Valódi örömünnep – a Tour de France-on szurkolni óriási buli!

Nem túlzás állítani, hogy a verseny valódi örömünnep, amerre áthalad a közel kétszáz biciklis, megáll az élet néhány napra, feldíszítik a városokat és a kis falvakat. A szurkolók jó része a helyiek, akik nagyjából falunapot tartanak a kerékpárosok örömére, rengetegen grilleznek.

Amikor szóba elegyedtünk velük, azt éreztem, hogy a többségük nem túl részletesen követi a viadalt, de kiváló alkalmat lát benne a szórakozásra. Sokan jobban várják a versenyzők előtt haladó, a szponzorok 180 járműből álló karavánját, mint magát a versenyt.

Ez a karaván valahol egy latin karnevál és a május 1-jei felvonulások hangulatát ötvözi. A csapatok és a Tour támogatóinak igencsak giccsesen feldíszített autóiról és kamionjairól szól a zene, ceremóniamesterek gerjesztik a hangulatot, és talán a legfontosabb: ajándékokat dobálnak a tömegbe. Lehet ez gumicukor vagy bevásárlótáska, nagy örömmel várják a szurkolók. Az egész karaván közel 20 percen át vonul, így többet látnak belőle az emberek, mint a versenyzőkből.

Persze vannak sokkal elszántabb drukkerek is, akik akár két-három hét szabadságot is kivesznek, hogy lakóautóikkal kövessék a kétkerekű száguldó cirkuszt. Az út mentén a legtöbben azonban nem a legsikkesebb Sky- vagy a BMC-istállókat támogatják, hanem a helyi francia csapatokat.

A lokálpatriotizmus mellett ennek még egy praktikus oka van: egy Cofidis-szurkoló például a cégnél dolgozik, így választott kedvencet. Egy másiknak rokona volt a csapatfőnök. De azt is számon tartják, hogy melyik team melyik francia régióból érkezett.

A külföldi szurkolók is külön kasztot alkotnak, feltűnően sok a kolumbiai, akik sem kerékpárost, sem csapatot nem választanak, mert sokfelé érdekeltek. Ám ami a leginkább meglepő: még észt és finn drukkerekkel is találkozni lehetett.

A szurkolóknak két lehetőségük van a verseny követésére. Vagy felveszik a pozíciókat a szakasz mentén, és egész nap nézik az összesen 2000 (!) autó elhaladását, hogy a kerékpárosokat is láthassák néhány percre. A szerencsésebb változat a meghívott vendégek közé kerülni, és akkor autóval lehet a verseny előtt haladni, majd helikopterrel egy szakaszon követni a küzdelmet. Repülve vissza lehet előzni a mezőnyt, és folytatni az utat a befutóig. A helikopterek 20-25 perces etapokban cserélik az utasokat, és a kötelékben repülések már önmagukban is érdekes látványt jelentenek.

A szombati versenynapon a 100. km környékén szálltunk helikopterre, és a már négy részre szakadt mezőnyt tudtuk követni. Persze szabad szemmel a kerékpárosokat nem lehetett ilyen távolról kiszúrni, ez sokkal könnyebben megy a tévé elől. És ahogy a közvetítés egyik fontos eleme a táj bemutatása is, az Alpok völgyeiben száguldozó biciklisek a helyszínen is megragadó látványt nyújtottak.

Ami viszont kevésbé jön át a közvetítésekben, az az, hogy a szerpentines hegyi utakon helyenként az aszfalt igencsak rázós volt még autóval is.

Valahol ez a Tour egy másik fontos célja: keltse fel a turisták érdeklődését a francia vidékek iránt, és valóban, önmagában is lehetne nézni a tájról készült videókat a versenyről. Nem véletlen, hogy az esemény weboldalán a legfontosabb információk között a térség turisztikai bemutatását tartják számon.

A franciák kiváló példát mutatnak abból, hogyan lehet egy sportrendezvényt valódi népünnepéllyé alakítani úgy, hogy közben az ország imázsát is kiválóan fejlesszék.

Ezen a napon egyébként a konkrét versenynek is örülhettek: rögtön az elején az útvonalhoz közeli Chevryből származó Alexis Vuillermoz próbált meglépni a mezőnytől de ez nem sikerült neki sokáig. Viszont az etapot végül mégis francia nyerte, mégpedig Lilian Calmejane, ráadásul hazai színekben, a Direct Énergie csapattal.

A befutónál ováció fogadta a második francia szakaszgyőzelmet. És elnézve az utolsó kilométereken már a nyelvét nyújtogató sportolót, a biztatás is kellett ahhoz, hogy elsőként érjen be a célba. A holland Robert Gesink (Team Lotto NL-Jumbo) követte, majd a két megszökő kerekes mögött 50 másodperccel robogott be a boly, benne Chris Froome, Richie Porte és Fabio Aru is azonos eredménnyel. Így számukra a szombati nap sok szenvedés volt, a semmiért.

Miközben az elsőként befutó versenyzők díjátadója zajlott, igazából még véget sem ért az etap. Az utolsók 40 perccel maradtak le, a grupettóra már nem sokan voltak a befutónál kíváncsiak. Pedig nekik is szükségük lenne a biztatásra, hiszen még kevesebb idejük is marad a pihenésre, mint a nagymenőknek.

És néha a nagyobb nevek is a grupettóba keverednek: Arnaud Démare, az idei első francia szakaszgyőztes szintén az utolsók között tudott csak célba érni, messze a szintidőtől elmaradva.