Az Izlandot legyőző Spanyolország elődöntős

SPANYOLORSZÁG–IZLAND 31–26

1. félidő

A foghíjas, hangulattalan Spens Arénában – még nem érkeztek meg az esti magyar, de még a késő délutáni horvát drukkerek sem, a franciák itt voltak ugyan, de csendben ültek, spanyol és izlandi tömegek pedig eddig sem voltak Újvidéken – közepes tempójú kezdésnél a spanyolok a 17. perc elejére 10–3-ra megléptek. Ebben volt egy 6–1-es, tízperes periódus is. Az ellenünk parádézó Björgvin Gustavson kapusnak védése sem volt, még a hasán keresztül is átment a labda. A beállókra, Kristjan Kristjansonra és Robert Gunnarsonra kihegyezett izlandi akciók pedig a kontrafaultok, pontatlan bejátszások, szabálytalan zárások és belépések miatt sorra meghiúsultak. A spanyolokat elkényelmesítette a megnyugtató előny, Izland a hátralévő percekben magára talált. Az eddig kispados Iker Romero – négy meccsen volt 17 perce – főszereplővé vált, sokat vállalt. Szerzett gólokat, voltak remek gólpasszai, de azért idegenül is mozgott a csapatban, négyszer pontatlan volt a befejezéseknél, ráadásul együttese vele csak lassabb lett. Ezt a gyorsan támadó izlandiak – akiknél a kapus is elkapta azért a fonalat és néhányszor a labdát – kihasználták, de a szünetre így is négygólos hátrányba kerültek vasárnapi legyőzőink (17–13).

2. félidő

Pörgős izlandi csapat érkezett a második félidőre, de hiába védekezett sziklaszilárdan, egy jó kapusteljesítmény hiányzott tőle, és a gyors támadásoknak csak a fele hozott gólt, a másikat ugyanis elkapkodta, így eredménytelen lett. A 40. percben még megvolt a négygólos különbség (22–18). A játékrész közepén két izlandi kiállítás meghatározta a végjátékot. Hiába védett akkor ziccert és újabb büntetőt Gustavson, az 5–1-es spanyol etap utóbbiak nyolcgólos előnyét jelentette az 50. perchez érve (28–20). Spanyolország biztos előnye tudatában megint leült, volt az izlandiaknak egy 3–0-s rohamuk, de a hajrának már így sem volt éle (31–26).

FRANCIAORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 22–29

1. félidő

A nap második mérkőzésére már megtelt élettel az újvidéki Spens Aréna, a horvát drukkerek gyakorlatilag telt házat hoztak össze. Ők aztán fittyet hányva a rendszerre, változatlan állva szurkoltak, mert tombolni nem lehet ülve. Márpedig ők tombolni szándékoztak. Nagy tempóban indult a küzdelem, felváltva estek a gólok, aztán a 10. perc tájékán egy 3–0-s periódussal megléptek a horvátok. Jól jellemezte a találkozó hőfokát rögtön az elején, hogy Slavko Goluza szövetségi kapitánynak nem kis erőfeszítésbe telt a kispad előtt egy elmaradt büntető miatt ugrabugráló cseréit rendre inteni: ezt a (szín)játékot hagyják meg másnak, jelesül neki. A franciák különösen támadásban adtak keveset, sokszor közel jártak a passzívhoz, így előkészítetlenül lőttek, ezeket a próbálkozásokat Mirko Alilovic fogta. De fogott ő különb lövést is. A 20. percre háromgólos (9–6) hátrányba kerülő franciák aztán összekapták magukat. Az addig keveset mutató Thierry Omeyer parádézott a kapuban, de döntően a horvát hibáknak, eladott labdáknak köszönhették, hogy gyors gólokkal nemcsak egyenlítettek, hanem átvették a vezetést (11–9). A végjátékban megadta magát az óra is: ez a tempó, ennyi izgalom már sok volt a szerkezetnek. A második félidőt egygólos előnnyel várhatták a franciák (12–11).

2. félidő

Xavier Barachet és Ivan Cupic gólpárbaját hozta a szünet utáni időszak, előbbi átlövésből, utóbbi gyors indítások után szerzett gólokat, a horvátok a 37. percre összehozták az ikszet (15–15), de vezetéshez már nem jutottak. A franciák ugyanis rendre válaszoltak. Nicola Karabatic nélkül, aki rendszerint csak védekezni érkezett, ő lett a fal előtti zavaró ember. A 42. percben aztán Alilovic védése után egy gyors támadás végén mégis összejött a horvát előny (18–17), azonnal belelkesült a publikum horvát érzelmű része. Alilovic újabb védése, majd Cupic büntetőből szerzett, immár hatodik találatát követően kettőre nőtt a horvát előny. Karabatic kiállítását 2–1-gyel hozták a horvátok, akik Fernandez figyelmetlensége miatt – három mp-vel előbb szaladt a pályára, mielőtt kiegészülhettek volna – újabb emberelőnyhöz jutottak. A franciák azonban nagyot küzdöttek, így döntően nem nőtt a különbség, a horvátok az utolsó tíz perchez érkezve még lőtávolon belül maradtak (22–19). Egy emberelőny a franciák segítségére lehetett volna a felzárkózásban, de Alilovic kifogott rajtuk: hetest és átlövést is védett. Közben Cupic egy büntetőt értékesített, még ebből a szakaszból is horvátok profitáltak. Keményedett az addig sem gyenge harc, újabb horvátot küldtek le az 52. percben. Az emberelőnyben lévő franciák követő emberfogással próbálkoztak, ezt a fórt 2–1-re bukták el, a horvátok előnye öt gól volt a záró öt perchez érve (26–21), amelyből a végére úgy lett hét, hogy kétszer Omeyer sodorta be a labdát saját kapujába. Pech, vereség és kiesés (22–29).