Sérültek, regisztráljatok! – Hosszú Kávé Dr. Dobos Józseffel

– Egy országos nyilvántartás elkészítése jelentős munka. Egyáltalán, hogyan jutott az eszébe?  
– Szaklapunk, a Sportorvosi Szemle már 1961-ben közölt egy írást dr. Aranyi Sándortól, akkori nyelvezeten „Egységes sportsérülési statisztikai ív bevezetésének szükségessége” címmel. Csak sajnos azóta sem készült el… Ez adta az alapötletet, ami hosszú éveken keresztül érlelődött bennem, végül a nyugdíjba vonulásom után elkezdtem a megvalósítását, és ősz óta már elérhető az interneten a „Magyar sportsérülés és ártalom regiszter” a sportar.hu oldalon. Létrejötte nemcsak az én érdemem, a honlapon van egy több mint húsztagú névsor, nekik köszönetemet fejeztem ki ötletekért, észrevételekért, tanácsokért, kollégáknak és szakmán kívülieknek, például az informatikai munkát végzőknek vagy az adatvédelmi tanácsadóknak.

– Miért tartja fontosnak, hogy készüljön ilyen adatbázis? Mire használható?  
– Ha szóba kerül a statisztika mint fogalom, általában két mondás jut az eszünkbe. Az egyiket Churchillnek tulajdonítják: „Csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítottam.” A másik forrását nem ismerem: „A statisztika olyan, mint a bikini: sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja.” Pedig nagyon hasznos lehet, rengeteg adatot használnak ma az élsportban. Ki hányszor cselez, milyen irányban, merre passzol, röplabdában minden szett, kosárlabdában negyedek után a statisztikus viszi az edzőnek az adatokat a saját és az ellenfél játékosairól. Ami a sérüléseket illeti, ha pontosan tudjuk, melyik sportágban – figyelembe véve a sportszintet, kort, nemet – milyen testtájak mikor, hogy sérülnek, akkor ezek az adatok segítenek az orvos- és szakorvosképzésben, de a gyógytornászok, edzők, testnevelő tanárok, gyúrók képzésében is. Ha konkrét adatokra támaszkodhatunk, felismerjük a folyamatok irányát, így léphetünk a megelőzésben, szabályalkotásban, ellenőrizni tudjuk bizonyos módszerek hatékonyságát. Abba a korosztályba tartozom, amely még látta Albert Flóriánt, Varga Zoltánt, Bene Ferencet és társait futballozni, akkor nem volt ennyi összefejelés, ütközés. Most csaknem minden mérkőzésen van néhány vérző fejsérülés, agyrázkódásgyanú. Ha a továbbiakban is ezt a folyamatot látjuk, és valós adatok bizonyítják a gyakoriság további növekedését labdarúgásban, kézilabdában, kosárlabdában, akkor ajánlhatjuk például a fogvédő használatát, vagy akár kezdeményezhetjük a kötelezővé tételét is. És ez csak egy példa.

