– Sokáig marad Újvidéken?
– Úgy tervezem, hogy a csoportmeccsek végéig mindenképpen, de lehet, hogy még utána is – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak a SZPENSZ Aréna VIP-termében Jean Brihault, az EHF elnöke és az IHF alelnöke.
– Először is Szerbiában nagy hagyománya van a kézilabdának, a szövetségük pedig kiváló partner, nagyon jól együtt tudunk működni. Megvan hozzá a tudásuk és tapasztalatuk, hogyan kell megrendezni egy ilyen nagy tornát. Ráadásul a megelőző két alkalommal a válogatottjuk is jól szerepelt, ami hozzájárult az események népszerűségéhez.
– A helyszínen tekintette meg a magyar válogatott első meccsét, mi az első benyomása a csapatunkról?
– Számomra kicsit különös volt, hogy a magyar csapatban nem volt meg a dinamika, ami máskor jellemezni szokta, miközben egyénileg és csapatszinten mutatott szép dolgokat.
– A világbajnokságok esetében visszatérő téma, hogy szükség van-e olyan csapatokra, amelyeknek semmi esélye megszorítani a nagyokat, és mondjuk több mint húsz góllal kapnak ki.
– Ez örök dilemma. Ha a játék színvonalának magasan tartását tűznénk ki elsődleges célként, és csak 16 csapat indulna a vb-n, a legtöbb válogatott európai lenne, és ekkor nem foglalkoznánk a többi kontinens felzárkóztatásával. Ha viszont utóbbit fontos szempontnak tartjuk, akkor be kell vonnunk a világ többi részét is, még ha jelen pillanatban nem is olyan erősek ezek a csapatok. De ha visszatekintünk, az afrikai vagy a pánamerikai válogatottak sem képviseltek jelentős játékerőt a múltban, ma pedig azt látjuk, hogy bizony megnehezítik az európaiak dolgát. Ami Ázsiát illeti, teljesen világos, hogy a koreaiak vagy a japánok kellemetlen ellenfelek, erről már a szerbek vagy a dánok is tudnának mesélni.
– A másik gyakran emlegetett téma, hogy sok találkozót bántóan kevés néző előtt kell megrendezni.
– Az emberek tisztában vannak vele, mennyi pénzt tudnak költeni egy versenyre, és a legtöbben úgy vannak vele, inkább tartalékolnak a kieséses szakaszra és a záró hétvégére. A csoportkör általában kevesebb nézőt vonz.
Jean Brihault a rennes-i egyetem professzora, 1996 és 2001 között pedig vezetője is volt az intézménynek. 2012. június 22-én választották meg négy évre az EHF elnökének, előtte évekig volt a szervezet alelnöke. |
– Jövő évben igazi kézilabdás ünnep lesz Magyarországon, hiszen a decemberi Európa-bajnokságon kívül a közelmúltban megkaptuk az első alkalommal megrendezendő női BL négyes döntő jogát. Mi volt a fő szempont a döntés során?
– Már egy ideje beszéltünk a magyarokkal a női final four ötletéről. Magyarország női kézilabdában nagyhatalomnak számít, az elmúlt években mindig jól teljesítettek a magyar csapatok az európai kupákban. Budapestnél alkalmasabb helyszínt pedig nem lehetett volna találni az első kiírásra. A magyar szövetséggel több témában is együttműködünk, ezek közül csak az egyik az Európa-bajnokság, a négyes döntő ügyében nagyon előremutató tárgyalásaink voltak.
– Lehet egyszer Budapest olyan sikeres, mint amilyen a férfi BL esetében Köln?
– Ezt nehéz megmondani, Kölnnel az első két évben egy-egy évre szerződtünk, majd összegeztük a tapasztalatokat, és ezt követően írtunk alá hároméves megállapodást. Budapest esetében is egyelőre a 2014-es finálé a biztos, utána új pályázat lesz, talán a magyar főváros újra jelentkezni fog, mi pedig döntünk, hogy folytatjuk-e az együttműködést, vagy más helyszínt választunk.
– Egyáltalán a női final four felveheti a jövőben a versenyt a férfiakéval?
– Meg vagyok róla győződve! Az EHF szándéka az, hogy ami a férfi BL esetében működött, azt alkalmazzuk a női final fourban is. Nagyszabású kézilabdás program lesz számos kiegészítő rendezvénnyel.
– Európai vagy világszinten van még valamilyen közeljövőbeli izgalmas tervük?
– Elsősorban Európáról tudok beszélni, állandóan az Eb és a BL jövőjén dolgozunk, folyamatosan próbálunk alkalmazkodni a gazdasági változásokhoz. Spanyolország például mostanában gyengélkedik, remélem, hogy sikerül túljutnia a gondokon. Nem szeretnénk a körülmények áldozatai lenni, inkább innovatív módon hasznot húznánk belőle. Az az elképzelésünk, hogy olyan formátumokat dolgozunk ki, amely segít a nehéz helyzetben levő országoknak, csapatoknak, hogy kihúzzák saját magukat a gödörből.
– Visszatérve a vb-re, lesz meglepetés a végső szakaszban?
– Elképzelhető, de megfogadtam, hogy nem tippelek. Sok jó csapat van, ám meglepetést elsősorban nem az aranyéremért folyó harcban várok, az a hagyományosan erős nemzetek között fog eldőlni. Kíváncsi voltam az olyan csapatok teljesítményére, mint Angola vagy Japán, az európai erősorrendet ugyanis nagyjából ismerjük, inkább egy „kívülálló” szerezhet meglepetést.