Bulath öt góljával a mezőny legeredményesebbje volt, az első félidő végén időn túli szabaddobásból talált be, a második hajrájában, négy másodperccel a vége előtt, 22–22-es állásnál pedig...
„...ellőttem a labdát, de úgy éreztem, sosem fog elérni a kapuig, olyan lassan telt az idő – vette át a szót az átlövő. – Láttam, ahogy lefelé tart a labda, ahogy elmozdul a kapus, ahogy átmegy a lába alatt – mintha lassított felvételt néztem volna. Az az utolsó négy másodperc számomra vagy egy percig tartott, de utána óriási volt az öröm, hiszen bejutottunk az elődöntőbe. Szerdán sétáltam a városban, rengetegen rám köszöntek, gratuláltak – Viborg kis város, itt mindenkinek fontos a csapat jó szereplése.”
Fontos volt a győzelem Bulathnak is, aki ezzel talán megszilárdította helyét a kétszeres BL-győztes csapatban.
„Már tűkön ültem a padon, nagyon hiányzott a játék – mondta a magyar kézilabdázó. – Nem értettem, miért nem kapok több lehetőséget. Volt, hogy pályára kerültem, tíz perc alatt belőttem négy labdából hármat, de aztán megint mehettem vissza a kispad végébe. Most azonban a másodedző szólt, hogy készüljek, mert szerinte játszani fogok, így is lett. Bennem volt, hogy bizonyítani akarok, szerencsére sikerült – remélem, a hátralévő meccseken már több szerephez jutok, mert a nyáron dán bajnokként szeretnék hazaigazolni.”
Bulath a következő idényt már magyar csapatnál szeretné elkezdeni, és van is, ahol szívesen látnák, de még nem kötelezte el magát végleg.
„Jobb lesz otthon, a megszokott környezetben – jegyezte meg. – Annak idején kényszerből jöttem Dániába, amikor előző csapatom, a Kapronca bajba került, és ahogy hallottam, ott is csak romlott a helyzet azóta. De a kevés játéklehetőséget leszámítva jól érzem itt magam, és remélem, a következő néhány hét jól sikerül.”