Egész héten arra készültek a dunaújvárosi kézilabdázók, hogy ledolgozzák háromgólos hátrányukat, így alig várták már a visszavágó kezdő sípszavát. A közönség is kitett magáért, tapsvihar fogadta a melegítést megkezdő hazaiakat.
"Mindent meg fogunk tenni a továbbjutásért, de kockázatvállalás nélkül nem fog menni” – figyelmeztetett a mérkőzés előtt Kiss Szilárd. Orosz kollégája, Levon Akapijan csak sejtelmesen mosolygott az esélyeket latolgató kérdés hallatán. "Három gól sok vagy kevés? Majd a pályán kiderül. Néha tíz gól előny sem elég.” A dübörgő hangorkánban induló találkozón a kapusok lendültek leggyorsabban játékba. Előbb Alizar, majd Pálinger is önbizalom-növelő védést mutatott be. Fokozódott a hazai szurkolók jó kedve, amikor Borók megnyitotta, majd Pálffy folytatta a góllövést. Az oroszok a volgográdi mérkőzésen is parádézó Bodnyeva révén a 6. percben szerezték első találatukat. Meglephette a vendégeket, hogy a kezdetben hatos fallal védekező hazaiaknál ezúttal Borók, majd később Szrnka is pályán maradt védekezésben. Óriási csata dúlt a pályán, az orosz nehézbombázók sehogyan sem tudtak túljárni a végtelenül odaadóan játszó újvárosiak eszén. Kindl emberelőnyben lőtt góljával már ledolgozta hátrányát a Dunaferr (5–2). A félidő közepén Pigniczki, majd Gáspár is beszállt védekezésben, újabb kellemetlen meglepetéseket szerezve az orosz óriásoknak. A félidő hajrájában többször is öt gólra növelhette volna előnyét a Dunaferr, de az orosz kapus, Alizar is halmozta a bravúrokat. A szünetben Bodnár Sándor, az újvárosi kézilabda kft. ügyvezetője arról beszélt, hogy nem félti a lányokat, sőt Volgográdban is néhány perc kellett volna csak a még jobb eredményhez. "Kiss Szilárd irányításával olyan taktikai és fizikai munkát végeztek a héten a lányok, olyan elszántan edzettek, hogy annak csak győzelem, továbbjutás lehet a vége.” Szünet után Borókot küldték ki a bírók, az oroszok kihasználták az emberelőnyt, sőt Iljukina büntetőből egy gólra csökkentette együttese hátrányát.
Ferling Bernadett (labdával) sok gondot okozott a vendég volgográdi játékosoknak
Még nagyobb is lehetett volna a baj, Pálinger azonban zseniálisan hatástalanította a következő büntetőt, elmaradt az egyenlítés. A válogatott kapus a folytatásban is lenyűgözte ellenfeleit, és éljenzésre késztette rajongóit szebbnél szebb védéseivel. A parádés kapusteljesítmény társait is serkentette, fokozatosan elhúzott a Dunaferr. Pálffy ejtésből volt eredményes, Borók szélről lőtt bombagóllal már ötre növelte a magyar előnyt. A dunaújvárosiak támadásban hihetetlen sok futással rombolták az orosz védőfalat, védekezésben rengeteget ütköztek, szétzilálták a volgográdi óriások összjátékát, egyszerűen nem engedték lőni Naukovicsot és Poljenovát. Tizenöt perc alatt mindössze három gólt volt képes lőni a világbajnokokat felvonultató orosz együttes! A Dunaferr ezzel szemben száguldott. Borók ellenállhatatlanul és pontosan lőtt, miközben a vendégek egyre csak Bodnyevát keresték labdáikkal. A kiváló beállósra azonban időnként három magyar is rácsimpaszkodott. Kindl átlövésével az 52. percben már nyolcra nőtt a magyar előny (22–14), felállva tombolt a lelátó. A hihetetlen rohanás közben kicsit több hiba csúszott az összjátékba, de a hazaiak magabiztosan őrizték megnyugtató előnyüket. A Dunaferr végig vezetve, határtalan lelkesedése mellett pontosan kidolgozott és végrehajtott taktikájának köszönhetően 45–43-as összesítéssel jutott a legjobb négy közé.
Mestermérleg
Kiss Szilárd: – Óriási küzdelem zajlott minden egyes gólért a pályán. Elsősorban kiváló védekezésünknek és kapusteljesítményünknek köszönhetően vívtuk ki a továbbjutást. Mindössze tizennyolc gólt kapni egy ilyen lövőerővel, klasszisokkal felvonuló ellenféltől, ez önmagáért beszél.
Levon Akapijan: – A "kiváló portugál bírók” mindent megtettek a magyar csapat sikere érdekében. Csapatomban sok a fiatal játékos, ennek ellenére nem voltunk rosszabbak a kiváló Dunaferrnél.
Szóról szóra
Pálinger Katalin: – Döntőnek bizonyult, hogy a második félidőben minden poszton tudtunk valami pluszt nyújtani. Mindig "villant” közülünk valaki, míg az ellenfélnél csak Bodnyeva nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
Pálffy Zsuzsa: – Hihetetlen kemény csata volt. Máskor tíz mérkőzésen szoktam ennyit ütközni, mint ma.
Borók Rita: – Nagyon nehéz mérkőzés volt. A szívünket is kitettük a pályára. Örülök, hogy döntő pillanatokban tudtam gólt szerezni, de mai sikerünk a csapat érdeme.
Oblisz Anita: – Rengeteget dolgoztunk ezért a mérkőzésért, a továbbjutásért, de megérte. Néhány évvel ezelőtt Volgográdban vívtuk ki a KEK-döntőbe jutást, az orosz város most is jó előjel…
Kindl Gabriella: – Óriási öröm, hogy eljutottunk az elődöntőbe, innen már csak a finálé és a kupagyőzelem következhet. Kitartóak voltunk, felőröltük ellenfelünket.
Nagy Ivett: – Még ennél is tudunk jobban játszani, de a legfontosabb most a továbbjutás. Remélem, hogy a Cornexi is továbbjut, és akkor két magyar csapat is a döntőbe jutásért küzdhet.
Pigniczki Krisztina: – A várakozásoknak megfelelő nehéz mérkőzést vívtunk. Döntőnek bizonyult, hogy többször is át tudtuk futni a pálya középső harmadát, gyorsindításokból tudtunk gólokat szerezni.