztikai rémálom volt, mivel Mexikóból át kellett utaznia a fél világot. „Emlékszem, nagyon ki lett centizve, csak két órával a kezdés előtt érkeztem meg Varsóba. A járatom útvonala a következő volt: Mexikóváros–New York, New York–London, London–Varsó. Épphogy csak sikerült lezuhanyoznom, lics-locs, és már indultam is a stadionba. És nem is tudtam sokáig otthon maradni. A mérkőzés után Mielecbe mentem, hogy meglátogassam a családomat és a Stalt, amellyel kétszer nyertem lengyel bajnokságot. A mérkőzés napján érkeztem, és két nappal a mérkőzés után már repülnöm is kellett vissza Mexikóba.”     

Száz válogatott fellépésén Lato 45 gólt szerzett, a 20 vb-mérkőzésén kilenc gólt jegyzett. A 100. meccse után két hónappal nemcsak a nemzeti csapattól, a profi labdarúgástól is visszavonult, noha aztán hét évig játszott még a kanadai lengyelek csapatában, a Polonia Hamiltonban. Egy ideig, 1999-ig edzősködött, nevelőegyesületének, a Stal Mielecnek két ciklusban is volt az edzője, majd a közélet felé fordult: 2001 és 2005 között parlamenti képviselő volt, 2008-tól 2012-ig pedig a Lengyel Labdarúgó-szövetség elnöke.

(A következő részben: Törökország – Bülent Korkmaz)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. június 6-i lapszámában jelent meg.)