A bemelegítés alatt a mieink mestere, Mocsai Lajos is szívélyesen üdvözölte kollégáját, valamint segítőjét, a román Alexandru Buligant, aki játékos korában a világ egyik legjobb kapusa volt.
„A mérkőzést modellező, háromszor húszperces szakaszokra osztott, zárt kapus tréningen a nyitott és a zárt védekezést is gyakoroltuk, sok fiatalt küldtünk pályára – mondta Mocsai Lajos. – Játékosainknak, fáradtság ide vagy oda, a múlt heti kis pihenő után ismét fel kell venniük a versenyritmust, ugyanakkor a rehabilitációjukra is ügyelni kell.”
A családias hangulatú, sok időkéréssel megszakított edzőmérkőzésen nem volt korlátja a cseréknek, jegyzőkönyvet sem vezettek, zsűri sem volt, az eredményjelzőt be sem kapcsolták, így aztán a gólokat sem számolták. Hiányzott a magyar keretből Ilyés Ferenc (lábsérülés), Putics Barna (kéztörés), Ancsin Gábor (szemműtét), valamint a jövő hét elején hazatérő két légiós, Nagy Kornél és Mocsai Tamás. Amit fel lehetett jegyezni: a mieink az első sorukkal (Mikler – Harsányi, Nagy L., Zubai, Császár, Lele, Vadkerti) kezdtek, majd a két másik kapus, Tatai Péter és Pallag Péter, valamint Szalafai Gábor, Balogh Zsolt, Szöllősi Szabolcs, Kocsi András, Zdolik Bence és Törő Szabolcs lépett pályára. Ha nem is hivatalos meccsen, de először játszhatott címeres mezben Varsandán Milán.
„Nekem már másodszor adatott meg, hogy válogatott lehettem, mert én a mai meccsre úgy fogok emlékezni, hogy a nemzeti csapatban játszottam – mondta Zdolik Bence. – Tudom, hivatalosan csak edzettünk, nekem mégis óriási élmény volt. Remélem, az Európa-bajnoki selejtezőkön is szerepelhetek, és azok már valóban igazi meccsek lesznek.”
A tréning végén mindenki mindenkivel pacsizott – mintha igazi meccs lett volna. Pénteken pedig ugyanilyen edzés vár Veszprémben a csapatokra, amelyek a jövő héten játszanak Eb-selejtezőt: a mieink ugyebár jövő szerdán Lettországba látogatnak, ahol matematikailag is biztossá tehetik a továbbjutást, majd szombaton Szlovákiát fogadják Szegeden.