Nem mindennapi az átlaga

A rutinos átlövő 249 találattal végzett a bajnoki góllövőlista élén (8.58-as meccsenkénti átlag), s nem csak a pályán bizonyított, hiszen emellett ő ült a Spartacus ifjúsági csapatának kispadján.
– Nagyon büszke vagyok, és nem csak a saját első helyemre, hiszen az ifiknél is Szpari-játékos, Balogh Beáta végzett a góllövőlista élén – kezdte Víglási Zsuzsa. – Nincsenek pontos statisztikáim erről, de szerintem még nem fordult elő, hogy ugyanabból a klubból került ki a két győztes.
– Ha történt is korábban ilyen, az biztosan kuriózum, hogy a "nagyok” gólkirálynője a fiatalok első helyezettjének edzője.
– Negyedik éve foglakozom a játék mellett fiatalokkal, és ez a munka nagyon feldob. Pedig eleinte nem nagyon támogatták a klub vezetői, hogy bajnokik előtt én meccseljek az ifjúságiakkal. Erre azt mondtam, hogy próbáljuk ki, s ha hátráltatja a teljesítményemet, akkor nem csinálom.
– A jelek szerint megérte, hogy kitartott álláspontja mellett, hiszen a pályán és a kispadon is bizonyított.
– Szeretnék jó edző lenni, s általam nagyra tartott emberek mondták, hogy erre lehet is esélyem. Nem foglalkozom a bírókkal, s állítólag vannak jó meglátásaim, nem cserélek rosszul. Jó lenne majd felnőttcsapatnál is kipróbálni magam, de most nagy örömmel dolgozom az ifikkel. Sokat foglalkozom az egyéni képzéssel, mert ez borzasztóan lényeges, és sok helyen sajnos elfeledkeznek róla.
– Ráadásul ha ön mutat meg valamit egy ifjú átlövőnek, annak van is hitele, hiszen a pályán gyakorlatban is láthatja, hogy Zsuzsa néni meg tudja csinálni.
– Ez felelősséget is jelent, hiszen nem csinálhatok mást, mint amit tanítok, mert ott a meccs, amelyen kontrollálhatnak. De így tényleg könnyebben elfogadják a játékosok, amit tanítok. Egyébként pedig tüneményes csapatom van, olyan, mint a felnőtteké.
– Ez utóbbit hogyan jellemezné?
– Remek szellemű, egymásért is küzdő játékosok alkotják az együttest. Nálunk nem a pénz a legfontosabb, hanem a játék szeretete. Ez az év nagyon fontos volt számunkra, s mivel a múlt nyáron remekül sikerült a felkészülés, jó formában és jó erőben voltunk. Sokszor úgy éreztem, hogy még egy félidőt le tudnánk játszani.
– A bajnokságban elérték a céljukat, hiszen magabiztosan bentmaradtak, a Magyar Kupában pedig majdnem európai kupaszereplést érő helyen végeztek.
– Hatalmas dolog lett volna, ha a Spartacus másfél évtized szünet után újra nemzetközi kupameccset játszhatott volna. Sajnos nem sikerült, mert a Vác jobb volt a kupasorozat bronzmeccsén, de számunkra ez a siker, a négy közé jutás csak ráadás volt. A bajnokságban is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk, s ha az alapszakaszban néhányszor mellénk szegődik a szerencse, akár a felsőházba is bejuthattunk volna.
– A bajnokság közben figyelte a góllövőlistát?
– A legfontosabb mindig az, hogy a csapat nyerjen! Régebben előfordult, hogy szereztem tizennégy gólt, mégis kikaptunk. A sikerhez stabil védekezés kell, s az sem árt, ha hozom a nyolcgólos átlagot.
– A következő szezonban meglesz?
– Én azon leszek. Úgy tűnik, a Vácra igazoló Gálhidi Zsuzsán kívül együtt marad a csapatunk, s mivel másutt sok a változás, az egység sokat jelenthet. Mindaddig szeretnék kézilabdázni, amíg örömet szerez a játék, és amíg segíteni tudok a csapatomnak. Ez az életem, és nagyon sokat köszönhetek ennek a csodálatos sportágnak.