Egy meccsre a mennyországtól

A második félidő derekán már az északiak sztárjátékosainak arcán is látszott: becsapva érzik magukat, ők bizony nem erre számítottak! A – többek között – hatalmas futómennyiségéről híres csapatot ugyanis – többek között – éppen futásban verte meg a dunaújvárosi együttes. A dán sztárok gesztusaiból pedig szinte sugárzott a döbbenet, érezhető volt, hogy nekik előzetesen nem ezt ígérték. A Dunaferr ötgólos előnnyel kezdheti szombaton a viszszavágót, s ha Kiss Szilárd tanítványai idegenben is tudják hozni a második félidőben produkált játékukat, akkor a visszavágó végén magyar örömünnepet láthat majd a közönség.
A dunaújvárosiak mestere egy nappal a finálé első csatája után így emlékezett. "A mérkőzés végében benne volt a hat-hétgólos győzelem lehetősége is, a mi hibánk, hogy nem lett meg – kezdte Kiss Szilárd. – Igaz, előzetesen az ötgólos különbség is szépnek tűnt volna. Az első harminc percben főként a védekezéssel lehettem elégedett, a támadásokkal viszont akadt gond. Főként a bal oldali átlövések sikerültek gyengén, ráadásul sok tiszta helyzetet puskáztunk el. A második játékrész elején áttértünk a nyitott védekezésre, sikerült néhány labdát szerezni, s ez nagyon jót tett a játékunknak. Erősödött az iram, és ettől kezdve már a mi kezünkben volt az irányítás.”
A Dunaferr játékát egész évben meghatározta Pálinger Katalin remek teljesítménye. A válogatott kapus a Slagelse elleni találkozón is bravúrok sorozatát mutatta be. "Mint oly sok más sportágban, a kézilabdában is kulcsember a kapus – fogalmazott Kiss Szilárd. – Ha jól véd, ha bravúrokat mutat be, az jó hatással lehet a mezőnyemberekre is. Pálinger produkciója egész évben szinte hibátlan, s ez a döntő első meccsén is nagy hasznunkra volt. Arról már nem is beszélve, hogy az ő teljesítménye nélkül egyik nagy fegyverünket, a nyitott védekezést sem tudnánk ilyen hatékonyan alkalmazni.”
A dunaújvárosiak sok nagy csatát megélt szakvezetőjét arról is faggattuk, hogy szerinte csapata mivel tudta meglepni a dánokat. "Talán a legfontosabb a futóteljesítményünk volt – mondta. – Láttam a dánok hazai bajnoki meccseiről készült videofelvételeket, s bizony elképesztő volt látni, hogy mennyit futnak, s mi talán éppen ebben kerekedtünk föléjük. Az első félidő végén érezhető volt, hogy felkészültek a nyitott védekezésünkből, ám a szünet után ebben sokkal agresszívebbek lettünk, így fel tudtuk tartóztatni a befutó embereket. Ehhez jött hozzá, hogy az átlövőjátékunk hatalmasat javult, s a mérkőzés végén már sikerült egy-két kifejezetten szellemes megoldás is. Az első lépést mindenesetre megtettük, s előnnyel utazhatunk a visszavágóra. Biztos vagyok benne, hogy a dánok alaposan elemzik majd az első mérkőzést, s mi is megpróbáljuk kijavítani majd a hibáinkat. Remélem, hogy elég lesz az ötgólos előny, hiszen csodálatos lenne megnyerni a kupát.”
A dánok láthatóan alaposan felkészültek a Dunaferr játékából, s külön készültek Szrnka Hortenzia átlövéseire. Sokáig hatékonyan semlegesítették a magyar lány bombáit, ám a második félidőben egyszer csak elkapta a fonalat a dunaújvárosiak nyolcas számú játékosa, s végül öt góllal zárta a meccset. "A mérkőzés elején talán feszültebb voltam a kelleténél, de ez talán érthető egy európai kupadöntőben – emlékezett Szrnka. – Szerencsére nem vette el a kedvemet, hogy néhány lövésemet sáncolták a dánok, s egyszer csak megtört a jég. Remélem, a visszavágón a második félidei játékunkat tudjuk hozni, akkor nem lehet gond.”
A Dunaferr számára kritikus első játékrészben Ferling Bernadett és Borók Rita tartotta a lelket a társakban. A dunaújvárosiak közül valószínűleg a balkezes átlövő tudja a legjobban, mire is számíthatnak a visszavágón, hiszen két szezont játszott a Viborg HK csapatában. "Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus hangulatú csata lesz a kupadöntő második mérkőzése – mondta Borók Rita. – A dánok a pályán és a lelátón is mindent megtesznek majd azért, hogy a Slagelse nyerje meg a trófeát, s nekünk akkor lehet esélyünk, ha a második félidőben mutatott játékunkat tudjuk hozni. No meg persze az is fontos, hogy ne ijedjünk meg a nagy lehetőségtől és a körülményektől. Ellenfelünk az edző Anja Andersen vezetésével már az újvárosi meccsen is sokszor furcsán viselkedett, ezek után nem nehéz kitalálni, hogy hazai környezetben minden, számukra nem tetsző ítélet után vad reklamálásba kezdenek. Nekünk nem szabad felvenni a kesztyűt, mert csak akkor lehetünk eredményesek, ha a saját dolgunkkal, a játékkal foglalkozunk. Ezt tettük Dunaújvárosban is, és huszonhét huszonkettőre nyertünk.”