– Hogy érezte magát egész nap? Szép, hosszú szakasz volt…
– Az, mégis ennyit még sosem nevettem verseny közben, és ez teljes egészében a magyar szurkolóknak volt köszönhető – felelte Valter Attila, a Groupama-FDJ versenyzője. – Olyan jelmezeket láttunk az utak mentén, hogy nem is akartunk hinni a szemünknek, hihetetlen volt a hangulat és a lelkesedés megint. Én a városneveket is jólesően megmosolyogtam, szürreális például, hogy Nagybajomon megy keresztül a Giro d'Italia mezőnye...
– Hogy látták a külföldi versenyzők ezt a három magyar napot?
– Bátran állíthatom, hogy őket is lenyűgözte. Végig azt tapasztalták, hogy a magyar emberek mennyire várták ezt a Girót, és mennyire készültek rá, ez nagyon tetszett nekik. Mindenkitől azt hallgattam a három nap alatt, hogy az utóbbi évek legjobb „Nagy rajtját” rendeztük meg, ez egyértelműen a magyar embereknek köszönhető.
– Sokáig eseménytelenül telt az etap, de a végén azért már volt némi ideges mocorgás a mezőnyben.
– Hosszú volt és összességében valóban eseménytelen – szerencsére, teszem hozzá –, de hát a Giro már csak így szokott kezdődni. Szerintem mindenkinek jó napja volt, a végén már azért elég jó sebességgel mentünk. Már harmincöt-negyven kilométerrel a vége előtt elég stresszes volt a mezőny, amikor Badacsony után rámentünk egy rosszabb minőségű, szűk útra. Ott az életem árán előre tudtam kerülni valahogy, és a terv szerint ott is tudtam maradni. Hátrébb mindig stresszesebb szokott lenni, mint legelöl, ahol viszont nagyon kell nyomni... A dobogónknak nagyon örülök!
– Milyen érzésekkel repül át Szicíliába?
– Csak jó érzésekkel – a repülőn lesz majd mit emészteni… Ez a három nap ünnep volt, és ez az érzés tulajdonképpen most csúcsosodott ki bennem. Mindig figyelni, koncentrálni szoktam a kerékpáron, elvégre vallom, hogy ez a világ legnehezebb sportja; de egyben mégis a legjobb, és most abszolút megtapasztalhattuk, hogy miért. Méghozzá a magyar szurkolóknak köszönhetően: tényleg elképesztő napok voltak ezek!