„Nagyszerű sportember távozott, akit a mai edzők is példaként állítanak fiataljaink elé. A 'hatvanas évek mezőnyéből nem csak magasságával, de példamutató segítőkészségével is kitűnt. Tanítványai és sporttársai kedves, segítőkész sportemberként emlékeznek rá, aki mindenkinek segített kortól, nemtől, csapattól függetlenül. Jelenléte nyugalmat árasztott, melyet megőrzött a végsőkig. A sportág iránti szeretete, rajongása és tisztelete végig kísérte egész életét, haláláig tisztában volt a kerékpársport napi történéseivel” – írja megemlékezésében a bringasport.hu.
Juszkó János 1939. június 9-én született. Pályafutása Szegedről indult, jelentős nemzetközi eredményeit a BVSC színeiben jegyezte. Ötkarikás sikereit az 1964-es tokiói olimpián érte el, ahol az országúti csapatversenyben 12. lett (109.893 km; 2:32:19.96; 33 csapat, a magyar csapat tagjai: Juszkó János; Mahó László; Mészáros András; Stámusz Ferenc), az egyéni mezőnyversenyben pedig 132 résztvevő közül a 24. helyen ért célba (194.832 km; 4:39:51.74). 1973 után edzőként is dolgozott: a Központi Sportiskolában Karaki Zoltán mellett utánpótlás-neveléssel foglalkozott.
További legjobb eredményei: felnőtt országos bajnok (terepen 1965, országúton, egyéniben 1968), amatőr országúti világbajnoki 8. és 10. a 100 km-es csapatversenyben (1963, 1964), Békeverseny-győztes (1966), Békeverseny 2. helyezett (1967, 1969), Tour de Hongire 2. helyezett (1964), Tour de Hongrie 3. helyezett (1963, 1965), Mexikói körverseny-győztes csapatban (1966). Az év országúti kerékpáros sportolója 1964-ben és 1965-ben.