Mint ismert, a háromból csak egyszer győzött a csapat, jó hajrával sikerült legyűrnie a jobbára juniorokkal felálló horvát B-válogatottat (28–25), a horvát nagyválogatottól viszont mindkétszer kikapott (28–30 és 29–36).
„Németh András meg volt elégedve, tetszett neki az első meccsen nyújtott teljesítményem – mondta Erdősi Ildikó. – Ettől függetlenül nagyon bennem maradt a hétvégi két vereség, talán mert nekem a mostani volt az első alkalom, hogy játszhattam a válogatottban. Úgy gondoltam, több meccset nyerünk majd Horvátországban. A többiek is így voltak vele, mindenki nagyon akart, csakhogy van, amikor a nagy akarásnak nyögés a vége. Mind éreztük, hogy a játékunk kevés volt, még úgy is, hogy több újonc volt a keretben. Változatos edzéseket vezetett Németh András, a hangsúly a taktikán volt, de inkább szellemileg terhelt meg minket a gyakorlás. Idő kell, hogy rögzüljenek a feladatok, hogy az, ami megy az edzésen, működjön a meccsen is.”
A balszélső szerint védekezésben voltak nagyobb problémák, így a magyar játékosokban maradt hiányérzet, a felkészülési hét lezárása sikerülhetett volna szebbre is.
„Mindettől függetlenül jól éreztem magam a keretben – folytatta Erdősi. – Kezdetben izgultam, féltem is egy kicsit, hogy sikerül-e helytállnom, de idővel belerázódtam, megszoktam az új környezetet, felvettem a ritmust, a beilleszkedéssel sem volt gond – nagyon kedvesek voltak a többiek.”