„Szerencsés vagyok” - Tóth Tímea a visszavonulásáról

– Váratlanul jókedvű.
– Most már az vagyok. Előre kell néznem, ebből a szituációból kell kihoznom a maximumot.

– De azért hirtelen jött a visszavonulás.
– Éreztem, hogy közeledik az ideje. Az érdi klubvezetőkkel arra jutottunk, hogy eljött az idő, hogy befejezzem. A térdemet augusztusban ismét meg kellett műteni, és naivan azt gondoltam, hat-nyolc hét alatt rendbe jövök, csakhogy hiába foglalkozott vele több gyógytornász is, hiába dolgoztam rengeteget, három hónap lett belőle mire ismét edzeni tudtam. A mindennapokban nem zavar, de élsportra már nem igazán alkalmas, pedig rengeteget dolgoztam vele. Be kellett látnom, hogy vége.

– Könnyen elfogadta?
– Túlzás lenne állítani. Amikor az edzőm, Szabó Edina először felvetette, hogy így nem biztos, hogy van értelme, meg hogy nem tudok már olyan teljesítményt nyújtani, amivel a pályán segíteni tudom a csapatot, karácsony másnapján egy hónapot kértem tőle, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét. Három napig bírtam – utána viszont azt kellett mondanom, éppen mielőtt a Népligetben játszottunk bajnokit, hogy tényleg nem megy. Nem akartam szenvedni vagy azt mutatni, mennyire el vagyok keseredve, főleg nem abban a csarnokban, ahol NB I-es játékos lettem, ahol szeretnek és még mindig azt kérdezgetik, nem megyek-e vissza. Meg aztán szeretnék még a gyerekeim után szaladgálni a játszótéren, nem akarok kockáztatni egy újabb sérülést.

– Milyen felszabadultan beszél erről...
– Ha egy hete kérdezett volna, aligha bírom ki könnyek nélkül – idő kellett, míg el tudtam engedni ezt a több mint húsz évet. Volt egy időszak, amikor beültem az autómba edzés után, és hazáig sírtam. A tréningeken tartottam magam, de azért látszott, hogy baj van. Kisfaludy Anett, aki szintén épp sérült volt, írt is nekem, hogy látja, valami nincs rendben, és szívesen segít, ha tud – de mondtam neki, hogy azzal segít a legtöbbet, ha ő felépül és jól játszik. Éreztem én is, hogy nem megy már úgy a játék, ahogy én is elvárnám magamtól, és a testem is jelzett: amíg bennem volt a bizonytalanság, hogy mi lesz velem, fájt mindenem a lábujjaimtól az egészséges térdemig. De amint eldőlt a sorsom, és kimondtuk, hogy vége, szinte azonnal rendbe jöttem. A következő hónapokban meg majd kitapasztalom, hogyan tudnék így is hasznos tagja lenni a klubnak, miben vagyok olyan jó, mint kézilabdában – a konkrét feladatomat még nem találtuk meg, de keressük.

– Mihez lenne kedve?
– Első körben tanulni szeretnék. Nekifekszem az angolnak meg másodéves sportszervezés-hallgató is vagyok, és az edzői papírokat is meg akarom szerezni – szóval tele vagyok tervekkel. És szerencsére a klub mindenben támogat – remek, hogy van hová elindulnom, ellentétben sok sportolóval, és ezért nagyon hálás vagyok.

– De azért nem így tervezte.
– Azt tudtam, hogy a nyáron mindenképp befejezem, bár szerettem volna a pályáról visszavonulni, de így legalább van időm felkészülni a jövőre.

– Mit visz magával a kézilabdából?
– Nagyon sokat kaptam a sportágtól és szerencsés vagyok, hogy ennyi mindent elértem. A maximalizmusom mindenképp megmarad, Érden is csak annyit kértem, hogy olyan feladatokat adjanak, amelyekben hasznosnak érezhetem magam, ahol száztíz százalékot nyújthatok. Az egyetemen is megfenyegettem a csoporttársaimat, hogy mostantól eminens leszek, az első padban ülök majd, és mindent az utolsó betűig megtanulok, nem foghatok semmit arra, hogy nem érek rá, megyek edzeni.

MELYEK VOLTAK TÓTH TÍMEA PÁLYAFUTÁSÁNAK LEGSZEBB PILLANATAI? KITŐL TANULTA A LEGTÖBBET? VÁLASZOK A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!

TÓTH TÍMEA VB-GÓLJAI (2005, SZENTPÉTERVÁR)

EHF-KUPA-GYŐZTES A FRADI (2006)

BAJNOKI CÍM A FERENCVÁROSSAL (2007)