Húsz éven át a magyar és a francia kézilabda élvonalában szerepelt Borsos Attila, de ma már az első osztályú versenyzés nem fér bele a jogászdoktor idejébe.
Borsos Attila (labdával) már edzésre is ritkán jut el
Borsos Attila (labdával) már edzésre is ritkán jut el
Az ifjúsági válogatott jobbszélsőjeként 1985-ben a Bp. Spartacusból került az előző évben bajnokságot nyerő Tatabányai Bányász NB I-es csapatába. Az első osztályú mérkőzéseken és az európai kupatalálkozókon nyújtott kimagasló teljesítményének köszönhetően hamarosan bekerült Mocsai Lajos szövetségi kapitány válogatott keretébe, és 182 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Három világbajnokságon (1990, 1993, 1995), a barcelonai olimpián (1992) és a Portugáliában megrendezett első Eb-n (1994) vett részt. Franciaországban kézilabdázott 1992-től (HB Nantes, USAM Nimes, Paris 95, SO Chambery, Lyon HB), és a Nimes, valamint a Chambery csapatával francia bajnok volt. A francia állampolgárságot is megkapó Borsos Pécsett szerzett jogi diplomája mellé Párizsban és Marseille-ben környezetgazdálkodási és projektmenedzseri oklevelet szerzett, Chamberyben tanított a kereskedelmi egyetemen és dolgozott a ma is résztulajdonában lévő kelet-európai befektetési tanácsadó irodában. Tavaly nevezték ki a francia ONYX környezetgazdálkodási cég magyarországi igazgatójává, vagyis munkája révén ideje nagy részét itthon tölti.
Névjegy
BORSOS ATTILA Született: 1966. június 16., Budapest Magassága/testsúlya: 185/85 Posztja: jobbszélsô Klubjai: Bp. Spartacus, Tatabányai Bányász, HB Nantes, USAM Nimes, Paris 95, SO Chambery, Lyon HB, Carbonex-Tatabánya Nevelôedzôje: Palásty László Edzôi: Adorján János, Szabó László, Ajtony Ákos, Kanyó Antal, Boro Golic, Philippe Gardet, Theirry Pereux Elsô válogatottsága: 1986. november 7., Pécs (Ausztria, 28–18) Válogatottságai/góljai: 135/299 Legjobb eredményei: olimpiai 7. (1992, Barcelona), vb-6. (1990), vb-11. (1993), Eb-7. (1994), 2x francia bajnok (1991, 2000)
– Ezt a lehetőséget ragadták meg Marosi Lászlóék – mondta Borsos Attila –, és tavaly nyáron megkerestek, hogy volt csapatomnak, az akkor NB I-es újonc Carbonex-Tatabányának segítsek. A legendás Marosit, a klub igazgatóját, valamint a többi tatabányai vezetőt és játékost is jól ismertem, kézilabdázni pedig nagyon szeretek, s persze vállaltam a felkérést. A munkám és a Párizs–Budapest közötti ingázás mellett kevés edzésen vehettem részt, de igyekeztem helytállni. Csapatunk nem vallott szégyent, az ötödik helyen végzett, de a továbbiakban már nem tudom vállalni a játékot. – Májusban, a bajnokság utolsó fordulójában – amikor Tatabányán Sibalin Jakabbal és Nagy Péterrel együtt ünnepélyesen elbúcsúztatták – a Dunaferr ellen még úgy villogott, mint fénykorában. Nem hamarkodta el a visszavonulást? – A munkám nagyon lefoglal, sok feladatot ró rám. Edzésre eddig is csak egy-két alkalommal tudtam eljutni hetente. Keddenként viszont továbbra is rúgjuk a labdát Tatabányán az öregfiúkkal, például Marosival, Kontra Zsolttal. De ez ma már az élsporthoz kevés. – Ahhoz mit szólna, ha más csapat megkeresné? – Ne keressen, mert biztos, hogy nemet mondok. – Felesége, a volt válogatott Szabó Edina a székesfehérvári Cornexi-Alcoa női csapatának pályaedzője lett. Hogy alakul ezután a család élete? – Átmeneti időszakot élünk, mert úgy tűnik, hogy Budapestre költözünk fiainkkal, a 13 éves Olivérrel és a 10 éves Robinnal. A Burget-tó mellett nemrégen elkészült családi házunkat egy időre alighanem bérbe adjuk. Fiaink, akik kitűnően teniszeznek, francia nyelvű iskolában fognak tanulni. Edina eddig kézilabda-szakfelügyelőként dolgozott, és a francia női válogatott technikai igazgatója volt, és ez Athénig biztosan összeegyeztethető a Cornexiben kapott feladatával. – Eddig ön ingázott Párizs és Budapest között, ezután a felesége teszi? – Igen, mert megváltozott a helyzet, most én megyek kevesebbet Franciaországba. A sportolással, sportvezetéssel foglalkozó házaspár sorsa pedig már csak ilyen.