Következhet az aranycsata!

Az újvárosiak nehéz menetből érkeztek, hiszen az elmúlt héten kétszer is játszottak a bajnoki címvédő Fotex ellen, s a második találkozón – hazai környezetben – csúnya, 13 gólos vereségbe szaladtak bele. Érdekes, de ez az eredmény a Tisza-parti szurkolókat is igencsak bántotta, a Pick–Dunaferr meccs előtt sokan azt taglalták, hogy az újvárosiak nem tettek meg mindent a Fotex legyőzéséért. (Ha a Dunaferr megverte volna a veszprémieket, akkor már szerdán bajnok lehetett volna a Szeged.) Talán ezért, talán a nagy tét miatt volt elképesztően ideges, sőt esetenként már-már ellenséges a hangulat a lelátón, és a hatalmas feszültség a pályán levőkre is átragadt.
Nagyon sok volt a szabálytalanság, ennél már csak hibából számolhattunk meg többet, főként a vendégoldalon. Hamar meglépett a házigazda, még öt perc sem telt el, s már 4–0-ra vezetett a Pick, ráadásul közben Kuzmicsov majdnem verekedésbe keveredett a pályán, majd hosszasan kellett ápolni az újvárosiak egyébként két perces kiállítással sújtott, vérző arcú játékmesterét. A Dunaferr azonban nélküle is megkezdte a felzárkózást, persze ehhez az is kellett, hogy a hatodik hazai gól után a gyenge napot kifogó Stochlt Szathmári váltsa a kapuban. Az örökifjú hálóőr pedig bravúrt bravúrra halmozott, ha csak rajta múlik, akár ki is egyenlíthetett volna az Újváros. Csakhogy társai támadásban elképesztő bakikat követtek el, többször elejtették a labdát, néha pedig úgy tűnt, mintha kidobósoznának egymással. Pedig az akaratra ezúttal nem lehetett panasz. A szünetig tetemesre nőtt a szegedi előny, mert a másik kapu előtt is remek formában ténykedett Perger, támadásban pedig Mezei bizonyult megállíthatatlannak. Kisebb felzúdulást okozott, hogy a félidő utolsó perceiben Doros könyökkel leütötte az időközben visszatért Kuzmicsovot, ám a játékvezetők a jól megérdemelt piros lap helyett csak kétperces büntetéssel sújtották a Pick beállósát.

A fordulás után bosszankodhattak azok a szurkolók, akik kicsit hosszabban időztek a büfében, hiszen alig több mint másfél perc alatt három gólt szórtak kedvenceik, s ezzel tízre nőtt a különbség. A későn visszaérők kedélyállapotán csak rontott, hogy a következő nyolc percben viszont nem láthattak szegedi találatot, ám Bene három hétméterest is értékesített, s máris közelebb került a Dunaújváros.
Berta megtörte a szegediek gólcsendjét, s ettől kezdve már valóban csak a hazai győzelem különbsége lehetett kérdéses. Valamelyest higgadtabbak lettek a játékosok, és a vendégek igyekeztek becsülettel végigküzdeni a számukra nem sok sikerélményt tartogató mérkőzést, míg a hazai kézilabdázók lélekben már a vasárnapi, veszprémi aranycsatára készültek.

Mestermérleg
Dragan Djukics: – Ha az alapszakaszban szerzett pontok is számítanának a rájátszásban – mint a nőknél –, akkor már bajnokok lennénk. Nem panaszként mondom ezt, hiszen így is az élen állunk, és újabb nagyon fontos mérkőzést nyertünk meg. Az első félidei játékunk jó alap lehet a vasárnapi, mindent eldöntő csatára.
Kolics János: – Szemben a Fotex elleni hazai mérkőzésen tapasztaltakkal, most – az eredménytől függetlenül – elégedett voltam csapatom hozzáállásával. Akadtak rossz időszakaink, de végig megmaradt a tartásunk.