Győri öröm, Fradi-bánat

A bizonyítási vágytól fűtött csapatok nagy iramban kezdték a meccset. Uhraková révén a fővárosiak szereztek vezetést, s bizony a hazaiakért szorítók nem sejtették, hogy ilyen élményben legközelebb a második félidő hajrájában lesz részük. Jól teljesítettek a győri átlövők, a vendégek kapujában pedig Sirina produkált kiválót, míg a Fradi játékosai kapkodtak, sorra hagyták ki a ziccereket, s követték el a technikai hibákat. Mindezt vélhetően a nagy akarás számlájára írhatjuk, hiszen Sitiék küzdőszellemére nem lehetett panasz. A ferencvárosiak azonban éppen akkor kerültek igazán nagy bajba, amikor felzárkózhattak volna, hiszen 5–3-as ETO-vezetésnél hétmétereshez jutottak és emberelőnybe kerültek. Farkas hetesét Sirina kivédte, míg a százhúsz másodperces Fradi-létszámfölény két győri gólt hozott. Németh András időkéréssel próbálta rendezni a sorokat, ám úgy tűnt, ezzel sem sikerül megállítaniuk a száguldó vendégeket. Nitescu góljával már tetemes lett a győri előny (5–10). Miklosová állt a Fradi kapujába, s néhány bravúrral lelket vert társaiba, közelített az FTC, időt kért Róth Kálmán (8–11). A jó tanácsok használtak, hiszen az ifjú Temes hetesével és Lovász indításból szerzett találatával újra öttel mentek a vizitálók. A pályán, az oldalvonal mellett és a lelátón is egyre paprikásabb lett a hangulat, s ebben bizony volt némi szerepe a bírópárosnak is. A feszültség félreérthetetlen jele volt, amikor a hazaiak mestere a pályán protestált egy általa igazságtalannak vélt ítélet miatt. Talán ez a momentum rázta fel a fővárosiakat, hiszen egy alig több mint egyperces jó sorozatukkal 12–15-ről érték utol a Győrt. Ekkor lőtte Farkas első akciógólját, s csatlakozott hozzá a Ferencváros két szlovák mezőnyjátékosa Uhraková és Mraviková is. Utóbbinak egyébként kulcsszerepe volt abban, hogy tartotta magát a bajnoki címvédő, hiszen fontos pillanatokban tréfálta meg az egyébként remeklő Sirinát. A győriek térhettek előnnyel pihenőre (16–17), az utolsó percben ugyanis Mörtel talált be.

Fordulás után minden kísértetiesen hasonlított az első játékrész kezdetéhez, azaz "bent ragadt a Fradi”, meglépett az ETO (17–20). A hazaiak azonban újra összekapták magukat, s a 40. percben Tóth révén egyenlítettek (21–21). Újra a Győr percei következtek, s megint hárommal vezettek Róth Kálmán tanítványai (21–24). Talán nem meglepő, de a "flúgos futam” forgatókönyve alapján következett a Herz-FTC (24-24), sőt Lőwy góljával már vezetett is.
Igaz, mindkét oldalon sok volt a hiba, de mindenkit kárpótolt a hatalmas iram, a két végletekig elszánt csapat csatája. Az utolsó tíz perc kezdetén Lőwy újabb találatával megint vezetett a Fradi (26–25). A kedélyek sem csillapodtak, s csak olaj volt a tűzre a fáradni látszó játékvezetők sok tévedése. Volt olyan eset, amikor egy támadáson belül mindkét fél "megorrolt” rájuk, ráadásul joggal. Fej fej mellett értek el a csapatok a hajrá perceihez, s a két pont sorsát végül Mehlmann fél perccel a zárás előtt lőtt gólja döntötte el (29–30).
Joggal ünnepeltek a vendégek, okkal szomorkodtak a ferencvárosiak, az pedig biztos, hogy erről a meccsről még több fórumon is szó esik majd...

Mestermérleg
Németh András: – Hiába adjuk a legtöbb válogatottat, és hiába játszunk tartósan az európai élvonalban, a hazai játékvezetés fő ellenségének tekint minket.
Róth Kálmán: – Mindenkinek köszönöm, aki ehhez a hatalmas sikerhez hozzájárult. Ezt a győzelmet az elődömnek ajánlom.