Nem kell korán kezdeni

Orvoslást tanul, szeret zongorázni és fotózni. Mindebből látszik, rossz ember nem lehet. Nem is az, bár időnként borzasztóan idegesítő, ahogy a támadók szemébe vigyorog, egy-egy ziccer hárítása után. Ő Cecilie Leganger.

Tizennégy évesen próbálta ki magát először a háló előtti csíkos keretben, lám: nem kell túl korán kezdeni, vagy legalábbis túl hamar specializálódni. A tehetséget pedig bizonyára nem lehet eltanulni: öt év múlva (a még mindig kis) Ceciliet a felnőtt világbajnokság legkiválóbb kapusának választják. 1993-at írunk, s vb-bronzérmet akasztanak a szőke hölgy nyakába saját hazájában, Norvégiában. Világbajnoki érmekből kiállítást rendezhetne, van aranya és ezüstje is, előbbi 1999-ből (szintén odahaza gyűjtötte be), utóbbi 2001-ből Dél-Tirolból. Aztán őrizget még egy olimpiai bronzot is, Sydney-ből, talán csak azért nem aranyat, mert az elődöntőben a magyar hölgyekkel kellett farkasszemet néznie, s ugye mindenki emlékezik a Mocsai-csapat szinte tökéletes játékára?

Cecilie Leganger világversenyeken összenyert medálkollekciója különösen amellett szembetűnő, hogy klubcsapataiban elkerülték a hangzatos nemzetközi sikerek. Nem is kereste őket igazán, sosem védett világklasszis csapatban, inkább a szülőföldjéhez ragaszkodott, így korábban a Baekkelagets Oslo, míg most a Tertness Bergen szolgálatában állt.