Kerékpár: nagykövetként látogat haza a legeredményesebb magyar

– Ezek szerint épségben megérkezett! Otthonról jött? Mármint Franciaországból?
– Igen-igen, de Genfben szálltam fel a repülőre, a város körülbelül száz kilométerre fekszik az otthonomtól – válaszolta minden idők legeredményesebb magyar kerékpárversenyzője, az országúti időfutamban világbajnoki ezüst- és bronzérmes, háromszoros olimpikon Bodrogi László, aki hosszú idő óta Franciaországban, Neyben él a családjával, 2008-ban pedig a francia állampolgárságot is megkapta – ezúttal a szombaton rajtoló V4 kerékpárverseny nagyköveteként érkezett Magyarországra.

– Mikor járt itthon legutóbb?
– Egy gimnáziumi osztálytalálkozóra jöttem haza. Lássuk csak… Mikor is? Két évvel ezelőtt.

– Mivel foglalkozik odakint, ha szabad tudni?
– Esztergagépeket kezelek egy acélipari cégnél.

– Szóval tényleg teljesen kiszállt a kerékpársportból.
– Teljesen, éppen ezért lepett meg nagyon a V4-es felkérés. Hogy őszinte legyek, nem is tudtam, hogy van ilyen verseny Magyarországon, mert én 2012-ben hagytam fel a kerékpározással, míg ez a viadal 2013-ban indult.

– De azért kellemes meglepetést jelentett a megkeresés?
– Természetesen, nagyon jólesett. Amíg kerékpároztam, nagyjából igyekeztem figyelemmel követni a magyarországi sportági életet az internet segítségével, de amióta abbahagytam a versenyzést, semmit sem tudok a történésekről. Ettől függetlenül nagyon érdekel, milyen viadalokat tudnak szervezni a magyar szakemberek, jó összehasonlítási alap lesz ez a külföldi versenyekkel.

– A verseny másik nagykövete, a kétszeres belga időfutambajnok Nico Mattan sem kis név. Ismeri?
– Persze, számos alkalommal versenyeztünk együtt, többször is közösen szöktünk meg, jóban vagyunk. Nem azt mondom, hogy szoros a kapcsolatunk, de ha találkozunk, biztosan jót dumálunk.

– Mit vár a hétvégi versenytől?
– Nézegettem a mezőnyt, túlnyomórészt fiatalok állnak majd rajthoz, inkább a magyarok között vannak ismerős nevek. Ami feltűnt, hogy elég sok a keleti csapat. Mindenesetre érdekes lesz, mert esős, hideg időjárást mondanak, ami alaposan megkeverheti a lapokat.

– Ha a magyar versenyeket nem is, a nemzetközi viadalokat azért megnézi?
– Ha tehetem, és tévéközelben vagyok, akkor igen. Az olimpiát, például, tudtam nézni, hiszen végig közvetítette a francia televízió, ugyanígy természetesen a Tour de France-ot is, de mondjuk az olasz és a svájci körversenyt nem közvetítik élőben, csak csúsztatva.

– Ha már olimpia: Rióban egyetlen bringásunk volt ott, Parti András a hegyikerékpárosok között. Mi kellene ahhoz, hogy megint legyen magyar országúti olimpikon?
– Egyszerű: pontokat kell szerezni a megfelelő versenyeken. Minél több, minél nagyobb versenyen kell indulni, hogy a szükséges pontszám mellett meg lehessen szerezni a szükséges kilométerszámot is, hogy aztán a versenyző bírja a versenytávot, és tényleg el tudjon érni valamilyen jó eredményt.

– Nagy a felhajtás ön körül, így, hogy két év után újra hazalátogatott?
– Egyelőre semmilyen felhajtást nem érzékelek, de lehet, hogy a szervezők direkt így alakították, hogy fokozatosan, kis adagokban kapjam a törődést… Majd szombaton, a versenyen meglátjuk!