– Tudomásom szerint több országban is van már ilyen adatbázis. Nem lenne egyszerűbb átvenni más országok adatait?  
– Lehet, de nem biztos, hogy a magyar valóságot tükrözik, mint ahogy a mi adataink sem átültethetők. Minden országnak van sporthagyománya, a többiekhez képest akár megmagyarázhatatlanul népszerűbb sportágai, más a támogatási rendszer, a szponzori háttér, ebből fakadóan a felkészülési lehetőség. A jövedelmi viszonyok is különbözők. Az éghajlat, a természeti adottságok, a sportinfrastruktúra, az általános fejlettségi szint is befolyásolja egyes sportágak népszerűségét. Egy továbbképző tanfolyamon Tóth Miklós professzortól azt hallottam, hogy a lakosság fittségi állapotát jelző Eurofit-felmérés helyett nálunk a Hungarofitet dolgozták ki hasonló okok miatt. Ismét egy példa: a magyar serdülők tollaslabdázásban elszenvedett sérülései, ártalmai nem vethetők össze a malajziai adatokkal. Ott népszerű a sportág, lehet rá egzisztenciát alapozni, nálunk nem. Ezért itthon – sarkítva fogalmazva – zömmel a „maradékból”, a kevésbé ügyesekből, erősebbekből, alkatilag kevésbé alkalmasakból válogathatnak az edzők. Mivel ebben a sportágban nálunk az edzői egzisztencia sem teremthető meg széles körben, nyilván a napi munka mellett végzett tevékenységben a szakemberek képzettsége is alacsonyabb a malajziai edzőkénél. Így nálunk minden bizonnyal tollaslabdában több és más a sérülés és ártalom, mint ott. Kajak-kenuban valószínűleg fordított a helyzet. 2023 nyarán a Képes Sportban nyilatkozott Szabó Edina, az amerikai női kézilabda-válogatott akkori szövetségi kapitánya, s nálunk elképzelhetetlen dolgokról számolt be: „Handball alatt mást értenek, nincsenek pályák, főleg európaiak játsszák, akik az Egyesült Államokban dolgoznak, férfiak és nők együtt edzenek, női vonalon csak kilenc-tíz klubról beszélhetünk, a bajnokságot egy alkalommal, néhány nap alatt bonyolítják le, ekkor rengeteg meccset játszanak. A fejlődés azon múlik, lesznek-e pályák. Három kosárpályát kell általában kibérelni, hogy edzeni tudjunk, fel kell festeni a vonalakat és valahonnan kapukat szerezni, mert csak néhány klubnak van, vakszot egyáltalán nem lehet használni, vagy ha engedik, akkor fel kell takarítani, mindenki tanul vagy dolgozik, akinek nem interneten keresztül, a távolból is elvégezhető munkája van, szabadságot kell kivennie a közös gyakorlások idejére.” Feltételezhetően ott több a sérülés, és valószínűleg más a megoszlásuk is.

– A NOB orvosi bizottságának is van nyilvántartása, az is ad egy átfogó átlagot…  
– Valóban van nyilvántartása, azonban a miénkhez képest más a hangsúly. Csak feltételezni tudom, hogy a célja az olimpiákon részt vevő sportolók egészségügyi állapotának felmérése volt. Ez is nagyon üdvös cél, szintén lehet belőle következtetéseket levonni – támpont is lehet egy olimpiát rendezni kívánó országnak, hogy egészségügyileg mire kell készülnie. Így számos, nem sporttevékenység következtében kialakuló betegséget is nyilvántartanak, például cukorbetegség, hormonális zavarok, fejlődési rendellenességek, daganatos betegségek, sőt rühesség és terhesség (!) is szerepel a listán, mint „elváltozás”. Tréfálkozva lehetne említeni, hogy egy többhetes, ingerszegény környezetben zajló edzőtábor „szövődménye” vagy mellékhatása lehet terhesség, de mégsem sportelváltozás. A miénk a sporttevékenység okozta sportsérüléseket és -ártalmakat kívánja számba venni.

– Akkor most nézzük a gyakorlatban! Hogyan működik a regiszter?  
– Nem bonyolult, egy perc alatt kitölthető. A program felteszi a kérdést, és mindig meg vannak adva a válaszlehetőségek, csak rá kell kattintani a megfelelőre. Az első, általános részben a következők a kérdések: kor, nem, hány éve űzi az adott sportágat, milyen szinten. Itt külön kategóriát kaptak a pályán közreműködő játékvezetők, asszisztensek is, hiszen számos sportágban ők is sokat futnak, sprintelnek, irányt változtatnak, akár ütközhetnek. Később a rendszer rákérdez, hogy sérülés vagy ártalom miatt regisztrál-e a kitöltő. A sportorvoslás nyelvében ugyanis a sportsérülés az, ami egyszeri erőbehatásra alakul ki és a következménye azonnal fellép, például csonttörés, szalagszakadás. Az ártalom pedig a mikrosérülések összegződéséből, halmozódásából, túlterhelésből adódó, fokozatosan kialakuló, eleinte panaszt alig okozó, idővel súlyosbodó kóros állapot, mondjuk, mint a teniszkönyök. A következő kérdés, hogy mióta állnak fenn a panaszok, szóba kerül az oldaliság és a dominancia, azaz, hogy jobb- vagy balkezesről van-e szó, edzésen vagy versenyen sérült-e meg, ha edzésen, az milyen jellegű volt. Mi volt a sérülés oka, ha ellenféllel ütközés, akkor ki volt a szabálytalan, esetleg szabályos ütközés miatt jött-e létre, milyen volt a sérülés mechanizmusa, milyen irányú erő érte az ízületet, hogy tért ki a helyéről. Utána jön a sportág, ha van, akkor milyen poszton játszott a sérült, vagy milyen szakágban érintett. A mérkőzés melyik fázisában történt a sérülés, aztán jönnek a testtájak, szövetek, bőr, izom, csont, satöbbi, milyen jellegű a sérülés, például bőr esetén szúrt, vágott, harapott és így tovább, csonttörés esetén darabos, szilánkos, ízületbe hatoló, elmozdulással járó. Akik nem egészségügyisek, „puskázhatnak” a zárójelentésről vagy az ambuláns lapról, és van lehetőség a hibák korrigálására, akár az egész folyamat újrakezdésére. Természetesen az adatok abszolút bizalmasak, csak e-mail címet kérünk, hogy az esetleges módosításokhoz kiküldjünk egy gép által generált kódot, hogy valóban a saját sérülését tudja szükség esetén módosítani valaki, ha egy későbbi vizsgálat után kiderül, más a diagnózis, így nem torzulnak az eredmények. Név, klub, cím, anyuka neve nem szerepel a kérdéssorban! Ebből a rendszerből nem fogja megtudni a rivális csapat, hogy ki nem játszik a jövő hétvégén. Éppen ezért nem is közlünk összesítést a „publikus adatok” részben, amíg nem lesz legalább ötszáz eset regisztrálva.

