A spanyol bajnokság férficsapatainak többsége köztük a Nagy Lászlóval felálló bajnok és BL-induló Barcelona és a Lendvay Pétert frissen igazoló Vigo hétfőn megkezdte a felkészülést az évadra. Ugyanakkor nagy az öröm a baszk kisvárosban, Eibarban, mert a Juventud Deportiva Arrete tíz év után újból visszakerült a spanyol első osztályba (Liga Asobal).Az első liga erős középcsapata volt az Arrate 1989-ben, amikor ide igazolt a Tatabányai Bányászból a világbajnoki ezüstérmes (1986) Debre Viktor, aki néhány évig a játékosa, majd edzője volt a csapatnak, tíz éve pedig az utánpótlás szakágigazgatója.
– Mit jelent a kisváros sportéletében, hogy az Arrate újból az első osztályban kézilabdázhat? – kérdeztük Debrétől.– Nagyon sokat, de erről érdemes kicsit bővebben is beszélni – válaszolta. – A kilencvenes évek elejétől hullámvölgybe került a gárda, és előbb az első, majd a második ligából is kiesett. A nehéz évek után a közelmúltban került újra felszállóágba, és most az egész város örül, hogy ismét az ország – és Európa – legjobb együtteseivel, a Barcelonával, a Pamplonával, a Ciudad Reallal, a Leonnal játszhat. A város sokat áldoz a kézilabdára, és most látja a befektetése megtérülését. A baszkok amúgy is nagyon barátságosak, szeretik a sportot, és nem véletlen, hogy a spanyol első osztályban olyan híres csapatok szerepelnek erről a vidékről, mint például a Pamplona, a Bidasoa Irun, amely Lendvay Péter csapata volt, valamint a Barakaldo és immár az Eibar. Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy minden baszk előítélettel viseltetik a külföldiekkel. – Milyen szerepe volt önnek az első osztályba kerülésnél?– Amellett hogy az utánpótlás neveléséért felelek, a felnőttcsapat másodedzője is vagyok, így volt némi szerepem a másodosztályú bajnoki cím megszerzésében. Emellett az elmúlt időszakban több saját nevelésű játékosunk került fel az első csapatba. Ôk valamennyien az én kezem alatt csiszolódtak. Büszke vagyok a fiatalokra, mert évek óta mind a fiúknál, mind a lányoknál a korosztályos bajnokságokban rendre eljut egy-egy csapatunk a legjobb négy közé. A tehetségeink közül többen más első osztályú csapatokba is igazoltak. – Régebben kis magyar kézilabdás kolónia élt Eibarban.– Játékos ma már nincs, de igaz, korábban itt játszott egy rövid ideig Veres István, valamint tíz éve a csapat masszőre Flasch Jenő, a Tatabánya volt kitűnősége, aki a kilencvenes évek elején a magyar férfiválogatott gyúrója volt.– Azt tudjuk, hogy a spanyol élcsapatok kitűnőek, milyen az első osztályú bajnokság átlagszínvonala?– Szerint rendkívül jó, és jelenleg sokkal magasabb, mint a magyar bajnokságé. Nemcsak három-négy kiemelkedően erős csapat szerepel a spanyol Liga Asobalban, hanem legalább tíz, és ez kiegyenlítetté teszi a küzdelmeket. – Hány idegenlégiós szerepel az Arrete csapatában?– Az elmúlt évi bajnokságban volt egy szerb kapusunk, de Jorge Ducras edző szeretné, ha újabb szerb és argentin játékos kerülne a csapatba a saját nevelésű tehetségek mellé. Ez azért szükséges, hogy ne legyen a csapatnak kiesési gondja. – Meddig marad Spanyolországban?– Úgy tűnik, hogy addig, amíg akarok, hiszen az idén újabb négy évre meghosszabbították a szerződésemet. Jól érzem magam Spanyolországban, megszereztem a legmagasabb szintű nemzetközi edzői diplomát, amellyel bármelyik európai uniós országban vállalhatok munkát. Remélem, Magyarországon a klubok helyzete mielőbb stabilizálódik, és a jövőben itthon is hasznosíthatom a rutinomat. Az idősebb lányom, Viktória a napokban fejezte be az egyetemet, az utolsó évet Szegeden végezte, közben Tatabányán kézilabdázott. A kisebbik lányom, Kinga most érettségizett, és az ősszel kezdi az egyetemet Spanyolországban. Szóval részben a családi érdekeink is befolyásolják a döntésemet.