A pályás szökevény oktatta a mezőnyt

Harminc kilométer megtételét követően közel kéttucatnyi – egészen pontosan egy híján húsz – kerekes dobbantott, és elléptek a mezőnytől. Száz kilométer volt még a célig, amikor előnyük 6:27 percre nőtt. Nem tetemes, még éppen ledolgozható. De hiába a nehéz etap, a különbség nemhogy csökkent, hanem nőtt, méghozzá jelentősen tíz perc fölé. A cél előtt 80 kilométerrel már 11:26 perccel a mezőny előtt tekertek a szökevények.

Újabb negyven km megtételét követően a társaság még összetartónak bizonyult, senki nem akart lemaradni, viszont a mezőny jött, bár nem túl nagy meggyőződéssel. A különbség csak kevéssel ment tíz perc alá (9:24). Érezhető volt, akár hazaérés is lehet, az összetettben meghatározók a mezőnyben egymásra figyeltek.

Húsz kilométerrel a cél előtt aztán szétszakadtak a szökevények, újabb tíz kilométert követően pedig már csak hárman maradtak igazából versenyben a szakaszgyőzelemért. Miközben az elöl egymással nagyot meccselők a hajrá hegyi befutójához értek, a mezőny hátránya csúnyán megnőtt (11:24 perc). A trió közül Monier bírta legjobban erővel, a végére már nem maradt izgalom, biztosan győzött, míg a végén a második helyért volt nagy küzdelem, Hondo pedig az utolsó métereken tudta megelőzni az erejével teljesen elkészülő Kruijswijket.

Erőtartalékja Moniernek sem maradt sok, ami nem csoda, nem szokott ő igazán ehhez. 2003-ban az U23-as pálya-világbajnokságot nyert. Egy évvel később harmadik, majd újabb egy év elteltével első helyen végzett a francia pályakerékpáros-bajnokságon.

Összetettben nem történt változás az élmezőnyben, a rózsaszín trikós David Arroyo előnye Ivan Bassóval szemben 2:27, míg Richie Porte előtt 2:36 perc. Csütörtökön a 18. szakaszon a Levico Terme és Brescia közötti 156 km megtétele vár a bringásokra.