Emanuele Sella végig szökésben volt, és megnyerte a tizennegyedik etapot

A csütörtöki és pénteki könnyed, sík szakasznak köszönhetően viszont a sztároknak még mindig maradt felesleges energiájuk, így tovább folytatódhatott a nyilatkozatháború, amelynek két állandó szereplő Riccardo Ricco és Alberton Contador.

Korábban Ricco kóstolgatta a Tour-győztes spanyolt, Contador csapattársa, Andreas Klöden igyekezett is helyretenni az ifjú titánt, ám a gyilkos három nap – szombaton és vasárnap két irgalmatlanul kemény hegyi szakasz, majd hétfőn hegyi időfutam várt a mezőnyre – bevezetéseként , az Astana kerekese találta meg olasz riválisát, mivel a La Gazzette dello Sportban kijelentette, hogy nem fél Riccótól, és inkább a rutinos Gilberto Simonira tenne.

Egyértelmű tehát, dumában már nagyon jó az összetett győzelemre törők, de az aszfalton még várat magára a folytatás. A Veronából Val di Fiemébe vezető negyedik, de az első igazán kemény emelkedőjén végig kéz a kézben tekertek a nagyok, igaz, Contador és Klöden esetében ez teljesen érthető volt, hiszen ők álltak a legjobban, ám a hangosabb és halkabb olaszok – a címvédő Di Luca, a nagyszájú Ricco, és Simoni, akinek csapata nagyon sokat dolgozott – szintén spóroltak az energiájukkal.

A 2047 méter magasa fekvő Manghen hágóra – idei 23.4 kilométeres, átlagban 7.1 százalékos meredekségű út vezetett – már csak mintegy harminc versenyzőből álló főmezőny ért fel, jó két perccel leszakítva a rózsaszín trikós Giovanni Viscontit. Eközben elől is egyre több részre szakadt és folyamatosan morzsolódott fel az előremenekülők csapata. A 29. kilométernél alakult ki a tizenhárom fős csoport, akik közül Emanuele Sella volt a legerősebb, aki a Manghenre vezető úton mindenkit faképnél hagyott, s remek iramban küzdötte fel magát, tette mindezt azért, hogy továbbra is rajta maradhasson a legjobb hegyimenőnek járó zöld trikó.

A Veronából induló szakaszon nem állt már rajthoz Davide Rebellin, Robert Förster, Robbie McEwen és Koldo Fernández. Rebellin például megjegyezte, nem érzi túl jó formában magát, és mivel a közelben lakik, inkább hazamegy pihenni.

Szombaton az utolsó lehetőség a támadásra az Alpe di Pampeagóra vezető úton volt a mezőnynek, az 1740 méteres csúcsra 7.8 kilométeres út vezetett fel, átlagban 9.6 százalékos meredekséggel, de időnként 16 százalékos is volt a meredek.

Az nem túl hosszú ám annál nehezebb hegyre elsőként a fantasztikusan tekerő Selle ért fel – csak le ne bukjon –, persze az érdekesebb kérdések tíz perccel hátrább dőltek el. Az emelkedő elején az LPR Brakes diktálta a tempót, ám úgy tűnt, az olaszok továbbra sem találnak fogást az astanásokon, a gyilkos meredek azonban fokozatosan fárasztotta ki a versenyzőket. Igazi támadásról nem számolhatunk be, de a nagyok csoportja is apró darabokra szakadt.

Elsőként az eddig semmit sem mutató és nyilatkozó Gyenyisz Mencsov futott be a célba, miután az utolsó három kilométeren meglepetésre az addig olya magabiztosnak tűnő Klöden, majd Contador is megadta magát. Az itáliaiak közül elsőként Simoni érkezett, nyomában Riccóval,

Összetettben az olasz Gabriele Bosisio állt az élre, a nagyok közül krízise ellenére is Contador áll a legjobban, a hat favoritot (Contador, Ricco, Di Luca, Klöden, Mencsov, Simoni) másfél perc sem választja el egymástól, és vasárnap újabb kőkemény hegyi etap vár a versenyzőkre.