Drámai finálé Szolnokon

A két Bajnokok Ligája-résztvevő gárda ebben az évadban már ötödször csapott össze, és az eddigi találkozóikon három Pick-diadal született. Ám a legfontosabb ütközetet, a bajnoki döntőnek beillő csatát a dunántúliak nyerték meg.
A szurkolótáborok hangpárbaja döntetlenre végződött a mérkőzés előtt, és közben alig lehetett hallani, hogy a szervezők és az MKSZ vezetői köszöntötték a bírói pályafutását befejező Cserepes Bélát.
A hazai klubcsapatok évadzáró presztízscsatáját a Szeged kezdte lendületesebben és eredményesebben. Főleg Matics volt elemében, aki a vb-gólkirály Pérezt őrizte és emellett csapata első öt góljából hármat lőtt (2–5). Zovko edző elégedetlen volt Sterbik játékával és Fazekast küldte a kapuba, aki a hírek szerint Veszprémbe tartó Buday bombájának hárításával mutatkozott be. A rettentesen erős iram és a pattanásig feszült hangulat a kispadon ülők idegeire is hatott: a 10. percben egy szabálytalanság miatt mindenki betódult a pályára, játékosok és vezetők egyaránt lökdösődtek, ám a bírók pillanatok alatt rendet tettek. A nagy rohanás kezdvezett a Veszprémnek, amely a félidő közepén felzárkózott és fordított (7–6). A játékosok kicsivel higgadtabban, de továbbra is óriási iramban kézilabdáztak, és a fordulatos csatában (8–9, 12–10, 12–13) a kapusok mellett Dzomba és Lazarov remekelt. Buday és Éles, a két irányító igyekezett higgadtságra inteni társait, ám ez nem volt könnyű a fergeteges hangulatban. A bajnoki címről döntő meccsen volt hasonlóan tüzes a légkör, ám ott nem láttunk ilyen fordulatos ütközetet (15–13). Zsigmond és Mezei birkózásban is jeleskedett, Fazekas és Puljezsevics pedig kimagasló formában védett. Pérezt nem kímélték a szegedi védők, de Csoknyaiék is megkeserítették a térdsérülést szenvedő Kotormán, a talpán hatalmas hólyaggal kézilabdázó Buday és a csata hevében kézfejcsonttörést szenvedő Bajusz életét.

A második félidő elején már 17–14-re vezetett a Veszprém, ám vetélytársa Eklemovics góljaival felzárkózott, és az egyre feszültebb hangulatban mindent megtett az egyenlítésért. Főleg Matics villogott és Puljezsevics is sorozatban bizonyította klasszisát, de a gyakran pályára küldött Perger is kitűnő formában védett. Ugyanakkor a másik oldalon Csoknyai, Tóth, Gál és Iváncsik védekezésben, Lazarov és Dzomba a góllövésben jeleskedett. Éles remek karmesternek bizonyult és Zsigmond is elképesztően nagy akarással és eredményesen küzdött. Mezei ejtésével 20–20 lett az állás, Dzomba büntetőjét pedig hárította Perger.
A két legjobb magyar klubcsapathoz méltó fináléban Mezei góljával vette vissza a vezetést a Pick (21–22), amely hihetetlenül nagy akarással, fantasztikusan motiváltan küzdött. Ám ugyanez elmondható a Fotexről is, amelyben pedig Pérez olykor meddő kísérletekbe fogott, ugyanakkor akadt szemfüles, oldalbedobásból szerzett gólja is. Társai közül Dzomba érdemelte a legtöbb dicséretet, és az ő találatával fordult ismét a kocka (25–24). Aztán Pérez növelte a különbséget (28–25), de még öt perc volt hátra, és Djukics edző időt kért.

A végjáték Dzomba egyéni akció végén lőtt góljával kezdődött, és 30–26-nál, az 58. percben Zovko mester kért időt, miközben a Fotex-szurkolók és -játékosok már ünnepelték az újabb kupadiadalt. A Pick persze mindent megtett az egyenlítésért, és Matics góljával 30–28-ra fel is zárkózott, ám többre már sem ideje, sem ereje nem maradt. A csata zárásaként Sterbik hárította Matics hetesét. A pezsgős ünneplés közepette a veszprémi játékosok levegőbe dobálták Zdravko Zovkót, aki újabb bajnoki aranyéremig és Magyar Kupa-diadalig vezette együttesét. A hatalmas, díszes kupát Benedek András, az MKSZ elnöke adta át a veszprémi csapatnak.

Mestermérleg

Zdravko Zovko: – Ragyogó mérkőzés volt, és a magyar kézilabda büszke lehet arra, hogy két ilyen remek csapata van. Ez a finálé kitűnő hírverést csinált a sportágnak, amely gyors léptekkel halad előre, és mi tartjuk ezt a ritmust. Óriási volt a feszültség a pályán, de nekünk sikerült ezen úrrá lennünk, és megérdemelten győztük le a kitűnő Szegedet.
Dragan Djukics: – Káprázatos finálét vívott a két legjobb magyar klubcsapat. A Fotex több jó játékossal, hosszabb cserepaddal állt fel, és élt is a cserék lehetőségével. Ez pedig eldöntötte a kupa sorsát. Az ütközet hevességére jellemző, hogy Bajusz kéztörést, Kotormán valószínűleg térdszalagszakadást szenvedett, és az ő helyükre nem tudtam megfelelő cserejátékost állítani. Hosszú és rettentően fárasztó, nagyon sok tekintetben nehéz évadot zártunk, de maximálisan elégedett vagyok játékosaimmal, akik minden tudásukat beleadták a bajnoki és a kupaküzdelmekbe.

Szóról szóra

Sterbik Árpád: – Az idén is bebizonyítottuk, hogy a legjobbak vagyunk.
Éles József: – Gyönyörű kézilabdát láttak a nézők, mert két tökéletesen felkészített csapat állt egymással szemben. Ha ez volt az utolsó mérkőzésem Veszprémben, akkor csodálatos élménnyel búcsúzom a várostól. Ha nem, örömmel folytatom itt.
Fazekas Nándor: – Végre én is hozzátehettem valamit a Fotex sikereihez. A végén minden sikerült.
Mirza Dzomba: – Megnyertük a bajnokságot és a Magyar Kupát. Ennél többet nem tudtunk tenni ebben az évadban. Rettentő küzdelmes fináléban diadalmaskodtunk a nagyszerű Szegeddel szemben.
Pásztor István: – Két ideges csapat csatájában a pillanatnyi forma és a valamivel nagyobb rutin döntött.
Zsigmond György: – Rengeteget dolgoztunk ennek az évadnak a sikereiért, de megérte.
Kiril Lazarov: – A két legjobb magyar csapat kitűnő döntőt játszott. A szezon végére is maradt erőnk, hogy bizonyítsuk, mi vagyunk a legjobbak.
Pérez Carlos: – Fantasztikus mérkőzés volt, amelyen mindenki teljes erejéből küzdött, igyekezett legjobb tudását nyújtani. Közönségünk buzdítása óriási pluszt adott a siker eléréséhez.
Buday Dániel: – Hihetetlenül nagy csatában veszítettünk, mert a végén többet hibáztunk, mint a Fotex.
Bajusz Sándor: – Nincs szerencsém, nem tudtam segíteni csapatomnak az évad egyik legfontosabb mérkőzésén.