A kétezres években volt egy magyar kerékpáros, aki tényleg abból a bizonyosból épített várat: Bodrogi László úgy küzdötte fel magát az elitbe, hogy a sportág itthon gyakorlatilag haldoklott. A vb-ezüstérmes klasszis végül franciának állt, ma is ott él családjával, két év után a V4-verseny nagyköveteként látogatott haza.
A kerékpársportból teljesen kiszállt, már csak néha teker, helyette esztergagépeket kezel – erről, az elrontott olimpiákról, s az az idő tájt gyanúsan legyőzhetetlen Fabian Cancellaráról is mesélt.
– Lehet azt mondani, hogy itthon nem becsülték meg kellően?
– Lehet, de az eredményeimen ez soha nem változtatott, és a személyiségemen sem. Én a profi mezőnyben soha nem úgy indultam el egy versenyen, hogy na, itt én vagyok az egyetlen magyar, vagy a legjobb magyar. Ha valaki így indul el, az semmit nem fog elérni. A nemzetközi mezőnyben ez a menedzsereket, meg úgy összességében, senkit sem érdekel. Elsősorban az kelti fel az érdeklődésüket, ha látják, az egynaposokon rendszeresen ott vagy az első tízben, esetleg nyerni is tudsz. Vagy ha időfutammenő vagy, sprinter vagy hegyi menő. Akkor elkezdenek informálódni, és csak ezután következik az, hogy „Hoppá, te magyar vagy? Na, akkor valamit megpróbálunk boltolni, helyet szorítani neked a csapatban", mert különlegességnek számít, hogy nem egy német, francia, olasz, hanem egy magyar srác ér el előkelő helyezéseket ebben a sportágban.
– Lett volna bármi olyan tényező, ami miatt azt mondja, nem veszi fel a francia állampolgárságot 2008-ban, hanem inkább magyarként versenyez tovább?
– Olyannyira nem, hogy mai fejjel már azt mondom: korábban fel kellett volna vennem, akkor, amikor a szüleim is kijöhettek volna velem. És ne értsen félre senki, nem azért, mert nem szeretem Magyarországot, de a versenyzés szempontjából az itthoni és a francia körülményeket össze sem lehet hasonlítani. Ott minden adott ahhoz, hogy egy versenyző fejlődhessen, nyugodtan és problémamentesen készülhessen.
– Említette, hogy teljesen kiszállt a kerékpársportból. Akkor mivel foglalkozik?
– Esztergagépeket kezelek egy acélipari cégnél.
– Hogyhogy?
– Szükségből, így hozta az élet.
Hogy mi a különbség a francia és a magyar kerékpársport lehetőségei, a kerekesek edzés- és versenykörülményei között, s mit csinálna másként Bodrogi László, ha a magyarok helyében lenne, egyáltalán vállalna-e feladatot a hazai kerékpársportban, erről is beszélt a Kohán Gergelynek adott, a Nemzeti Sport szombati Hosszabbítás-mellékletében megjelenő interjúban.
És a Hosszabbításban még olvashat arról is, hogy…
…miként kezdte a kőbányai Ganzban, a budapesti kölyökválogatottban és folytatta aztán külföldön, Barcelonában világsztárok között fantasztikus pályafutását Kubala László. Szombaton induló sorozatunkat Bodnár Zalán jegyzi;
…a Magyar Olimpiai Bizottság május 2-án tartja tisztújító közgyűlését, amely három jelölt, a posztot 2010 óta betöltő Borkai Zsolt, a korábbi főtitkár Szabó Bence és a Nemzetközi Vívószövetség sportigazgatója, Kulcsár Krisztián közül választja meg a MOB-elnököt. A jelölteknek ugyanazt a hét kérdést Szűcs Miklós tette fel;
…ki ne emlékezne Szoboszlai Dominik varázslatos góljára a Norvégia elleni selejtező utolsó percében, amellyel kilőtte az U17-es válogatottat a horvátországi Európa-bajnokságra? Nos, a 16 csapatos torna már rajtol is: május harmadikán csapatunk bemutatkozik Nagygoricán. Az U17-es labdarúgó Európa-bajnokságról Babják Bence gyűjtött össze mindent, amit tudni érdemes;
…az örökifjú Kóbor János kiváló gátfutónak indult, aztán futballozott, síelt, teniszezett, sőt vitorlázott is. A még mindig gőzerővel turnézó Omega frontemberével S. Tóth János készített interjút.