– Túl vagyunk a spanyolok elleni nyitómérkőzésen (27–34), és az internetes fórumokon a többség szóvá tette: a legnagyobb probléma az, hogy Mikler Roland volt a csapat legjobbja. Nyilván nem az a gond, hogy van egy jó kapusunk, hanem hogy ő vitte a hátán a csapatot. Ön is így érezte?
– A kapusnak mindig az a dolga, hogy a hátán vigye a csapatot, nyújtson olyan biztonságot, hogy beleférjenek az esetleges hibák. De ennyi hiba nem fér bele. Támadásban ennyi eladott labdával nem tudunk mit kezdeni, a spanyol csapat ezt könyörtelenül kihasználta, és biztos vagyok benne, hogy Izland is kihasználja, ha ennyire könnyelműek leszünk, és odaadjuk a kezükbe a labdát. Bízom abban, hogy összeszedettebben fogunk támadni, és ezekből a támadásokból gólokat fogunk lőni, és nem „odaadjuk" az ellenfélnek a labdát, hogy tessék, lőjetek lerohanásgólt. Igyekszem holnap is stabilitást nyújtani a csapatnak, és nagyon bízom benne, hogy a védekezésünk is sokkal kompaktabb lesz. Nem a felállt fallal van gondunk. A lerohanásokkal nem tudunk mit kezdeni.
– Mennyire volt nehéz a tegnap estéje?
– Nagyon nehéz volt. Nagyon későn – vagy inkább már korán... – aludtunk el, ilyenkor mindenféle gondolat jár az agyunkban, próbáljuk elemezni a mérkőzést a megmaradt emlékek alapján. De igyekszünk minél hamarabb túllendülni a történteken, hiszen nincs idő a búslakodásra, a szomorkodásra. A jó dolgokat el kell menteni, a rosszakat meg ki kell javítani. A mai napunk már az Izland elleni felkészüléssel telt, volt egy jó hangulatú edzésünk. Bízom benne, hogy mindenki tudja, mi vár ránk, mit kell ahhoz teljesítenie ahhoz, hogy az izlandi csapatot le tudjuk győzni. Mondjuk három-négy embernek extrát kell nyújtania, és mindenki másnak is eksztázisba kell kerülnie.
– Ha valamibe bele lehet kapaszkodni, az az, hogy csapatként működnek. Sem a mai edzés hangulatával, sem a spanyolok elleni akarással nem volt gond.
– Nagyon fontos, hogy nagybetűs csapat legyünk. Nálunk nincsenek extra világklasszis sztárjátékosok, mi abból meríthetünk erőt, hogy csupa szív, jól játszani akaró, eksztázisba kerülő, munkás kis csapat vagyunk. Nagyon bízom benne, hogy holnap is egy ilyen csapat lép pályára. Én százszázalékosan azon leszek, hogy biztassam a fiúkat, hogy csináljuk meg, higgyünk benne, hogy akarjuk, és akkor meg lehet a győzelem.