Dina Márton: Harmincévesen is folyamatosan fejlődök

– Tavaly októberben jelentették be, hogy 2026-tól az MBH Bank CSB Telecom Fort színeiben folytatja pályafutását. Hogy érzi magát az új környezetben?
– Összességében jól vagyok és látva belülről a csapatot, ezt a váltást előrelépésként élem meg az Euskaltel-Euskadihoz képest, bár azért nem óriási a különbség.

– Miben más az MBH?
– Figyelmesebbek a részletekkel kapcsolatban, jobban sikerült kialakítani a naptárt és tekintettel vannak én véleményemre is, minimális beleszólást kapok. Nem vagyok „szétversenyeztetve”, így normálisabban felkészülhetek az adott megméretésre. Valamint nekem az is fontos, hogy relatíve sok időt tölthetek itthon. Azért többnyire nehéz versenyekre küldenek, az én karakterem pedig az utóbbi időben változott, jeleztem például, hogy szeretnék többet menni Belgiumba és kevesebb hegyi versenyen mennék, mert már egyre kevésbé gondolom magam igazi hegyimenőnek.

– Ehhez mit szóltak?
– Voltam Belgiumban és majd megyek is, de nem alakították át emiatt a versenynaptáramat. Majd lehet, hogy a jövőben ezen változtatunk valamennyit, ám egyelőre még marad ez a nagyrészt segítői szerep, mert van nálam jobb hegyimenő és jobb sprinter is.

– Az eddigi eredményeivel mennyire elégedett?
– Nagy eredményeket idén még nem értem el, egyszer Belgiumban sprintelhettem, valamint a Tour of the Alps-on mehettem magamért. Utóbbin a második, döntő szempontú nap nem ment különösebben jól, cserébe az utolsó három már kedvezőbben alakult, így inkább a teljesítményre vagyok büszke, nem az eredményre. Az nem rossz, hogy összetettben 23. lettem az Alps-on, viszont ilyen szintű, pro-versenyen végeztem már korábban előkelőbb helyen is. Számok alapján ugyanakkor előrébb vagyok.

– A saját magával szembeni elvárásokkal hogyan áll?
– Abszolút jól. Én fel tudom dolgozni, hogy nagyrészt nem magamért megyek, ha a teljesítményem jó, akkor elégedett vagyok. Ez a sportág más, korábban évekig hegyikerékpároztam, ha ott van egy jó napom, akkor elérek egy jó eredményt. Országúton viszont lehet jó napom, de ez nem feltétlenül mutatkozik meg a helyezésekben. Persze, magammal szemben van egy megfelelési kényszer, de arra büszke vagyok, hogy még így harmincévesen is folyamatosan lépdelek előre. Ez teljesítmény, ezért dolgozom. Országúton rettenetesen nehéz kimagasló eredményt elérni, mert mindennek össze kell állnia.

– Ez mit jelent pontosan?
– Azt, hogy egyrészt legyél elsőszámú ember a csapaton belül, ez például tíz alkalomból maximum egyszer-kétszer valósul meg, emellett legyen jó napod és megfelelő helyed is. Nem beszélve a rettenetesen sok szerencséről…

– Az mennyit számít, hogy 2025 nyara óta ön viseli a magyar bajnoknak járó piros, fehér, zöld trikót?
– Kezdem egészen megszokni, nagyon szeretek benne versenyezni. Sokan felismernek, képet is gyakran kérnek, bár vannak, akik azt hiszik, hogy én vagyok az olasz bajnok… Szeretném megőrizni, vagy ha más nem, a csapaton belül tartani. Rettenetesen jó élmény volt tavaly megnyerni az ob-t, és kiváltság ebben versenyezni.

– Április elején úgy tűnt, nem indulhat csapatával a Magyar körön, az MBH-s Makrai Bálint doppingügye miatt ugyanis a szervezők kizárták önöket, majd utóbb mégis engedélyezték az indulást. Miként élte ezt meg?
– Kifejezetten rosszul, de ez a múlt, már megtörtént. Nehezen tudnék erről érzelmek nélkül beszélni, de én kerékpáros vagyok, nekem az a feladatom, hogy amelyik versenyen indítanak, azon elvégezzem a munkámat. Rossz érzés volt, kicsit el is ment a kedvem akkor a Tour de Hongrie-tól, de arra próbálok koncentrálni, hogy az év egyik nagy célja áll előttem, hamarosan kezdődik, és hazai közönség előtt tekerhetek.

– Visszajött a kedv?
– Ha a hazai pályát és a közönséget tartom szem előtt, akkor igen.

– Mit szól az útvonalhoz? A pécsi Bárány útról azért lehetnek szép emlékei.
– Igen, az a szakasz fekszik, de majd meglátjuk, milyen lábaim lesznek. A TdH specialitása, hogy az ötnapos versenyzés során van gyakorlatilag másfél óra, amikor eldől az egész. Ezt nem lehet a Tour of Alps-hoz hasonlítani, mert ott az elejétől a végéig tartott a harc. Remélem, jól állnak majd a csillagok és a szerencse is mellém áll, olyan lábaim lesznek, mint az Alps-on.

– Miként látja az esélyeit a legjobb magyart illető fehér trikóra?
– Tudom, hogy jön Valter Attila és erős sorral érkezik a Team United Shipping is. Nyilván fontos a csapatnak a fehér trikó, de nem hiszem, hogy az első, sík szakaszon elmenésben leszek azért, hogy felvegyem a fehéret, inkább megpróbálok az összetettre koncentrálni.

– Említette korábban, hogy nagy álma részt venni még egy háromhetes körversenyen. Csapata jól áll idén, egyes vezetők szerint összejöhet jövőre a részvétel a Giro d’Italián. Lát erre esélyt?
– Szerintem még erről felesleges beszélni. Amíg nem vagyunk benne év végén a legjobb harminc csapatban, addig nem érdemes ezen gondolkodni. Még sok víz lefolyik a Dunán, nagyon sok versenyen nagyon jól kell szerepelnünk, ez nem ilyen egyszerű. Amikor 2021-ben részt vettem a Girón, sokkal könnyebb helyzetben volt a csapatom, az EOLO-Kometa. Az EOLO ugyanis szponzorálta a Tirreno–Adriaticót és az Olasz körversenyt is, így számíthattunk arra, hogy meghívnak minket. Új csapatként ki kell harcolnunk a meghívót.