Alaposan rá kellett pihennie a Magyar körverseny mezőnyének a szombati napra, hiszen a leghosszabb, 206 kilométeres szakasz után következett a királyetap: noha többek szerint az első szakasz a sok emelkedő, lejtmenet-váltakozás miatt összességében nehezebb volt, mint a negyedik, a Karcag és Miskolc közötti 182 km-es táv végén jött az igazi feketeleves – a versenyzőknek meg kellett mászniuk a Bükkszentkeresztre vezető első kategóriás hegyet. Az 1940-ig Újhuta néven létező bükki ékszerdobozka Magyarország második legmagasabban fekvő lakott települése, az ide Miskolcról Bükkszentlászlón át felvezető szűk, kanyargós hegyi utacskára sokan autóval sem igen mernek rámenni (télvíz idején meg egyenesen tilos), és aki valaha megpróbálkozott már itt feltekerni bringával, pontosan tudja, mennyire pokoli tud lenni az a kevesebb mint 20 km alatti majd' 500 méteres szintemelkedés.
Persze, a „jutalom" sem marad el: ha az ember felszenvedte magát, a festői falvacska után jöhet a lejtmenet az ország egyik legszebb része, Lillafüred felé – más kérdés, hogy ezen a szinten már ez sem veszélytelen műfaj, hiszen irtózatos sebességgel száguldanak lefelé a versenyzők.
Aztán hogy ez a bizonyos rápihenés mennyire sikerült nekik úgy, hogy előző este Hajdúszoboszlón a szállodájuk mellett országimázs gyanánt olyan világraszóló mulatós parti dübörgött késő éjszakába nyúlóan, hogy arra a halottak is felkeltek (de legalábbis forogtak a sírjukban), nem tudni, ám hogy 206 km letekerése után nem ezt a büntetést érdemelték volna, az is biztos...
A szombat délelőtti lassú rajtot a párja révén karcagi szálakkal is bíró vb-ezüstérmes dzsúdósunk, Tóth Krisztián engedte el, aki egy hete még a Papp László Budapest Sportarénában rendezett Grand Prix-n vitézkedett és szerzett aranyérmet, de új, rögtönzött szerepkörében sem vallott szégyent.
Az útvonal három részhajrát is tartalmazott – egyet Tiszafüreden, egyet Mezőcsáton és egyet Miskolcon –, a sprinterek nyomban az éles rajtot követően el is kezdtek akciózni, hogy rámenjenek a pontokra és a sprinthajrákért kapott időjóváírásra, tudván, a végén a hegy nem az ő játszóterük lesz. Így tett az összetettbeli éllovas Manuel Belletti is, aki rögtön az első sprintet behúzta, minimálisan növelve az előnyét a második helyen álló honfitársával, Matteo Moschettivel szemben, aki harmadikként száguldott át a tiszafüredi kerékpáros centrumnál kijelölt vonalon.
Majd a sokadik támadási kísérlet után egy ötfős szökevénycsoportnak sikerült is az elmenés (magyar versenyző ezúttal nem volt érintett benne), őket egészen Miskolcig hagyta is a mezőny, végül az emelkedő előtt nem sokkal zárt össze a boly. Jöhetett tehát a hatnapos viadal legkeményebb hegye, amelyen nagy örömünkre magyar sikert ünnepelhettünk: a Pannon Cycling Team versenyzője, Valter Attila ért fel legelőször a bükkszentkereszti hajrához, így ő lett a nemzetközi szakzsargonban csak „King of the Mountains"-nek hívott „Hegy ura".
„A cél előtt próbáltam tartani a helyemet, és minél előrébb kerülni. A győztes srác ügyesen csinálta, elkanyarodott ötszáznál, lehet, hogy nekem is ezt kellett volna tennem. Tanulok az esetből, biztos, hogy egyszer-kétszer nekem is összejön majd ilyen győzelem" – mondta Valter Attila, aki legjobb magyarként végül a nagyszerű ötödik helyen zárta a szakaszt.
A lejtmenetet mindenki szerencsésen túlélte, de ahogy az várható is volt, az emelkedő azért alaposan szétszakította a mezőnyt. Az élboly együtt érkezett meg a Miskolcon a Városház tér mellett felállított célhoz, ahol a tomboló tömegben mezőnyhajrá döntött a szakaszsikerről. A győztes végül az utolsó métereken a legjobb ütemben indító Nikodemus Holler lett, aki érthető módon nagyon örült.
„Nagyon tetszett a szakasz, még úgy is, hogy nem vagyok egy nagy hegyi menő. A hajrára tizenöten maradtunk elöl, szerencsére sikerült gyorsan vennem a kanyart, ezzel szereztem egy kis előnyt, amivel végül meg tudtam nyerni az etapot" – mondta a német szakaszgyőztes.
Nem csüggedhetett Belletti sem, aki megint a dobogón végzett – az olasz maximalizmusát azért jól mutatja, hogy bár eddig a verseny során kivétel nélkül minden egyes szakaszon legalább dobogós volt, és szombaton is tovább növelte az előnyét az összetettben, a célba érést követően először mérgében rácsapott a kormányra, hogy nem jött össze neki az etapsiker...
A 39. Magyar körverseny utolsó szakasza vasárnap Kazincbarcikáról indul, s Edelényen, Szendrőn, Aggtelken és Felsőnyárádon áthaladva 125 km megtétele után ott is zárul – itt már nagy meglepetés lenne, ha a kereken fél perccel vezető Belletti elveszítené a sárga trikót.
39. TOUR DE HONGRIE
4. szakasz (Karcag–Miskolc, 182 km): 1. Nikodemus Holler (német, Bike Aid) 4:08:44 óra, 2. Belletti (olasz, Androni Giocattoli-Sidermec) azonos idővel, 3. Malecki (lengyel, CCC Sprandi Polkowice) a. i., ...5. Valter Attila (magyar, Pannon Cycling Team) a. i. Az összetett állása: 1. (sárga trikóban) Manuel Belletti 16:34:19, 2. Toto (olasz, Sangemini-MG.Kvis) 30 másodperc hátrány, 3. Schelling (svájci, Vorarlberg Santic) 32 mp h. A gyorsasági pontverseny állása: 1. Belletti 29 pont, 2. (zöld trikóban) Manuel Moschetti (olasz, Polartec-Kometa) 16, 3. Bratascsuk (ukrán, Team Novák) 13. A hegyi pontverseny állása: 1. (piros trikóban) Patryk Stosz (lengyel, CCC Sprandi Polkowice) 16, 2. Valter Attila 15, 3. Cantón (spanyol, Polartec-Kometa) 13. A magyarok versenyének állása: 1. (fehér trikóban) Valter Attila 16:36:11, 2. Dina Márton (Pannon Cycling Team) 16:36:39, 3. Karl Ádám (Magyar válogatott) 16:43:27. A csapatverseny állása: 1. CCC Sprandi Polkowice 49:45:01, 2. Sangemini-MG.Kvis 24 mp h., 3. Androni Giocattoli-Sidermec 43 mp h.
Következik: 5., utolsó szakasz (Kazincbarcika–Kazincbarcika, 128 km)