– Ezek szerint „önkiszolgáló” a rendszer?  
– Részben. Akinek van sportorvosa, a klubjában van gyógytornász, masszőr, vagy az időszakos sportorvosi vizsgálat közben említi meg a sérülését, akkor egészségügyi, szakkifejezésekben jártas személy tölti ki. De a kérdéseket eleve úgy igyekeztünk megfogalmazni, hogy a sportoló is ki tudja tölteni, egyes esetekben a kérdés mellett van a „?” karakter, rákattintva közérthetően megfogalmazva, alkalmanként fényképekkel illusztrálva találja meg a segítséget. És ha már sport, van a rendszernek „edzőpályája” is, ahol lehet gyakorolni, azokat a kattintásokat nem rögzítjük, de meg lehet ismerni a rendszer logikáját, folyamatát, van idő értelmezni a kérdéseket. Minél többen töltik ki, annál pontosabb számokat, arányokat tudunk meg – és ami a fő cél, hogy néhány év múlva mindenki magasabb szintű ellátásban részesüljön, a sérülések és ártalmak nagyobb része legyen megelőzhető!

– Hogyan segít ebben önnek a Nemzeti Sport?  
– Amióta olvasni tudok, minden számot az első betűtől az utolsóig kiolvasok. Mivel a lapban írnak például az NB I-es beharangozóknál hiányzókról, a tudósításokban a mérkőzéseken elszenvedett sérülésekről, ezeknek igyekszem utánajárni és regisztrálni. Legutóbb két válogatott röplabdázó esetében is így jártam el. És nemcsak az élsportolókra igyekszünk kiterjeszteni, hanem a szabadidős sportolókra is, ez a másik nagy eltérés a NOB regiszteréhez képest. A sportorvosi engedélyhez nem kötött sportágban szereplők, vagy csak a maguk szórakozása, egészségük megóvása céljából mozgókat is be kívánjuk vonni. Hiszen létszámban sokkal többen vannak, akár népegészségügyi jelentősége is lehet, ha ismerjük az ő sérüléseiket, ártalmaikat is. Nem mindig a testi adottságaiknak megfelelő mozgásformát választják, a környezeti lehetőségek is behatárolhatják az elhatározást, nem oktatják nekik a helyes technikát, a felszerelés sem mindig megfelelő.

– A honlap már kész, de hol tart most a projekt?  
– A legfontosabb, hogy minél szélesebb körben megismerjék a kollégák és a sportolók, de ne csak megismerjék, hanem aktívan használják is. Attól kissé tartok, hogy mivel nem azonnal lesz használható adathalmaz, talán az elképzeltnél, vágyottnál lassabban jön össze a valóban értékelhető, következtetések levonására, trendek felismerésére elegendő adatmennyiség. Ezért van ilyen furcsa kívánságom: minél kevesebben sérüljenek meg, de akik mégis, azok közül minél többen regisztrálják a sérüléseiket és ártalmaikat, hogy később minél kevesebben szoruljanak rá.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. október 3-i lapszámában jelent meg.)