HARSÁNYI GERGELY NAPLÓJAHARSÁNYI GERGELY NAPLÓJA
Január 16., szerda
A horvátok ellen kedden este nem jött össze, amit elterveztünk. Évek óta nem tudjuk még csak megszorongatni sem őket, és végre szerettünk volna visszavágni. Felkészültünk, a kezdés előtt még csak feszültebbek sem voltunk, mint máskor, mégsem sikerült. Ellenük persze nem feltétlenül kell győzni, de ilyen simán kikapni sem szabad. Nagyon jól terelték a támadójátékunkat, nem tudtunk mit kezdeni a védőfallal, és bosszantó hibákkal adtunk nekik góllövési lehetőséget. A hangulat természetesen nem volt emelkedett a meccs után. És ha nem is kaptam annyi üzenetet, mint a győztes mérkőzéseink után, az otthoniaktól azért most is jött néhány „nincs baj…” tartalmú lelkesítő sms.
Kedden a reggeli és a videózással egybekötött taktikai megbeszélés között rövid sétára is lehetőségünk volt, Mocsai Tamással és Erdélyi Gábor csapatorvossal a korábbinál hosszabb felfedező útra indultam. Miközben hazulról hótorlaszokról és megbénult közlekedésről érkeznek a hírek, mi Madridban kellemes napsütésben, szinte tavaszias időben sétálhattunk. Látszik, hogy Madridban nagy élet zajlik, még munkanap délelőttjén is sokakat látni az utcán, a bárokban és az üzletekben.
A szálloda közelében van egy park, olyasmi, mint Budapesten a Margitsziget. Az emberek kocognak, beszélgetnek, a galambok pedig jól megférnek a papagájokkal. A parkban puszta véletlenségből összefutottunk a korábban már említett miskolci barátaimmal, akikkel napok óta nem volt lehetőségünk meginni egy kávét. Most gyorsan bepótoltuk.